Az Elvarázsolt Kastély II. Kötet

Eragon története

 

I. fejezet

Árulás Eragon-ban

"Közel száz év telt el, hogy a gonoszt a halálba küldték Tom játékai, azóta béke uralkodót a kastélyban. Teoden király uralta a jelenleg Eragon néven ismert Földet. Bőkezűségének köszönhetően királyságát három részre osztotta fel fia közt. Hellász-t középső fia Leonidász, Roham várát Rod idősebbik, míg Arrow erdejét a legfiatalabb Victor védte. Így uralkodtak tehát békességben a négy király, mit sem sejtve mi folyik Mordor-ba a Föld másik részén. "
- Anya mesélj még!
- Már későre jár, feküdj le szívem!
- Légyszíves anyu, még egy kicsit, nem vagyok még álmos. Kíváncsi vagyok a történet végére, mi történt Eragon népével? És a gonosszal?

- Jól van, még egy picit mesélek aztán villanyoltás!
- Köszi.

-Tehát ott jártam. Míg Eragon népe boldogságban élt, titokban a gonosz újra előbukkant. Nell, aki még szinte gyerek volt, öltözete szegényes, megviselt, látszót rajta hogy szegény családból származik.

- Anyu, ki volt ez a Nell?

- Maradj csendben, mert nem mesélek tovább. Nell egyébként egy volt Eragon szegény népei közül, mégis több volt egy átlagos paraszt fiúnál.

- Ki volt ő? Miért volt több? Volt szuperhős képessége?

- Túl sok rajzfilmet nézel, illetve képregényt olvasol. Ha nyugton maradnál, megtudnád a folytatásban, miért volt ő fontos ebben a történetben. Szóval ez a fiú egyszer kiszökőt a kastély biztonságos falai mögül egyenesen Mordor felé. Kíváncsisága azonban bajba sodorta. Nem sokkal hogy a fiú szülei nem lelték gyereküket, ijedségükben a király várához siettek, ott beszámoltak az uralkodónak az eltűnt gyerekről, aki erre két lovasát a gyerek megkeresésére küldött. Azonban nem jó hírekkel tértek vissza. A város határánál az erdőn túl, sivár pusztaság látványa fogadta a lovasokat.
Az erdő addig szép fái s azok lombkoronái, nyiladozó virágai hullani kezdtek. A rét füve kiszáradt, az állatok menekültek. A rémület vette át a szerepet az ország másik része felé vezetőúton. A két lovas nem is haladt tovább, tétovázás nélkül hátra fordultak s visszamentek a menedéket nyújtó várhoz, ahol is beszámoltak a királyuknak a látottakról. E történet hallatán Teoden király nem kerestette tovább Nell-t s megparancsolta népének ne merészkedjenek ki a falakon kívülre. Eragon népe nem értette a király döntését sustorogtak, összebeszéltek.

- Talán tud valamit, amit mi nem?

Szóbeszéd, históriák járták a várost, majd Teoden bezáratta a várkaput és kijárási tilalmat rendelt el. A nép ezt követően tudta a baj nagyobb, mint gondolták. Király nem bízta a véletlenre, hogy meggyőződjön igazáról, legfőbb bizalmasát Ceaser-t megkérte lovagoljon el Roham városába, legnagyobb fiához Rod-hoz és adja át neki ezt a levelet. Majd kezébe nyomot egy lepecsételt borítékot. Kire, másra bízhatta volna ezt a feladatot, ha nem legjobb és leghűségesebb katonájára, tudta ő nem olvassa el és biztonságosan elszállítja. Így is lett, Ceaser eltette a kapott borítékot, istállóhoz sietett felnyergelte a leggyorsabb lovat, eltett két napi útravalót és útnak eredt. Tudniillik a király közel akarta tudni magához fiait, ezért Victor egy, Rod két napi, míg Leonidász három napi járóföldre élt tőle. Ceaser elérte a hegységet, de a bejáratot nem lelte, talán még most is azt keresné, ha Roham két lovasa nem jelenik meg előtte.

- Mi járatban erre idegen?

- Ceaser a nevem! Teoden király hű bizalmasa, levelet hoztam Rod királynak.

Katonáknak se kellett több, megfordultak.

- Köves minket.

És elvezették királyukhoz. Ott Ceaser meghajolt a felség előtt s kezébe adta személyesen, a királya külön kérésére a borítékot. Rod elolvasta, bár nem értette milyen információ lehet vajon ilyen sürgős? Aztán semmit nem szólt.

- Köszönöm katona! Biztos fáradt vagy. Kiro vezesd Teoden katonáját szállására, adj ételt, italt néki.

Erre előbújt a sötét csarnok oszlopai mögül egy kentaur, ki úgy tett, ahogy királya parancsolta. A katona megköszönte szállást és vendéglátást majd elköszöntek. Rod-ot azonban nem hagyta nyugodni a levél tartalma, két lovasával elhagyta a várost s útja a hegyek felé vezetett. Ott már egy félig madár félig ember várta.

- Parancsolsz uram?

A király elküldte kísérőit ne hallják, mit beszél a madárral.

- Nem rég levelet kaptam a nagy Teoden királytól.

Mondta gúnyos arccal.

- Mi állt benne?

Kérdezte az óriásmadár.

- Repülj Mordor felé nézz körül és holnap reggel jelents.

- Értettem királyom megyek is.

Majd a griff elrepült, a király katonáihoz csatlakozva visszament a várába. Másnap reggel az egyik őr ébresztette királyát, hogy egy óriásmadár várja a tetőn. Habozás nélkül felöltözött, felszaladt a lépcsősoron majd jelentést kért. Greace igazat adott Teoden szavainak, viszont Rod ezt a fontos információt nem közölte Ceaser-rel, aki időközben visszatért városába. Eragon ura nem nyugodott meg, sőt már idősebbik fiában se bízót egy kicsit sem, így maga járt utána a dolgoknak. Tíz lovasával együtt egyenest Mordor felé vágtatót, miután Ceaser-t, legjobb katonáját kinevezte helyettesének, míg távol van. Megállás nélkül haladt a királyi csapat sötét erdőt átszelve, át a hídon Tirol folyó másik oldalára, ahol is sejtései megbizonyosodtak. Az ország másik felében a pusztulás vette kezdetét, Mordor közepétől tovább nem jutottak, a rémület fogta el a katonákat még a királyt is, a lovak félelmükbe két lábra állva zajongtak.

- Hooo!

Nyugtatta lovát a király s utána egyik katonája felé fordult.

- Száz évi sötétség után a gonosz újra felébredt. Menj öt lovassal Victor fiamhoz Arrow erdejébe és figyelmeztesd, majd ad át neki hogy következő napnyugtakor siessen a váramba, a négy király gyűlést tart.

- Igen királyom.

- Én másik fiamat, Leonidász-t értesítem. Katonák irány Hellász-ba!

Erre a királyi csapat két részre bomlott. Hellász, Mordor és Eragon birodalom közt a határon feküdt, a Tirol folyó mentén, bejárata nem más, mint egy domboldalról lefolyó vízesés mögött volt. A katonák csodálkoztak, mikor királyuk a vízrengeteg mögé vezeti őket, hisz ők nem jártak még itt. Amint beértek a városba tátott szájjal figyelték a csodaszép kikötőt, a Nap megvilágította gyönyörűen áttetsző tengert, csak úgy nyüzsögtek a halászok, kereskedők, földművesek. Hellász népe a királyt látva meghajolt, még középső fia Leonidász is.

- Királyom, légy üdvözölve a városomba, minek köszönhetem személyes látogatásod?

- Fiam, hogy nézel ki? Szakadt nadrág? Kopott cipő? És miért vagy félmeztelen, nem telik tán ruhára?

- Ha azért jöttél sértegess apám, el is mehetsz!

- Viselkedésed aggasztó, miért dolgozol, mint egy rabszolga? Nem viselkedsz királyhoz méltóan, egyedül a tengerkék koronád, a szőke rövid hajadon, ami megkülönböztet a pornéptől. Na de amiért ilyen hosszú utat megtettem nem az, ahogyan ezt a várost irányítod. Voltam Mordor-ba nem rég, és ami ott történik kihatással lehet népemre, a te népedre!

- Mi az atyám? Gyorsan mond el mit szeretnél és hagy dolgozni, a föld nem művelődik meg magától.

Király erre már semmit se felelt, ennyit szólt.

- Keressünk egy nyugodtabb helyet, ahol beszélgethetünk.

Erre egy parasztházikóba vezette Leonidász apját, ahol egyedül élt. A ház is ugyanolyan volt, mint a többi. Míg a katonák kint várakoztak királyukra, Teoden undorral lépet be fia lakhelyére.

- Ez neked nyugodtabb környezet?

De már nem is mondott semmit inkább, nehogy fia megsértődjön és kitessékelje a városból, anélkül hogy meghallgatná. Leonidász friss sült hallal és kristálytiszta vízzel kínálta, király azonban nem fogadta el, lényegre tért.

- Mordor felett sötét felhő gyülekezik, a gonosz felébredt száz évi pihenés után, ezek a felhők vészjóslóak, bátyádnak már szóltam, de ő fittyet se rántott erre, sejtettem is ez lesz reakciója, Victor- hoz küldöttséget küldtem figyelmeztessem, mi folyik az ország másik részén.

- Botorság!

Mondta a férfi.

- Ismerem jómagam is a legendát Sadon-ról és az idetévedt idegenekről, de sikerült a gonoszt elpusztítani. Igaz léteznek még boszorkányok, sötét lények odaát, azonban uralkodójuk halála után nem merészkednek át a Tirol folyón.

- Ezt magyarázom neked! Uralkodójuk újra felébredt, és ha nem teszünk, semmit megerősödik és elpusztítja Eragon-t, mint ahogy száz éve próbálta. Naivságod nem kerülheti el figyelmem, sehol egy katona, egy sereg, egy várvédő! Milyen király vagy? Dolgozol, mint többiek, nincs várad, mint jómagamnak, s bátyádnak, pedig te laksz legközelebb a gonoszhoz. Nem gondolod, ha igaz, amit mondok, téged támad meg legelsőnek, s akkor mit teszel? Mivel harcolsz? Kapákkal, ásókkal? Szerinted a halász, kovács, kereskedő parasztok fognak harcolni, megvédeni?

- Fejezd be atyám vagy távoz! Öreg s szenilis vagy, butaságokat beszélsz. Nincs semmilyen gonosz, arról tudnék, bátyám viselkedése nem meglepő, én viszont tudom mit teszek, ha nincs más, nekem dolgom van.

- Következő napnyugtakor összeül értekezni a négy király, ott várlak.

- Nem megyek! Mint ahogy szerintem bátyám se fog.

- Szóval megtagadod te is királyod parancsát! Rendben legyen hát, remélem egy fiam még maradt kiben lelek cseppnyi józanságot.

Ezzel elhagyta Hellász király házát, felült lovára s elindult katonáival, de még visszanézet fiára ki ajtóba várta atyja távozását.

- Aztán ha Eragon népe megsemmisül, mint a te néped az a te hibád lesz Hellász királya, hisz semmit se tettél a határ védelmére. Én figyelmeztettelek, a döntés tied.

-Gyííí!

Leonidász elgondolkozott apja mondókáján, hisz mi van ha igaz? Nem tudta hogyan tovább. Így váltak el apa és fia. A királyi csapat elhagyta a várost, hogy csatlakozzon az előreküldött bajtársaikhoz. Mialatt Teoden-ék Victor felé tartottak, Rod se tétlenkedett, megparancsolta Kiro-nak toborozón katonákat.

- Kutasd át egész Roham hegyvidéket, hegyalját, hegytetejét, barlangokat, üregeket. Szólj minden törpnek, kik a bányákban dolgoznak, minden kentaurnak s griffnek, ideje törleszteni, hívd össze a népet eljött az én időm.

A tábornok nem értette királya mit akart, de úgy tett, ahogy kérte. Egy napon belül az összes törp, kentaur, griff megjelent a várba.

- Felséged összegyűlt a nép, ennyien vagyunk.

- Mindenki itt van, aki hegyben s környéken él?

- Igen, de uram mégis mi a terved?

-Majd idővel megtudod, most megyek, beszédet kell mondanom.

Erre a király kilépett a várerkélyre körbenézett, úgy százan lehettek, többen már el sem fértek volna. A griffek a bástyákon foglaltak helyet hisz óriástermetűk miatt nem fértek máshol. A morajlást súgdolodást azonban csend váltotta fel, amint a királyt megpillantották az erkélyen.

- Kedves hű alattvalóim, barátaim, szövetségeseim. A mai nap sorsfordító mindenki számára.

A nép zúgolódott, nem értették a királyt, mi lehet itt olyan fontos, hogy mindenkit összehívatott s mi az a nagy bejelentés. Majd király folytatta szónoklatát.

- Azért gyűltünk itt össze, hisz ismeritek ti is a száz éves legendát Mordor-ról és a Sötét-ről. Katonáim jelentették nem régiben, amint a gonosz sereget toboroz.

- Mi? Az hogy lehet?

Esett pánikba a nép.

- Greace, gyere! Magyarázd el mit láttál?

Mutatott rá a bástyán ülő griffre, aki odarepült erkélye lévő Rod mellé a tetőre. Az beszámolt a sivár pusztáról, kihalt erdőről s fekete felhőkről. A nép egyre nyugtalanabb lett, de király nyugtatta őket.

- Ne aggódjatok Roham népe, nem megijeszteni akartalak titeket, csak figyelmeztetni, milyen királyotok lennék, ha nem védenélek meg bennetek. Egyetlen kiút, hogy a sötétség ne érje el a hegyet, ha leváltjuk a királyt s én leszek Eragon ura.

- Felségárulás! Áruljuk el királyunkat? Azt nem!

Háborodottan kiabálták.

- Gondolkozzatok, a sötétség mindjárt eléri Roham-t, hol van most Teoden? A királyotok? Nem méltó a posztra. Higgyétek, el nekem, a ti érdeketekben beszélek, atyám öreg, szenilis, már nem a régi, nem bírna szembeszállni a gonosszal. Ő nem tett eddig se semmit és azután se fog, nem alkalmas már a nép irányítására. Ha őt követitek, halál fiai vagytok, válaszotok tehát, velem vagy ellenem vagytok?

Erre nagy csend lett.

- Barátaim! Hagytalak én már titeket cserben? Látta valaki az erdőt, mezőt? Járt valaki a hegyvidéken, a várfalon kívül? Elég volt a száműzetésből az elnyomásból. És ti lények, befogadtalak titeket, élelmet, munkát, szállást adtam nektek és semmit se kértem cserébe. Itt az idő, hogy törlesszetek. Mit mondotok tehát?

Éljen Rod király! Vesszen Teoden.

Kiabálta a megvezetett nép.

Ezzel a király büszkén távozott az erkélyről, tábornokára nézett s így szólt.

- Páncélozd fel a katonákat holnapra, hamarosan a háború kezdetét veszi.

- De uram? Miért hitegeti a népet? Miért csapja be őket? Hisz Teoden segít, nem hagyna cserben minket!

- Kiro, te is ellenem vagy? Jól gondold, meg ki mellé állsz, remélem nem akarsz elárulni!

Ezzel a kentaur elment szó nélkül. Újabb napra virradt, a király, ahogy felébredt felöltözött s tábornokát kereste, akit azonban nem lelt sehol. A folyóson egyik katonájával találkozott, aki igen zihált és ijedt volt.

- Uram, Önt keresem.

- Mi az katona? És Kiro hol van?

- Ezért kerestem uram, tábornokot nem találjuk sehol.

- Az hogy lehet?

- Úgy beszélik elhagyta Roham-t és magával vitte fajtársait és egy osztagot is.

- Szóval elárultál s ellenem vagy Kiro. Tervem azonban nem fogod megakadályozni!
- Menyien maradtak, katona?

- Kettő osztag és egy tucat törp és griff uram.

- Remek, ez pont elég a tervem megvalósítására. Menj és szólj Greace-nek.

- Igenis uram.

Ezzel elszalad a katona, s Rod is a tárgyalóba sietett, kinyitotta ablakot ahol a griff berepült, ez volt a kastély legnagyobb terme így a madár elfért bőven.

Hívatott királyom?

- Igen, bizonyára hallottad, hogy tábornokom elárult, katonák nem maradhatnak vezető nélkül így te leszel az új tábornok.

- Megtisztelő királyom.

- A katonák készen állnak?

- Igen uram mind a harctéren vannak.

- Remek menjünk!

Ezzel lementek a hadosztályhoz, király a lépcsőn, míg a griff körberepült. Leértek, végignéztek a felsorakozott katonákon. Rod így szólt.

- Bátor katonák, bizonyára mind halottatok Kiro tábornokom árulását, az ő posztját Greace tölti be, ő vezet titeket Teoden elleni csatában.

Erre mind meghajoltak s egyhangúan üdvözölték új vezetőjüket.

- Álljatok fel! Erre lesz még idő.

Aztán végig nézett a katonáin odament a törpökhöz és rászólt egyikre.

- Te törp lépj elő. Hogy hívnak?

- Gilbo uram!

Hajolt meg a törp.

- Gilbo, ez a szerencse napod, te leszel a törpök vezetője!

- Igen is, köszönöm! Nem csalódik bennem.

Ezzel feloszlót a katonai sor, nyüzsgölődés és készülődés folytatódót, míg Greace, Gilbo és Rod a tárgyalóba a támadás taktikáján dolgoztak. A király a térkép mellett állt, míg Greace és Gilbo az asztalnál foglaltak helyett.

 - Mivel Kiro árulásával jelentősen csappant az esélyünk, nem maradt csak két osztag és elenyésző katona illetve íjász valakinek valami ötlet?

- Igen nekem van.

Mondta a griff.

- Mivel a várat három felől - Roham - Arrow és Hellász- felől lehet megközelíteni, ha elzárnánk az utat, míg támadás alatt tartjuk Teoden-nek nem lenne után pótlása.

- Ez remek terv!

Vágta közbe a király.

- Mivel Teoden oly kiszámítható ez beválhat, ez lesz a veszte.

- Én is mondhatok valamit?

- Kérdezte a törp.

- Hallgatlak!

- Ez mind jó, én csak kiegészíteném, mivel Roham felé nem jöhetnek, Hellászba halászok, kereskedők vannak nem jelentek veszélyt, egy két lovas is megteszi, fő bajforrás Arrow ahol is nyüzsögnek a tündék, íjászok kik varázserővel és talán erőfölénnyel is bírnak. Az úttorlaszt oda kell összpontosítani.

- Remek! Kész a terv. Míg egyik osztag elzárja a ki és bevezető utakat, én körbeveszem másik osztaggal várat, s míg rám figyelnek ti törpök vezetéseddel Gilbo rést kerestek a várfalon, besurrantok, kinyitjátok, nekünk várkaput s belülről gyengítitek a katonákat. Utána Greace te segítesz a törpöknek s felülről támadod a katonákat, ti az íjászokra, figyelőkre összepontosítsatok. Aztán lovasaimmal behatolunk várba s elfoglaljuk. Kérdés?

- Nincs.

- Akkor, ha minden elkészült induljatok s foglalja el mindenki a terv szerinti helyét.

- Igen királyom.

- Gilbo, ti már most induljatok el. Kicsik vagytok több idő, míg odaértek.

- Királyom, Kiro nem jelent veszélyt? Biztos odaért már Teoden-hez és figyelmeztette.

- Ne aggódj! Királyom úgyis gyanakvó, rájött volna, ez nem változtat semmit hisz e taktika remek és kivitelezhető, munkára. Fegyverkezetek fel pár óra és hatalmam megpecsételődik.

- Uram? Törp méret nincs?

- Menjetek a kovácshoz és készítsen fegyvert, sisakot, páncélt. Kis önállóságot had várjak már el a tábornoktól.

- Elnézést uram.

És ezzel a megbeszélés véget ért, a törpök elindultak, a lovasok elfoglalták a helyüket s Rod is kivonult a várból lovasaival.
Míg Teoden elleni hadjárat megkezdődőt Kiro is odaért a várhoz, de királyt sehol se lelte, Ceaser elé irányították ki Teoden-t helyettesítette. Kiro beszámolt az árulásról míg Ceaser a kastély ügyeiről tájékoztatta a kentaurt. Nagy tanakodás után arra jutottak Kiro és a nép Arrow erdejébe menekül, míg a csataképes férfiak, idősebb gyerekek ott maradnak harcolni a várat védve. Kiro-nak nem tetszet, csapatával maradt volna Rod ellen küzdeni, de Ceaser szava volt döntő, így asszonyok, öregek gyerekek sírva elköszöntek az ott maradt rokonaiktól s az ex tábornok vezetésével elindultak a menedéket nyújtó erdőbe, királyuk után. Ceaser félt rossz döntést hozott, hisz remek és kiváló harcos volt, de nem királynak való, nem tudott döntést hozni s most rajta múlik a királyi vár védelme, Eragon népének sorsa. A határozatlanságra azonban nem maradt idő, belül félt, mint többiek, de harcosai előtt magabiztosságot színlelt, íjászokat felküldte az őrtoronyba bástyákra, katonákat a kapu elé irányította s kihozatta a katapultot is. Miután helyükre ért mindenki, félve várták a csatát, főleg a hozzá nem értő hirtelen besorozott katonák. Pár óra elteltével a királyi csapat elérte s körbevette Teoden kastélyát, Rod felnézet a bástyára ahol egy íjász tartotta rá nyílveszőjét.

 - Rod király vagyok s atyámhoz jöttem. Engedjetek be!

Erre a katona leszaladt s szólt Ceaser-nek, ki felrohant s tárgyalásba kezdtek.

- Királyunk nincs, itt velem kell beérned, mit akarsz?

- Te vagy az küldönc, hol a királyod? Én vele akarok tárgyalni!

- Nincs itt! Távollétében én irányítom e kastélyt. Menj el nincs itt keresnivalód áruló.

- Gyáva féreg! Nem mer elém jönni a nagy Teoden és ha már az árulónál járunk, Kiro tudom itt vagy gyere elő.

-Nincs itt senki és ne kiabálj.

- Haha, ha gyávák vagytok mind ez lesz a vesztettek. Vagy megadjátok magatokat vagy behatolunk és erőszakkal foglaljuk el a várat, mint látod, túlerőben vagyunk. S királyotok nélkül, ha valóban igazat mondasz könnyebb dolgom lesz, mint azt gondoltam.

- Soha! E várfalakon át soha nem kerülsz beljebb te áruló. Eragon szégyene.

S míg vitáztak Gilbo vezetésével a törpök bejutottak a várba egy csatornán keresztül, ez az egy rés volt a várfalon mit még a király se ismert. Ez volt a kastély egyetlen gyenge pontja sajnos a gonosz ez kihasználva előnyre tett szert.

- És most mit tegyünk? Nyüzsögnek a katonák?

Szólt egy törp, vezetőjének.

- Cscscs, még meghallanak.

- Oda kell jutnunk a kapuhoz. Gyerünk, menjünk közelebb.

S kis termetüknek köszönhetően Gilbo-ék elsurrantak a katonák lábaik közt, hol egy szénaboglya hol egy fal mögé bújtak el meg ne lássák őket, míg el nem érték a várkaput, ahol két őr állt.

- Most!

Kiáltott fel a vezetőés a falra felmászó törpök ráugrottak az őrökre, míg a másik csapat kigáncsolta s lefegyverezték őket. Egymás hátára állva forgatták a kart s a kapu nyílt.
Egyik katona messzelátójával, ahogy azt akkor nevezték meglátta a rést a kapun, ez volt az első jel odavágtatott királyhoz, s ő füttyentett, mire a griffek Greace vezetésével a farengeteg mögül kiszálltak s az eget ellepték. Óriási szikladarabokat vittek éles karmaik közt, miket nem féltek ledobni a várra s a katonákra. Rengeteg vér folyt, sok katona halt meg, de sok griffet is a halálba küldtek a katapulttal s az íjászok segítségével. Ahogyan estek le az óriás madarak csak úgy zúzták szét a várfalat s az erődöt. Sok katona úgy vesztette életét, hogy ráeset az a nagy bestia, majd miután mindenki a harccal volt elfoglalva, Greace bukkant elő a társai mögül, ki egy többieknél jóval nagyobb szikladarabot szorongatót éles karmai közt, amit a várkapu elé hajított le. Igaz nem talált el egy katonát se, de ez is volt a terv. A madár visszarepült irányítani társait, míg a szerep megint a törpökké volt, odarohantak a kapuhoz ismét egymásra ugrottak és nyitották ki a kaput, ugyanis a kő szerepe az volt, hogy katonák ne vegyék észre, míg az apró lények kinyitják a kaput és beengedjék Rod lovas seregét. Dúlt a csata, míg nem a várfalról Ceaser észrevette, hogy a törpök mire készülnek, leszúrta az éppen arra repülő griffet s szaladva lefele óriásit kiáltott.

- Emberek! A kapu! Mindenki a kapuhoz! Figyeljetek a törpökre!

Épp ott lent harcolt egy bajtársa, ki odanézve látta a tevékenységet, de mire odaért egy griff le is csapot rá. Zuhanó repülésbe elkapta, s óriás karmaival átszúrta a katonát, majd egy házhoz csapta. Ceaser mire leért késő volt, a törpök eléggé kinyitották kaput, hogy Rod és serege beférjenek, így hiába rohantak oda a katonák, s szúrták le a törpöket, kivéve Gilbo-t, mert ő idő előtt elmenekült a csatornákba, késő volt. Rod látva a kaput elindította a hadosztályt, s a lovasok csak úgy ugráltak be a kapun rá a katonákra, kiket mészároltak le sorba. Vérfürdő volt, mindenkit kegyetlenül meggyilkoltak, hisz óriási erőfölénybe voltak, egyedül Ceaser élte túl, kit körbevettek s kardjukat rászegezve sakkba tartották. Míg nem szét nyílt a lovas osztag és egy fekete szép lovon Rod baktatott előre.

- Szóval igazat mondtál és Teoden király és Kiro sincs itt. De ez már lényegtelen, hisz immáron a vár enyém, elfoglaltam, vesztettek. Katonák! Elfogni és börtönbe vetni ezt a szerencsétlent.

Ezzel a katonák elvezették Ceaser-t. Később Gilbo is előbújt rejtekhelyéről.

- Szép munka volt, Gilbo neked is hálával tartozom Greace! Nélkületek nem sikerült volna, "még hasznomra lesztek" suttogta magában.

Nézett fel az égre. Greace-nek megparancsolta oldja fel az úttorlaszt s katonákkal menjen vissza Rohamba. Ő lesz Roham vezetője, míg Gilbo-t kinevezte jutalmul egyedüli tábornokává és megparancsolta a vár újjáépítését, hisz Teoden valószínűleg vissza próbálja majd elmenekült seregével foglalni. Addigra készen kell állni. Ezzel mindenki tudta dolgát és neki is vágott, míg az újdonsült király lepihent.

May befejezte a mesét bezárta a könyvet s betakarta a fiút.

- Aludj Sam, mára ennyi elég volt, majd holnap folytatjuk.

- Ne anyu, még, kérlek.

- Nem! Lámpaoltás, majd holnap.

És lekapcsolva a villanyt, May becsukta maga után ajtót, mire a fiú oldalra fordult és elaludt.

 

 

Oldal: Elv.Kastély II. 1.rész
Írásaim - © 2008 - 2024 - klanhaboruk.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat