Írásaim

A szerelem tengerén (romantikus)

Ez a történet két fiatal szerelemes párt mutat be, hogy küzdenek egymásért, minden akadályt legyőzve. Vajon sikerül is nekik, vagy minden erőfeszítés hiábavaló? Egymásra találnak, vagy külön kell végleg válniuk?

Egy elhagyatott kis faluban vagyunk, ahol is egy szegény család lakik. Egy negyvenöt éves asszony és férje egy ötven éves beteg ember. Sokáig nem született gyermekük az idős házaspárnak, majd egy csoda folytán, a nő terhes lett. Épségben és egészségben megszületett a kis Bella, viszont az idősödő anyja belehalt a szülésbe. Apjának egyedül kellett kislányát felnevelnie, ami nehézkes volt bajlódásai véget. Nagyon szerette a lányt, akármikor ránézett, elhunyt feleségére emlékeztette, a szép világos barna hajszíne és a meseszépen tündöklő gesztenyebarna szeme. Teltek múltak az idők, majd tíz év múlva a beteg ember nem kelt többé fel az ágyából. Minden tudását átadva lányának, boldogan hunyt el az öreg, hisz minden tőle telhetőt megtett. Bella elég nagy volt már ahhoz, hogy felfogja, ami körülötte történt. Nagyon megviselte mindkét szüleje elvesztése. Nem sok pénzük volt, de a házat, ami inkább egy rozoga viskóra hasonlított a lányra hagyta. Végrendeletében azt is kikötötte, testvérét Remund-ot bízza meg a gyámsággal. Az ötvenes éveibe járó fickó szerette unokahúgát, és az ereje teljében lévő ember szívesen elvállalta e megtisztelő posztót. Megtörtént a temetés, mivel nem nagycsaládról beszélhetünk, így kis szertartás volt, egy két rokon jött el a közeli településekből. Utána odaköltözött a lány nagybácsija is, hogy gondját viselhesse neki, ahogyan azt elhunyt bátya kérte. Utolsó kívánságát is teljesítve, vigyázta a leányt és óvta, nevelte, iskoláztatta. Bella gyakran járt ki szülei sírjához, olyankor sírt és egy szál virágot vitt nekik. Remund a falutól pár kilométerre lévő kisvárosban volt munkás egy fakitermelő vállalatnál. Nem keresett olyan jól, de mindig volt mit enniük és inniuk, néha még elrakni is tudtak a nehezebb időkre. Egyik nap azonban új szomszédok jöttek velük szembe. Egy jómódú család költözött a faluba, a rég elköltözött Terenc-ék birtokára. Egy fiatal házaspár és fiúk, aki Bellával lehetett egykorú. Bellának rögtön szemet szúrt az aranyos kamasz. Figyelte sokáig, és kezdet furán viselkedni, ezt Remund is kiszúrta, s amint tudta fiú van dologba leült vele beszélni. Kioktatta nevelt lányát, aki nem nagyon örült ennek, de elviselte. „mindent a cél érdekében” gondolta. Később beiratkozott iskolába a fiú, pont Bella osztályába. Nagyon örült ennek a lány, majd már a fiú érdeklődését is felkeltette. Sokszor szemeztek egymással, és még leveleztek is. Félénk volt mindkettő így nem mertek kezdeményezni, várták a másik lépjen előbb. Majd a fiú megtette első lépést és közeledett Bella felé, ki szíves örömest fogadta. Bemutatkoztak úgy, ahogyan azt illik és sokat lógtak együtt. Játszottak, futottak, együtt jártak iskolában, minden idejüket egymással töltötték. Már a majdnem felnőtt tinik, kezdtek egymásba habarodni, mindent együtt csináltak és elválaszthatatlanok voltak. Titokba találkoztak ugyanis a fiú szülei ellenezték a szegény lánnyal való fojtatott viszonyt. Remund azonban örült Bella boldogságának. Ahogy nézte a felcseperedett tizenhét éves lányt, örült milyen jó munkát végzet, s testvére biztosan örül ennek fentről. Büszke volt rá, sikerült teljesítenie kérését és felnevelte egy szem lányát egészségben, ki csoda folytán született meg. Egy nap azonban szomorú hírt közölt a fiú a lánnyal. Valamiért el kellett költöznie és Bella nem mehetett vele, bármenyire szerette volna, hisz minden odakötötte. Nem is sejtette a fiú, hogy szülei azért hagyják el a falut, mert Bellát nem találták neki valónak. Elköszöntek egymástól és megígérték egy év múlva találkoznak itt, bármi áron és összeházasodnak. Bella sírt mindennap, szomorkodott szerelme után, még Remund se tudta nyugtatni. Aztán a nevelőszülőt baleset érte munka során s amputálni kellett egyik karját, ami miatt nem tudta tovább folytatni munkáját. Egy darabig megéltek félretett pénzükből, majd felélve minden tartalékuk, eladósodtak. El kellett adniuk házat, s elköltöztek messze egy távoli rokonhoz. Mondani se kell Bella, mennyire nem örült ennek, sőt duzzogót, hisztizet, viszont nem volt választása. Elköszönt a háztól, és szüleitől majd elhagyták a falut. Eltelt az egy év és mindketten betöltötték a tizennyolcadik életévet. Visszament a fiú, hogy ígéretét teljesítse, de Bellát nem lelte sehol. Megdöbbent, mikor idegennek nyitottak ajtót az eddig szerelme helyett. Szomorú lett, mikor megtudta el kellett hagynia Bellának a falut, viszont remélte visszajön szerelme. A lány azonban nem tudott visszamenni. Időközben ugyanis megismerkedett egy gazdag fiúval s kényszerből hozzáment feleségül. Kénytelen volt megtenni hiába nem szerette a fickót, hiszen a lebetegedett Remund állapota rosszabb lett és nagyon sok pénz kellett a gyógyulásához. Fájt a szíve, de kötelességének érezte családját előtérbe helyezni, magánál. Lemondott a vőlegényéről, hogy nagybátyát el tudják látni egy híres klinikán, így hálálva meg mit érte tett. A fiú eközben várt és várt, de nem jött a lány, így kénytelen volt továbbállnia. Később ő is megismerkedett egy lánnyal, kinek megkérte kezét. Bella egykori gyámja rájött a lány áldozatára és tanácsolta hagyja őt férjét, keresse meg gyerekkori szerelmét. A nő nagy hezitálás árán így is tett, de mire visszaért késő volt. Aztán egyik lakótól megtudta ott járt a szerelme s nem adta fel a reményt, kutatta tovább. Végül a fiú is otthagyta kedvesét és valami visszahúzta őt a lányhoz. Ahol egykor szerelmet vallottak egymásnak, egy fa alatt ott találkoztak újra. A remény nem hagyta el egyikkőjüket sem. Összeházasodtak és született két gyerekük. Az egyik fiúkat elhunyt apjáról, míg másikat az időközben szintén elhunyt nagybátyáról neveztek el. Boldogan éltek míg meg nem haltak.

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat