Írásaim

Tartalom

Háború dúl a két nagy nemzet között. Darius az első vérfarkas és Arya a vámpírkirálynő közt évszázadokon túli viszály után sem szűnt meg a harag és bosszúvágy. Hatalom az uralkodás után, elvakította mindkét nemzetet s ebbe a halandó emberek is belekeveredtek. Carla korán elvesztett  férje után, nehezen, szegénységben, de egészségesen nevelte fel két fiát, Jeremyt és Ericet. Egyik nap, azonban Ericnek nyoma veszett. Bátyja és szülőanyja mindent átkutatva, évek után se lelték, míg feladták a harcot, de a reményt nem. Később, miután a Gróf hatalomra jutott, Jeremy is eltűnt. Carla magába roskadt, szerettei elvesztése után. Feltűnik egy ifjú vérfarkas is, kinek személyében Dracula ellenfélre talál. Megkezdődik a harc Darius és Arya leszármazottjai közt, míg a vérvonal meg nem szakad.

Dracula és a Vérfarkas

 - Nem gondoltam volna, hogy te állsz mindezek mögött! - Mondta vícsorítva a farkasember egy tőle jó pár méterre álló vámpírnak, ki két harapófoga közt nyaldosta a vért hosszú nyelvével. - Te nem tudod milyen a hatalom, az erő! Én uralkodom a vérszívók felett és már csak te állsz az utamba, hogy a világ Ura legyek! - Vágta vissza neki a vámpír. - Neked elment az eszed, hallgas! - Ordított egyet, majd éles fogaival ijeszgette ellenfelét. - Azt hiszed félek tőled, gyenge és naív vagy, ez lesz a veszted! - Kiálltott fel, majd összecsaptak!

Prólogus

Több évnyi harc, s megannyi veszteség után sem nyugodtak se a vámpírok se a vérfarkasok. Kezdetben békességben élt egymás közt e két faj titokba, az emberek mit sem tudva létezésükről. Az első vérfarkas Darius, egyesítette a később szétszéledt farkasokat és megtanította nekik, hogy uralják és fékezzék hirtelen dühüket és vérszomjukat, majd falkába verődtek. A másik oldalt Arya a vámpírhercegnő, másnéven az Első, teljes ellentétje volt Dariusnak. Ő kegyetlen hidegvérrel gyilkolta áldozatait, nem válogatott ember és állat közt, volt, hogy más vámpírral csillapította éhségét. Ők hierarchia rendszert alkotva társadalmomba éltek. Élen a nemesek, grófok, hercegek alattuk a vérszívók, kik közt volt katona, kém és a söpredék. Páran beolvadva az emberek világába tevékenykedtek. Arya azonban nem elégedett meg az uralma alatt álló területekkel és átmerészkedett a farkasok lakta övezetbe, aminek Darius nem örült. Miután titokba akart szert tenni a világ uralásába, amihez előbb a riválisaival kellett leszámolni, megparancsolta szolgáinak kémkedjenek a farkasok után. A falka kiszúrta hamar a vérszívó kémet és vérszomjuk miatt kérdés nélkül szétcincálták. Darius nem így szerette volna intézni ezt a kényes ügyet, mire elsikálhatta volna az incidenst, Arya fülébe jutott a támadás híre és meg is kezdődőtt a mai napig tartó háború farkas és vámpír közt. 

1.rész: Egy fiú elvesztése

Távolból egy kis parasztházat láthatunk, nem túl nagy, de három személynek pont elegendő. Az erdő szélén lakott egy negyvenéves hölgy, a hétéves és tízéves fiaival együtt. Férjét korán elveszítette, még a legkisebb fia, Eric születése előtt, így egyedül nevelte fel őket. Szomszédjuk nem volt, hisz pár mérföldre tőlük volt  legközelebb egy kisebb város, Stantvill. A testvérpár gyakran járt be a városba élelmiszerért, illetve egyéb dolgokért, ahol is Eric gyakran áldozatul eset a nagyobb kölykök támadásának, viszont bátyja mindig megvédte őt. Szoros volt kettőjük kapcsolata, tán jobban szerették egymást, mint édesanyjukat. Volt köztük elég gyakran testvéri összecsapás, de hamar kibékültek és folytatták a játszadozást a közeli erdőben.

- Jeremy, Eric! Kész az ebéd! Gyertek tüstént, mert kihül! - Kiabált az ablakból Carla, majd két percre rá futottak is az éhes lurkók. - Szia anya! - Köszöntek, a nyakig mocskos fiúk, majd ültek is az asztalhoz. - Majd megveszek éhen! - Mondta az idősebbik. - Na, de fiúk! Mit mondtam, hogy ülünk asztalhoz? - Bocsi anya, igen kezet kell mosni! - Erre, felállt a két fiú, miközben Carla elmosolyodott és utánuk szólt. - Szerintem, ahogy kinéztek, nem lesz elegendő egy kézmosás. - Pislantotta végig világosbarna szemeit a sáros, szakadt rongyokon. Lemosdva és megebédelve, vissza is rohantak volna az erdőbe játszani, mire az anyjuk megtiltotta azt. - Tudjátok nem állunk jól anyagilag. Kérlek becsüljétek meg a ruhákat, hisz nem tellik új anyagra. Most, ha visszamennétek, újból összekoszolnátok az új ruhát és nem lenne mit holnap felvenni, pihenjetek kicsit. - Rendben anyu. - Válaszolták szomorúan, majd kiültek a fűre a ház elé és kavicsokat dobáltak unalmukban. Carla, miközben kézzel mosta a két fiú ruházatát, félszemmel figyelte fiait, el is eredt egyik szeméből könycsepp, ahogy látta szomorú ábrázatuk. Nehéz dolog egyedülálló szülőnek lenni, hiába dolgozik keményen, ültet,vett, és takarít egy jómódú családnál hétvégente, megvan alapvető szükségletük, mégis látva fiai arcát, ez kevésnek bizonyul. A párkeresés is eleinte nehezen ment, végül feladta, hogy társra, férjre leljen, ki besegít a házkörül, így magának kellett mindent megoldani, ahogy erejéből telt. - Te Jeremy, szerinted ha felnővők jó katona vállhatna belőlem? - Fordult testvére felé, levéve mogyóró barna szemeit a nádtetős faházukról. - Bolond vagy kisöcsém, még magadat sem tudod megvédeni a nagyoktól. Puhány és gyáva vagy! Belőled esetleg földmunkás lesz, bár ahoz se lenne kitartásod. - Röhögött magába, majd felhúzta ütöt kopott sötét cipőjét a mezítlábára. Felállt Eric ezután, s meghúzta vállig érő szőke haját testvérének. - Utállak! - Majd elrohant zokogva az erdőbe. - Áu! -Fájlalta haját Jeremy, ki utána indult. - Várj! Eric, nem úgy gondoltam. -Berohant az erdőbe, már a sűrűjében járt, szólalítgatva eltűnt testvérét. -Eric, Eric. Nem vicces már, gyere elő! Sajnálom! Tudod nem mehetünk messzire! - Majd később se reagált testvére semmit, bátyja hívó szavára, ekkor kétségbeesetten futott vissza szülőanyjához a viskóba, aki éppen a vacsorát készítette, miközben mosogatta a használt edényeket. - Anya, anya. Eric eltünt! Kerestem mindenhol, tűvé tettem érte erdőt, de sehol sincs. - Várj fiam. - Nyugtatta, a zihált fiút. - Nyugodj le először is, vegyél nagy levegőt és mond el újra lassabban mi történt? - Jeremy, erre kihúzott egy széket asztal mellől és újból nekikezdte részletesen. - Hát kint beszélgetünk a ház előtt, mikor is összevesztünk, majd megsértődőtt, nekem esett és zokogva elrohant. Én utána mentem, először vissza akartam neki adni. -Itt elgondolkodott egy kicsi magában, hiszen öcsének nehezen húzhatta volna meg rövid fekete haját, de a baj és a kétségbeesés nagyobb volt az eltünődésen, így folytatta rögvest. - Aztán, mikor később se leltem, törzshelyünkön se volt, megijedtem és visszafutottam ide. - Értem fiam, nyugodj meg, ne sírj. Elő fog kerülni, sötétedésig várunk, aztán kimegyünk megkeresük. Lehet csak elbújt, egyedül akar lenni, vagy a városba futott. - Remélem anyu! - Mondtam már amúgy is, ne bántsd. Tudod milyen érzékeny lélek és álmodózó. Egy báty feladata nem ez lenne, most menj szobádba, majd szólók ha kész az étel. Hidd el a finom illat, haza vonza az elveszett báránykát. - Rendben! - És Jeremy bevonult szobájába, mi közös volt helyhiány miatt Ericével. Egyedül anyjuk aludt a konyhában lévő szakadt kanapén. Más helység nem is volt a kis viskóba, hisz lavorban mosakodtak és a latrina is házon kivül volt. Folytatta a munkát az asszony, bár már egyre idegesebben, mert a Nap kezdett lemenni, fia azonban sehol. Kész is lett a finom vacsora, Jeremy az asztalnál, de Ericnek nyoma sincs. - Várjunk még pár percet. - Nyugtatta látszólag fiát a nő, de inkább magát próbálta. Aztán lement a Nap és Eric még sehol. Elindult anya és fia megkeresni az eltűnt gyereket, de órák után se lelték. Aggódva tértek családi házukhoz vissza, Carla leült a kanapéra és zokogásba kezdett. Idősebbik fia, hiába vigasztalta, hasztalannak bizonyult. Magát okolta a történtek miatt. - Kérlek mond el mi történt pontosan? - Faggata a kétségbeesett szülő. - Kint beszélgetünk, majd Eric kérdezte jó katona lehet e belőle, miközben én legyáváztam és megmondtam puhány és nem való katonának. - Ajj, ismerhetnéd már! - Erre mégjobban sírt. - Mondtam már ennél durvábbakat is neki, még se tűnt el.  - Próbált enyhíteni bűntudatán. - Próbálj piheni anya! - Mondta neki, majd betakarta a nőt, megpuszilta homlokát és Ő is nyúgóvóra tért. Másnap korán keltek, vagyis a fia, mert anyja aligha aludt pár szemhunyásnyit. - Eric! Eric! - Rohangált a házba keresve eltűnt gyermekét, de mindhiába. -A zajra előjött a szobából Jeremy is. - Nem jött haza? - Csóválta a fejét Carla, majd átöltözött. - Gyere fiam, menjünk Stantvillbe a Sheriffhez, jelentsük be, talán tudnak segíteni. - Elindultak a városba, bár sejtették ismerve a rendőrőket, nem sokra mennek vele. - Pár óra gyaloglás után meg is érkeztek a kisvárosba és kopogtattak a Sheriff irodája ajtaján.

- Tessék? - Jó napot Sheriff, az én nevem Carla és ő itt a nagyobbik fiam Jeremy. - Mutatkozott be illedelmesen, miközben a kisírt szemeit törölgette vékony karjával. - Egy jókora darab pocakos idős ember fogadta őket, ki illedelmesen levette kalapját és bicentett egyet, de a székből már nem állt fel. Megvillantva kevés ősz haját, visszatette sötétbarna kalapját és a lényegre is tért. - Miben segíthetek Önöknek? - A kisebbik fiamról lenne szó Ericről. - Hallgatom! - Vágott szavába, miközben ősz körszakállát vakargatta. - Szóval tegnapi nap folyamán eltűnt és azóta se került elő. - Értem, pontosan mikor és hol látták őt utoljára? - Tegnap délután a közelünkben lévő erdőbe, mikor a testvérével játszottak, aztán kicsit összekaptak és elrohant, azóta nincs hír róla. - Nézze hölgyem, tudja nekünk protokol, hogy huszonnégyóra elteltével tudjuk megkezdeni a keresést, addigra lehet haza keveredik. - Uram, Ön nem ismeri őt, ilyet még sose csinált. - Lépett közelebb az aggódó szülő., miközben a szendvicsét félretéve, nyugtatta őt a rendőr. - Sajnálom és megértem az aggódalmát. Tudja nagyon jól ez egy kis település, kevés bűnözéssel, így nem sok rendőr van szolgálatban, de ha nem kerül estére elő, azon leszünk megtaláljuk. - Itt egy picit megnyugodott a nő, de nem teljesen. - Üljön le asszonyom és mondjon el mindent részletesen. - Majd félretolta a papírhalmot az íróasztalról és egyik kezével írta a személyleírást, míg másikkal ette a szendvicsét. Jeremy mind idő alatt az ajtóba idegesen toporgott fel s alá, várva mikor lesz vége és térnek haza. Rövid időn belül a hivatalos papír elkészült, minden adat a sheriff birtokában volt, illetve egy kép is. - Hölgyem! - Állította meg az ajtóba, az épp távozni készülő nőt. - Este arra fordulok és benézek Önökhöz, ha addigra se kerül elő a lurkó , akkor kiadom a parancsot, viszont addig is nyitott szemmel járok. - Köszönöm Uram! - Szolgálatára. -Majd távoztak és elindultak haza. Az öreg visszatette lábait az asztalra, kalapját fejére húzta és durmolni kezdett. - Ch, kölykök! - Motyogta még előtte magába s elszenderült. Időközben Carlaék is hazaértek. Sokszor tették meg gyalog ezt a pár mérföldet, de most százszor hosszabbnak tűnt, el is fáradtak. Hazaérve újból szólítgatták eltűnt gyereket, de hűlt helye se volt. Az asszony leült a szakadt, bordó, alvásra használt kanapéra és csak sírt és sírt. Jeremy a zárt ajtók mögül, szobájában is hallotta anyja elkeseredését, és így mégjobban marta az önvád. Kiment néha hozzá vigasztalni, de nem jutott sokra. Vártak és vártak előkerüljön. A percek óráknak tűntek, míg a órák napoknak. Beköszöntött az éjjel és egy kocsi fékezésére lettek figyelmesek. Mindketten kirohantak, és látták egy fehér rendőrtelepjáró állt meg előttük. Sajnálatosan egyedül szállt ki az öreg pacák és ballagott a veranda elé, ahol a nő várta ázott zsebkendőjét szorongatva, remegő kézzel. Levette a kalapját a sheriff és köszönés után rögtön tárgyra tért. - Semmi hír a fiúról hölgyem? - Sajnos nincs Uram, nem jött azóta se haza, pedig párszor fiam is, én is körbenéztünk környéken és kerestük. - Sajnos mi se jártunk sikerrel, de most hivatalosan is megkezdjük a nyomozást és értesitjük akkor, amint hír érkezik róla. Először az erdőbe, ahol eltűnt, majd városba és környező falvakba is megkezdjük a kutatást. - Köszönöm Biztos Úr. - Szolgálatára. - Furán nézett ki egymás mellett a magas vékony testalkatú nő és a tömzsi pocakos alak, majd elköszöntek és elváltak. Carla bement a fiát átkarolva konyhába, míg a rendőr beszállt kocsijába s elhagyta a birtokot. Újabb átvirasztott éjszaka után Carla ismét elindult kora hajnalba a Sheriff irodájába, mert marta az idegeség és tétlenség, bízva jó hírekbe. Jeremy később kelt fel és anyját nem lelte, csak a kupit. Kereste egy ideig majd sejtette hova mehetett. Gondolta ennyivel is segít neki és megkönyíti helyzetét kitakarit és főz valamit.

- Uram! -Lépett be az ideges és zihált nő a Sheriffhez. - Van hír a fiamról? - Kezét csókolom hölgyem, sajnos nincs. Kiadtuk a környék járőreinek, környező falvak sheriffjeinek a fia esetét és képét. Átkutattuk a helyszínt ahol eltűnt és minden lehetséges szóban forgó helyet, ahol lehett, de eredménytelen. - Erre nagyon csalódótt és ingerülté vált az asszony, szinte nekirontott a öregnek. - Maguk tehetetlen idióta bagázs, semmit se tesznek. A fiam lehet már nem is él, maga meg itt nyugodtan kávézik. - Vágta a szavakat a meglepődőtt Sheriffhez, ki nem győzte nyugtatni és lefogni a felbőszült anyatigrist. -Nyugodjon meg hölgyem vagy kénytelen leszek zárkába dugni. Megértem a helyzetét és indulatát, de értsen meg minket is. Nincs elég kapacitásunk és bárhol lehet a  fia, azon vagyunk megtaláljuk. - Itt összeesett a nő. - Mi mindent megteszünk, ami tőlünk tellik. - Ismételgette önmagát, majd felállította az összeroppant nőt. - Jöjjön hazakísérem, nem lenne most szerencsés magára hagyni Önt. - És kikísérte a kocsihoz, beültette majd hazavitte. Az idősebbik fiú már verandán várta az érkező telepjárót s kíváncsian meglepődve figyelte ki száll ki belőle, aztán látva szinte vonszolja az idős pacák anyját, odarohant segíteni. - Mi történt? - Édesanyád összeroppant idegileg. -Mikor pihent utoljára, evett és ivott? - Nem tudom, talán Eric eltünése előtt. - Az nem jó, valamit enni innia kell és pihenie, mert így tönkreteszi magát. - Majd együtt bevitték a nőt és lefektették a kanapéra. - Úgy nézett ki, mint egy dilis nő, ki csak fia nevét mondogatta. - Eric, Eric Eric. - Kifele menet még a rendőr és Jeremy váltott pár szót. - Uram, kérem mondja el őszintén, van esély testvérem megtalálására? - Figyelj fiam, őszinte leszek. Anyádhoz kíméletes voltam, látva így is milyen állapotban van. Sajnos nem sok reményt fűzők ehhez. Lehet már megyén kivül van elrabolták, netán már nem is él. - Erre a fiú arcán is legördült egy könycsepp. - Értem. - Figyelj rám, rádbízhatom anyád? - Igen uram, figyelek rá és segítek amiben csak tudok neki. - Jó ezt hallani, majd ha erre járok benézek, addig is figyelj rá,félek kárt tesz ömagában. - Megköszönte Jeremy a sheriff őszinteségét és jó tanácsait majd elköszöntek. Teltek a napok, hetek hónapok, de változás nem történt, Ericről semmi hír.  Jeremynek egyre nehezebb volt ápolni a beteg anyját, ki időközben rosszabul lett, s többször is komoly ápolásra szorult. Pontosan egy év telt el az eset óta, és a Carlaéknak élniük kellett tovább életüket. Gyakran gondolt öngyilkoságra, de idősebb fia miatt, ha vegetálva is, de életben maradt. - Anya így nem mehet tovább. - Zokogott neki a fia. - Legalább értem élj, próbálj meg újra normális emberként élni. - Győzködte Jeremy. Sokáig tartott, de sikerült nehezen hatnia anyjára. Igaz, már semi se volt olyan, mint régen, de éltek tovább. Újra dolgozni kezdett a nő, míg fia folytatta az iskolát. Gondolnak sokat Ericre, már nem keresik, de bíznak benne egyszer előkerül, hisz a remény hal meg utoljára. 

2. rész: A Gróf hatalma

 - A csapatok  helyükön, minden készen áll a támadásra, Uram. - Hajolt meg a trónotus előtt a fiatal vérszívó. - Helyes! Akkor indulhatnak az egységek. - Szólalt meg mély és ijesztő hangon egy árny a sötétből. Alakja nem volt tiszta, inkább félelmet keltő, mit sem emberi. Férfi lehetett fiatal, hangja viszont mintha százévet is megjárta volna. Csak ült a csupasz többláb magas, fehér trónterem végén, mint egy király, csak korona nem díszítette fejét. - Elmehetsz szolga! - Utasította alattvalóját, ki hirtelen felállva megfordult, s fekete leple suhintva érintette a levegőt. Hosszú fekete ruháján felhajtotta gallérját takarva ezzel, rideg fehér arcát, majd sietve távozott, miután becsapta  maga mögött a hatalmas kétszárnyú fehér vasajtót. Az uralkodó magára maradt és harsányan felnevetett, miközben bal kezén lévő ujjai táncot jártak fehér trónszéke oldalán. - Nyomorult állatok, kifoglak titeket írtani! Ha ha ha. - Röhögött fel s a sötétben megvillant első két hegyes hófehér foga. - Készen álltok egyes? - Kérdezte a trónotust elhagyó fiatal vérszívó, a társát rádión keresztül, aki a terepen jóval arrébb tartózkódott. - Igen Tábornok, készen. - Válaszolta a talpig felfegyverkezett vérszívó tucatnyi társa élén. - Kettes csapat? - Folytatta a tábornok. - Helyünkön vagyunk. Vétel. - Válaszolt egy másik vérszívó, halkabban, mert épp két nagyra nőtt szőrős állat haladt el előttük, így le is buktak a földre, a bokor takarásába. - Rendben, akkor indul a hadművelet. - Értettem, válaszolták egybehangzóan a két csapat, kik körbekerítették a farkasokat.

- Támadás! -Vezette a két külön helyen posztoló taktikai vezető, tucatnyi beosztottját a farkasok ellen. Elővették lábszárukon lévő tokjából a pisztolyt és lőtték a megzavart és riadt állatokat. A farkasokat hirtelen érte a támadás, kevesebben is voltak, mint a vérszívók, de küzdöttek. Egy farkas épp elkapta az egyik vérszívó nyakát és kiharapott belőle egy darabot, míg egy másik vérszívó egész tárat lőtt, egy másik farkas fejébe. Nem sokáig tartott a küzdelem, ami inkább mészárlásra hasonlított. Semmi esélyük nem volt az óriás méretű emberszerű farkas lényeknek, a képzett fegyveres vérszívók ellen. Miután megölték a farkasokat, eltüntették a nyomokat és visszatértek a bázisra. - Tábornok, jelentem sikeres volt a rajtaütés! - Térdelt le  az egyik osztag vezetője a fiatal vérszivó előtt, ki semmit se szólt csak fülig ért a szája, miként látszottak éles harapófogai. Ment is jelenti feljebb valójának a jóhírt.  Két vérszívó állt, hasonlóak többiekhez, a vasajtó előtt, kik uralkodójukat őrizték. - Uram, jó hírekkel jöttem. - Térdelt le Tábornok a trón előtt. - Most érkezett vissza a taktikai csapat, több farkast is megöltek. - Pontosan menyit? - Kérdezett vissza. - Nyolcat. - És menyien tértek vissza? - Tizenkilencen, Felség. -Erre idegesen előbújt az árny mögül, lelépve a trónotusról közvetlen a már megriadt alattvalója elé. - Ez neked jó hír tábornok? Két osztagot küldtél nyolc elfajzott korcsra és tizenkilencen tértek vissza? - Üvöltött rá mérgesen. - Felség, nagyon erősek és kitartó lények. - Nem érdekelnek a szánalmas kifogásaid. - Majd lehajolt és szemtől szembe folytatta. - Ha nem akarsz farkaseledel lenni, most azonnal menj és ahány veszteség ért, dupla anyi farkasskalppal térj vissza. - De Felség, ezt a kis falkát is nehéz volt megtalálni, a többi farkas helyzete még ismeretlen. - Nem értettem jól? - Egyenesedett ki a vámpír és jobbkezével megfogta a Tábornok állát, majd lassan maga felé felemelte, hogy rideg hófehér arcát és ijesztő tekintetét, jól szemügyre vegye. - Ismételd meg és itt helybe letépem a fejed! - Akartam mondani Felség, amint visszatérnek kémeink és a felderitő csapatunk, megkezdjük az újabb támadást. - Mindjárt jobban hangzik! -Lökte félre alattvalóját. - Elmehetsz, és sürgesd azokat a csapatokat, az idő vészesen fogy. - Értettem Felség, úgy lesz ahogy kívánja. -Majd feltápászkodott a földről és, mint egy ijedt kisállat elrohant, még az ajtót se zárta be maga mögött.

- Ron, Ron. -Tőrt be a búvóhelyre az egyik farkasember, ki szőrős vadállatból visszalakult emberré. - Mond, mi történt barátom? - Fordult meg a félmeztelen, nagydarab, keménykötésű, harmincas éveiben járó férfi. - A vérszívók ránk támadtak pár mérföldre innen, mindenkit kegyetlenül lemészároltak, én éltem egyedül túl. - Majd zokogva folytatta. - Kérlek bocsás meg bátyjám, míg a társaim harcoltak én titokba elmenekültem. - Azok a tetves hidegvérű halálfatyak. - Köpött egyet a földre, majd kopasz fejére tette bal kezét, jobbat az ijedt farkasember vállára. - Semmi baj, nyugodj meg. Már vége, nem lesz baj. Nem fognak bántani azok a vérszívók, ígérem. - Köszönöm testvér, úgy féltem. Örülök, hogy ilyen megértő vagy. - Megértem persze, csillapodj. Vége van, már vége van. - Majd hirtelen elcsendesült az ifjú farkas kitágultak szemei, vér folyt ki szája szélén s összeesett. Ron állt ott félig átváltozva, karmai közt a társa szíve, ami még dobbantott kettőt, majd megállt verni. Éles fogait megcsikorgatta és felüvöltött egyet. - Ez, legyen tanulópénz minden gyáva és megfutamodott falka tagnak! - Körbenézett a riadt és megfélemlített társain. Mindenki egyaránt retteget a hirtelen haragú vérfarkastól. Néztek egymásra a nagydarab, félmeztelen, kockahasú és kigyúrt emberek. Volt köztük kopasz, tetovált, kisebb, magasabb, rövid és hosszabb hajú. A farkasok másként éltek, mint a vámpírok. Ők egymásra családként tekintettek egyenrangúként, s vezetőjüket mindenki bátynak szólította, felnéztek rá. Míg a vámpíroknál különösen éreztették az alárendeltséget. - És most, ideje törleszteni az adósságot! - Kiálltott fel Ron, majd átváltoztak ijesztő vadállattá és egymás után, mint egy megveszett bika csorda, rohantak ki a sikátorból be az erdőbe keresve a vérszívókat.

-Gróf Uram. Jó ötlet volt ez a kis, hogy is mondjam, rajtaütés? - Lépett elő a sötétből egy újabb vámpír, aki a trón mellett közvetlen az Uralkodó mellett állt meg. - Nyugodj meg Robespier, tudom mit csinálok. Te csak törödj a magad dolgával. - Már megbocsás felség, de tudtommal a te dolgod az én dolgom is, hisz helyetesedként, tudnom kell mindenről, miről te is. - Felállt a Gróf és fagyos tekintette tükrözödött helyetese szintén rideg fekete szemgolyóiból. - Tévedsz Robespier, nem mindenről, csak amiről kell, hogy tudj. S légy nyugalommal, amiről kell, hogy tudj, arról tudsz is. - Majd magára hagyta helyettesét a komor és hüvös szobában.

- Draculához jöttünk! -Állt meg egy fekete sötétített gépjármű egy kastély, hatalmas többláb vaskapuja előtt. Az egyik vérszívó őr felszólt rádión, nyugtázták, majd megerősítették a belépést. - Rendben van mehetnek. - Bólíntott a társának, aki kinyitotta a kaput. A fekete kocsi ablaka felhúzódott s tovább hajtott. Hosszú út vezetett a bejáratig, aminek két oldalán sűrű és nagyranőt fák helyezkedtek el. A bejárat előtt egy körforgó volt, ahol megállt a kocsi. Az egyik feketeruhás vérszívó őr lépett le a lépcsőn, s nyitotta a kocsi ajtaját. Egy szép, fekete bársony ruhás vámpírnő szállt ki, fekete haja kontyba, s körülötte a testőrsége, mi szintén vérszívókból állt. Látszott rajta, előkelő családból származik, megjelenésén, ruházatán, beszédstílusán, járásán. - Köszönöm. - Mondta kedvesen, majd bekísérték a hatalmas kastély belsejébe. Az ajtó után tágas, de szintén fehér komor oszlopokkal teli csarnok fogadta a hölgyet, ahol Robespier camogott le a hosszú csigalépcsőn, fogadva vendégét. - Á, Milady. Örvendek a találkozásnak. - Csókolt kezett neki. - Robespier. - Lökte oda neki a szót, majd hüvös pillantást vettet rá. Dracula gróf merre van? Miért nem ő fogad? - Máris jön Milady, csak még dolga van. Addig is, engem kért meg, hogy fogadjam felségét. - Chm. És a többiek? - Mutatta ki ellenszenvét a helyettes iránt. - Még nem érkeztek meg Milady, Ön volt az első. - Jöjjön, foglaljon helyet addig is. Megkínálhatom valamivel? - Egy kis minőségi vér, jól esne. - Máris! - Csetintett az egyik szolgálónak, aki első ránézésre nem vérszívó volt. Meg is érkezett az inas, szokásos öltözetében, egyik kezével tálcát tartva, amin poharak sorakoztak teli s tele vérrel. Miladyt azonban nem a pohár friss vér, hanem az inas érdekelte. - Ó, csak nem egy húsvér emberi lény. Jól látnak szemeim. -S megmutatta éles fogait, majd az inas torka felé hajolt. - Milady kérem, garantálom a pohárba sincs rosszabb minőségű áru. Igazi emberi vér. - Remélem is, mert volt, hogy állati vérrel kellett beérnem, és hát mit ne mondjak. Nem szívesen térnék vissza rá. - Az inas szinte talpig izzadt volt, látszott a homlokán legördülő izzadságcsepp, majd kifújta levegőt, mikor elvette a nemesi hölgy a poharat, s távozásra intették.  - Jól van Robespier, innen feltalálom magam, elmehet. - Milady. - Ezzel meghajolt illedelmesen előljárója előtt  s hagyta elvegyülni a, már lassan megtelt csarnokba, a többi rangidős vámpír között. - Időközben megjött az egyik Lord is, ezútán ment fel a Helyettes, Dracula tróntermébe, aki épp a jobb gyűrűsujján lévő pecsétgyűrűjét nézegette. Halk kopogás, majd be is nyitott rá. - Gróf Úr, már majdnem minden nemes itt van, hiányolják Önt. - Máris megyek. - Uram, türelmetlenkedik a tanács, jobb lenne nem megváratni őket. - Mondtam egy pillanat és megyek. - Üvöltött rá,  felállt és megindult az ajtó felé. - Rendben, felség. - Ismét magára hagyta Draculát és elindult a gyülekezetre. Lent átvergődőt a nép közt és az egyik jól őrzőtt helységbe lépett be, ahol egy nagy asztal volt, körülötte a nemesek, lordok, hercegek és más nemzet vámpírfői ültek egymás mellett. - Robespier. - Állt fel az egyik rangidős Lord. - Mégis meddig várjunk még a Grófra. - Úgy van! - Csatlakozott hozzá a Milady is. - Már eleget váratott minket. - Zúgolódótt a nép, majd egyszere csak mindenki elcsendesült. Robespier hátrafordult lassan és a Gróf állt mögötte. - Itt vagyok, kezdhetjük. - Helyet foglalt Dracula és Helyettese is, majd elkezdték a tárgyalást.

3.rész: Vérfarkas születik

 - A lényegre térhetnénk! - Ült le helyére a házigazda. - Eddig is rád kellett várni. - Mondta idegesen a Herceg.  Körbenézve a tucat vezetőn, szinte mind egyforma volt, sokuknak még koruk is nehezen behatárolhatónak tűnt. Arcuk hófehér és keskeny, ábrázatuk félelmetkeltően rideg, sötét szemük inkább kígyóéhoz hasonlított.Telt illetve testesebb alkatú az egész kolóniában nem volt fellelhető. Fiatalt s időst egyaránt gyenge izomzat jellemezte. Tűhegyes, éles fogaik elsődleges előnyük.  Ők ruházatukban, kinézetükben hasonlítottak egymásra, míg a vérszomjas fenevadak csak átalakulásukkor voltak egyformák, méretük kivételével. - Kedves Gróf! Mikor veszed már le álarcod s mutatod meg valódi arcod? - Hajolt felé Milady, ki Draculától jobbra ült. - Igen, igaza van! - Bólogattak a nemesek. - Csillapodjunk Uraim, Hölgyem! - Fordult Milady felé. - Szerintem fontosabb dolgok is vannak ennél. Nem hiszem az arcom miatt utaztak a legfőbb vámpírfők ilyen hosszú utat. - Igaz, és az időnk is vészesen fogy. Nem vesztegelhetünk itt tovább. - Állt fel az öreg Lord és csapott kezeivel az asztalra. -A Herceg elmosolyodott s hosszú éles ujjaival kopogtatta az asztal szélét, láthatóan tetszett neki a műsor. - Szóval, a farkas téma. - Folytatta Dracula. - Igen, amit ezek az állatok művelnek már sok. Csírájában kell elfojtani. - Nyugalom Milady. - Szakította félbe szavát Robespier az egyetlen női tagnak. - Várja meg, míg a Gróf befejezi a mondanivalóját. - Erre felállt a nemesi hölgy és lassú léptekkel közeledett a helyettes felé. - Kedves Robespier, tudod te kivel beszélsz? - Igen Milady. - Úgy tűnik mégse! - Hajolt felé húzogatva vékony kis szemöldökét. A tanács egyik tagjával! - Ríkoltotta hegyes fülébe, mire a férfi összerezzent. - Milady, szükség van erre? - Nyugtatta Dracula. - Tud hol a helyed, örülj helyet foglalhatsz egyáltalán a nagyok közt. - Tette még hozzá, majd visszaült helyére. - Most az egyszer igazat kell adjak a Grófnak. - Mordult fel, Lord.  - Hallom volt egy kis támadás nem rég. - Szállt be a témába a Herceg is. - Igen, ami sikeres volt. - Zárta volna le a témát Dracula, de a nemeseket nem tudta átverni. - Igen? Azért vesztette annyi vérszívó életét, pár farkas miatt? - Állt fel megint Milady. - És úgy tudom egy farkas meg is szökött. - Kizárt! - Csapott az asztalra, most Dracula. - Tábornokom szerint mind meghalt, és te amúgy is honnan tudhatnád? - Nekünk is vannak kémeink ne feled. - Majd a Lord vetett véget a civakodó fők közt. - Kedves nemzetfők, mint tudjátok a korcsok szaporodnak, míg mi fogyatkozunk, s míg mi itt vitatkozunk egymással, Isten tudja merre és mit csinálnak azok a állatok. Ha nem teszünk semmit, ők győznek. - Kedves Lord, azok csak vérszomjas fenevadak, kiknek nincs eszük és mennek a vérszag után, seregemmel, amint rájuk lellek eltörlöm őket a színről. -Már megbocsás Gróf Uram, de miket nevezel seregnek? A tisztáltalan vérszívóid? - Erre leült és ideges lett Dracula. - Igen, jól ismerjük mind a történeted, hiába van rajtad ez az álarc, kedves Arya csicskása. - Többiek összesúgtak, majd a házigazda mérhetetlen dühvel borította fel a kőasztalt, mi darabokra tört. Mind felpattantak helyükről s hátráltak. Csodálkozva nézték a Gróf erejét, miként szakította ki helyéről a kővet, mint dudvát a földből.

- Uraim, rontott be egy vérszívó, megszakítva a tárgyalást, de talán pont jól időzítve. A kastélyt megtámadták. - Kik? Mégis hogyan? - Fordult felé a még ideges Uralkodó. - Farkasok. - Szólj a Tábornoknak intézkedjen. Többiek vigyék biztonságba a nemeseket, nem kockáztathatunk. - Mi történik itt? - Ijedtek meg a nemzetfők. - Semmi probléma, uralom a helyzetet. Gyertek velem, kövessetek. - Ment előre a Gróf s utána a többiek. - Vérfarkasok hatoltak be az egyik legőrzőttebb helyre és legyünk nyugodtak? - Mordult rá Milady. - Erre most nincs idő, csillapították, most már a többiek is a hirtelen természetű nőt, miközben tucatnyi vérszívó katona kísérte őket a hátsó kijárathoz.

A tucatnyi állat megveszve vonult be az erődítménybe, mit sem törödve a több méter magas vaskerítéssel és a felfegyverkezett testőrséggel.  A bosszúvágy erőteljesebbnek bizonyult, mint a fájdalom, így ugrottak rá a vérszívókra, s másztak át a kerítésen megrohamozva az ellenséget. Legtöbbjük, tucatnyi beléjük eresztett golyó után is, úgy futott négylábon küzdve tovább, mint ha semmi se történt volna. Jó pár farkas életét vesztette, fent lógott a rácson, vagy elterült a földön, miután pár tárat beléjük eresztettek, de a vérszívók oldalán több volt a veszteség.

- Tábornok Uram! -Rohant be hozzá az ajtón, egyik alattvalója. - Vissza kell vonulnunk, túlerőben vannak, és már a katonák se bírják sokáig visszatartani őket. -Meghúzta a szája szélét, majd egyetértett vele. - Elsődleges feladatunk most a nemesek biztonságba helyezése. Készüljetek az evakuálásra, minden bizonyítékot megsemmisíteni! - Azonnal! - Tábornok sietett megmaradt katonáival a nemesek után, míg a testőrség feltartotta ellenfelüket. Teljes volt a káosz! Vérszívók fel s alá rohangáltak, a szolgák egymást taposták menekülésükkor, mint hangyák a bolyban mozgólodtak, miközben a falka egyre beljebb hatolt elpuszítva, kik útjukat állta. Pár óra elteltével Ron vezetésével el is foglalták a kastélyt. A megmaradt vérszívókat széttépték, míg a feljebb valókat távozásra sarkalták. A lordok pár tucat katonával elhajtottak fekete sötétített kocsikkal, maguk mögött hagyva eddigi rejtekhelyük egyikét. - Most megtanuljátok büdös fatyúk velünk nem lehet büntetlenül újat húzni. - Vonyított egyet Ron, majd visszaváltozott emberi alakjába, amit társai is követtek. Megfogta egyik társa vállát, ki előtte haladt el. -Keressetek bármit, ami hasznunkra lehet.  Iratok, dokumentum, egy cetli, mi utalhat a többi bázisukra. - Rendben bátyám. - Minket akartok kiírtani büdös vérszívók, hát, majd megmutatjuk milyen az, ha egy falkát feldühítenek! - Ordíbálta a többieknek, kik éjjeneztek és zúztak, rombolták a még épségben maradt berendezést.

- Most hova megyünk? - Fordult Robespier Dracula felé a kocsi hátuljában. - Ne aggódj, van még hely, amit nem ismerhetnek. Ott biztonságba leszünk. - De Gróf, ez volt a legbiztonságosabb erőditményünk, s mily könyedén behatoltak, hogy lennénk, akkor máshol nyugodtabbak. - Megkérdőjelezzel ismét? - Nem Uram, de én megmondtam nem volt jó ötlet ez a kis rajtaütés. Most nézd hova vezetett? Megöltünk egy tucat farkast, helyette elvesztettük a központunkat. - Robespier, utoljára mondom, lassan és tagoltan, mert, úgy látom nem érted. NE  IDEGESÍTS FEL! Még egy szó elhagya ocsmány mocskos szád, s tálcán kínállak fel a farkasoknak. - Itt nyelt egyet, majd csendbe visszafordult az ablak felé, figyelve a kilátást. Gyorsan hajtott a comvoj egymás után, keskeny földúton az erdők közt, távolodva eddigi tartózkodási helyüktől. - Nem találtam semmit, pedig mindent átnéztünk a többiekkel.  - Mondta csalódóttan a félmeztelen sportos alkatú férfi vezérének. - Biztos eltüntették, rendben itt nincs már keresni valónk, induljunk. - Fütyentett Ron egyet és visszafutottak emberi alakjukba az erdőbe, míg páran még bele bele rúgtak a halott vérszívókba.

- Jeremy kész a vacsora. - Még időzőtt kint  egy kicsit, bámulva eget, majd bement anyja hívó szavára. - Milyen szép telihold van. - Közölte leülve a székbe. - Igen, gyönyörű, kár Eric nem láthatja már. - Ne kezd anya. Lehet valahol messze innen, Ő is eget kémlelve gondol ránk. - Úgy legyen! Egyél, mert kihűl. - Megvacsoráztak, kicsit még beszélgettek, majd eltették maguk másnapra. - A fiú, hangokat hallva kipattant ágyból és elindult kifelé a verandára, ott megállt és körbenézett. - Hahó, van itt valaki? - Majd semmi válasz, erre elindult lassan az erdő felé, ahol egy bokor mozzant meg. - Ki van ott? Eric te vagy? - Lépett közelebb, mire egy kis nyuszi bukkant elő a sűrűből. - Jaj de megijesztettél. - Nyúlt szívéhez, s nyugodott meg nem betörő, vagy rosszakaró, viszont csalodótt is volt, nem az eltűnt kisöcs került elő. Már fordult vissza, mikor egy nagyobb közelebbi hangra lett figyelmes, s enyhe morgást is hallott. Visszafordult megfogta bal kezével az egyik fa törzsét és fejét forgatva kereste a zaj forrását, míg egy világító zöld szempárral nem találkozott a koromfekete sötétségben. A fiatal fiú megijedt a rémisztő és fura lénytől hátrált, majd felbukott egy kiálló vastag gyökérbe. Egy óriás farkas botorkált elő a sűrűből s magaslott főléje. -Kérlek ne bánts, kérlek! - Remegett, s nyögte ki fiú, félve, megrémülve. - A vicsorgó éles fogak közt csurgót a nyál a gyerek arcára, míg nem harapott egyet az állat. Jeremy felsíkitott, majd elhalkult, sötét lett hirtelen minden.

4.rész: A csel

A Nap korán előbukkant s Carla már talpon volt, épp Stantvillből blatyogott hazafelé, két jól megrakott kosárral a kezében.- Jeremy! - Szólítgatta fiát, beérve lakásukba. - Ébresztő! Hasadra süt a Nap!- Hol van már ez a gyerek, rég fent szokott lenni, ilyenkor! - Gondolta magában, miközben kipakolt a kosárból. Elrámolt, majd megindult szobája felé, kopogtatott. -Jeremy, Jeremy! Bemehetek? - Kis idő múlva se érkezett válasz, majd benyitott. Nagy meglepetésére a szoba üres volt, az ágyon a paplan összegyűrve, s nagy kuplejár, a megszokottnál is nagyobb.  A szekrény tükre betörve, a földön ruhák szétszakítva. - Uram atyám, mi történt itt? - Tette fel magának a kérdést, majd megszokásból nekilátott a rendrakásnak, miközben eltűnt fia hollétét latolgatta. Rájött ez, így hosszadalmas munka lenne, és neki még az ebédet is el kell készíteni, így kiment a házból újból fiát keresve. - Jeremy! - Kiabálta, majd hátra ment, ahol észrevette a kinti mellékhelység nyitott ajtaján keresztül fia térdepel a földön, félig meztelen. - Jeremy, jaj, ne! Mi történt veled fiam? - Rohant hozzá, s  guggolt le mellé. Szörnyűlködve kapott szájához, látva a széthányt ülőkét, koszos, véres, sebbel teli fiú testét. - Mit műveltél? - Segítette fel a félkába gyereket, majd bevonszolta a kanapéra. Megtörölgette vizes rongyal testét, bekötözte vérző sebeit, s lavort rakott melléje. Jeremy nem szólt semmit, hebegett habogott csak, mint valami kábítószerfüggő. -Mit tettél magaddal fiam! - Ölelgette édesanyja, miközben minden rossz megfordult fejébe. -Talán drogfüggő vált belőle, vagy más szer hatása alá került.- E tény hatására, hangos zokogásba kezdett, s várta helyrejöjjön fia, aztán számon kérhesse. Pontosan két nap telt el, mikor Jeremy újra magához tért, beszélni, járni tudott. Carla nem szólt senkinek erről, hisz félt, bajt hozhat a már egyszem gyermekére, ha Sheriffnek vagy az orvosnak jelenti az esetet.

- Anya, anya te vagy! - Ült fel a ágy szélére a magához tért gyerek. - Fiam, pihenj még nem gyógyultál meg teljesen, mond kérlek mi történt veled? - Nem tudom anya, nem emlékszem semmire. Egyik nap zajt hallottam kintről, aztán minden homályos. - Itt megállt egy pillanatra elmélázott s próbált emlékei közt kutatni. Rémlett neki egy lény, fogak, sötétben csillogó szempár, de nem tudta hova tenni. - Oké, nem faggatlak, még gyenge a szervezeted bármi is történt veled, várok türelmesen, ha eszedbejut és kitisztult a fejed, talán siekrül emlékezni és választ kapok. - Megpuszilta a homlokát, lefektette vissza gyerekét és betakarta. Egy hét telt el, de még most is kérdés volt a családnál ez a dolog, amire viszont választ egyik tag se kapott. Carla többször rákérdezett a fiánál erre az esetre, ki nem adott érdemleges választ, sőt gyakran fel is kaptaa vizet. - Jeremy, fiam. - Ült le vele szemben egyik nap az anyja. - Már eltelt jó néhány nap, azóta megtaláltalak hátul abban az állapotban. Nem szóltam róla senkinek, és nem is bántottalak érte. - Igen és? - Tudni szeretném már tényleg mi történt? A városba valakitől drogot vettél? Netán szer hatása alatt álltál? - Erre felpattant idegesen, felborította asztalt, majd székbe rúgott. - Mit gondolsz? Úgy nézek ki, mint egy függő? Eltudom rólam ez képzelni? - Förmedt anyjára a magából kikeltt fiú, zihált, verejtékezett, majd faképpnél hagyta a megrémült anyját. Carla megtorppant s a szó is belefagyott. Szemei kidülettek, remegni kezdett, majd két kezével szájához kapott s zokogott. - Nem értette fia viselkedését, és már szó szerint rettegett tőle. Jeremy felrohant szobájába, majd a sarokba kuporodva tépte hosszú haját. - Ki vagyok én? Mi történik velem? - Kezdett megőrülni, majd felállt és csapkodni, törni zúzni kezdett. Lentről a megijedt édesanyja hallva a zajokat, elfutott otthonról, egyenest a Sheriff irodájába.

- Igen tessék? - Vette le lábát asztalról az öreg s fogadta a már ismert asszonyt. - Uram, kérem segítsen. A fiamról lenne szó! - Lépett közelebb s fújta orrát. - Ericről? -Nem, Jeremyről, a nagyobbik. - Üljön le hölgyem, és nyugodjpn meg. Mi történt, eltűnt másik fia is? - Helyet foglalva Carla elmesélte a sheriffnek a pár héttel ezelőtti esetet, hogy talált fiára, majd az az utáni incedenseket. - Értem hölgyem, zárta le a témát a sheriff. - Szerintem, több, mint valószínű, hogy a fia valamilyen narkotikum hatása alatt állhat, ami nem játék. Legyen óvatos és távolságtartó, ha nem változna az állapota, kimegyek és megteszem a kellő intézkedést. - Köszönöm. - Mondta a nő, elköszöntek, majd elindult haza gyalog, miután elutasította a biztosúr segítségét. Kellett a friss levegő neki átgondolja a dolgokat, hisz marta az önvád, feladta saját és már egyetlen fiát. Félt mi lesz elveszíti a másik gyerekét is és egyedül marad. Hazaért, de félve lassan ment a saját lakásába. Szétnézet, először még nem látta Jeremyt, majd benézett ajtaján s megnyugodott. Aludt ágyába. Eltakarította a törmelékeket, majd miután már elment az étvágya, sheriff tanácsára, megpróbált piheni. - Éles karmok, vicsorgó habzó száj, sötét, véres fog. Riadt fel Jeremy, kinek tűzforró volt homloka, s csurom víz teste. Carla futott be hozzá s ült ágya szélére megfogva kezét. - Semmi baj fiam, biztos csak rosszat álmodtál. - Hagyj! - Lökte fel anyját, ki földre kényszerült. Valahogy megváltozott a fiú alakja és hangja is. Nagyobb  kemény kötésűbb lett, ijesztőbb és magabiztosabb. A nő csúszva ment sarokig és könyörgött megváltozott fiának. -Kérlek ne bánts! Jeremy kérlek! Fiam mit művelsz! - Majd összekuporodt és sírni kezdett a nő, míg Jeremy rezzenéstelen arcal bámulta egy ideig, majd elviharzott.  Már órák teltek el, de Carla meg sem mozdult, míg nem egy ajtónyitásra lett figyelmes s lépteket hallott egyre közelebbről. Felállt és hátrált, félt, saját fiától rettegett. Majd belépett az alak az ajtón, s megkönnyebbülve látta, csak a öreg volt. - Jól van hölgyem? Elnézést, csak nyitva volt az ajtó és a felfordulásból ítélve, azt hittem betörtek? - Tette zsebre a revolverét. - Jaj Sheriff, úgy megijedtem azt hittem Ő jött vissza, ugrott a karjaiba s ölelte át szorosan majd zokogott és zokogott. - Nyugalom asszonyom, óvatosan, megfojt. Mi történt? Ki jön vissza? - Majd a konyhába kanapén ülve részletesen, kisebb nagyobb szünetekkel, Carla elmondta mi történt tőviről hegyire. A rendőrnek se kellett több, intézkedett és kiadta a kollegáinak az elfogatóparancsot. Egy darabig még a nő mellett volt, aztán, amint magához tért s kicsit megnyugodott, mondta vigyázz magára, nem lesz baj, elmehet, így aztán vissza is ment a városba. Újra este lett, s az eltűnt fiúnak nyoma se. Carla most érezte igazán egyedül magát, s élni se volt kedve, hiszen mindkét fiát elvesztette. Várt, de félt hiába reménykedik, úgy jár, mint Eric esetében. Jeremy már árkon bokron túl járt, össze össze esve haladt, de még maga se tudta merre. Megkapaszkodott s megállt olykor egy egy fánál, illuziói, halucinációi voltak farkasokról, vámpírokról és számára érthetetlen küzdelmekről, majd megrázva fejét, folytatta útját. Fogalma se volt merre viszi az útja, csak lépett és lépett előre, mint akinek célja van, szinte lábai maguktól mozogtak. Aztán valami érdekes szagott érzett a levegőbe. - Mi lehet ez? - kérdezte önmagától, s beleszagolt a levegőbe. - Ez vér? - Döbbent meg, majd fájdalom nyílalt a testébe s összeroskadt. Sebei míg nem teljesen gyógyultak be, és össze is volt zavarodva, eszméletét is vesztette az erdő közepén.

- Hé fiú, hahó ébren vagy? -Bökdöste egy magas kopasz férfi. - Hol vagyok! - Kelt fel kábán. - Biztonságban, most már biztonságban. - Húzta hátra a férfit a farkasember s nyújtott kezet neki. - Én Ron vagyok és te? - Jeremynek hívnak, de miféle hely, az előbb még erdőben voltam, hogy kerültem ide, kik vagytok? - Nyugi nyugi öcskös, minden kérdésedre választ kapsz idővel. -A falka talált rád ájultan és idehoztak. Ez a mi rejtekhelyünk, mi itt családként élünk. - Majd szétnézett a zavarodott fiú a mocskos koszos sikátoron, ahol a falak omladoztak, s pár izzó adott fényt a sötétben. - Falka? - Kérdezett vissza, rágcsálva a szót. - Igen, most már te is tag vagy! - Szaglászta őt, a vezető.  - Hé mit csinálsz, nem vagyok én ennyire büdös. - Erre a többi félmeztelen férfi hangos kacajba kezdett. - Vicces gyerek. - Igen, tetszik nekem is. - Mondták a körülötte állók sorba. - Gyere öcsém, elmesélek neked valamit. -Majd kis séta után egy kijárathoz vezett, ahonan a csatornarendszerből kijutva közvetlen a sűrű  zöldhöz értek. Ott leültek az egyik fa tövébe s neki is kezdett a vérfarkas. - Szóval öcsém, nem is tudom hol kezdjem, nagyon hosszú és bonyolult ez az egész, először nem fogod érteni, de majd rájösz mindenre. Nem csak az emberek léteznek a Földön, biztos hallottál már meséket a vérfarkasokról és vámpírokról. - Igen, anyám mindig mesélt kicsi koromba róluk, és öcsémnek Ericnek is. - Itt elmélázott kicsit, visszagondolt édesanyjára és testvérére, majd Ron folytatta a történetet. - Ne ijedj meg, de léteznek, nem minden mese ám. - Tessék? -Állt fel meghökkenve. - Ülj vissza és előbb  hallgasd végig, aztán magyarázatott kapsz mindenre. - Jeremy így is tett, miközben fejét csóválva hallgatta az elsőre badarságnak tünő históriát. - Az első vérfarkas Darius, ki évszázadokkal ezelőtt uralta e vídéket nagy csatákat vívott Aryaval a első vámpírkirálynővel. Létezésükről és, hogy miként kerültek elő a semmiből, ne is kérdezd, mert homály fedi. Amit tudni kell mi farkasok, Darius leszármazottjai vagyunk, kik örök harcban állunk Arya vérszívó utódaival. - Nem hiszem, és nem hallgatom tovább ezt a hülyeséget. - Hagyta volna magára Ront, de az morgott egyet és átváltozott. Jeremy visszafordult s megdöbbenve látta a nála kétszerte nagyobb szőrős bestiát. - Ne, kérlek ne! Ne falj fel! - Ha Ha ha, ne félj fiú, én vagyok Ron. -Röhögött, majd visszaalakult emberi alakjába, ami már cseppet sem volt szörnyű látvány. - Jeremy pár percig meg sem szólalt, nem hitt szemének. Bámulta a kopasz férfit, s zöld szemeit, aztán az a kép villant be neki, amikor megtámadta őt egy farkas. -Igen  már emlékszem mindenre. - Motyogta s gondolt vissza tisztán arra az éjszakára, amikor is az a szörny beleharapott, s magára hagyta. Szinte maga előtt volt a kép, amint fájdalmakkal teli, vérző sebbel kúszik haza, s támaszkodva össze össze rogyva halad a szobája felé. Üvölteni akart, de visszafojtotta, majd tombolni kezdett, végül átváltozott és követte a Holdat, megölt pár szarvast és visszament, de már csak az udvarig jutott. Ott átváltozott vissza emberi alakjába, s rosszul lett.

- Te voltál az? - Tért vissza a valóságba s fejét rázva hátrált Rontól. - Ne félj tőlem, nem bántalak, már emberi alakomba vagyok, vagy ez is olyan rémisztő? - Te voltál az, azon az estén! Te támadtál rám, és te miattad viselkedek furán, te miattad bántottam saját anyám és kellett elhagynom otthonom. - Jeremy várj! Megmagyarázom. - Hagyj! -Lökte félre és elfutott az erdőbe. - Egyik falka tag jött ki a sikátorból s látva az elmenekült gyereket enyit szólt. -Most mi lesz a tervünkkel? - Ne aggódj vissza fog még térni! Nincs hova mennie, se családja már. - És, ha rájön? - Kizárt, már mi vagyunk a családja, amint lenyugszik sírva fog visszatérni hozzánk, hogy befogadjuk. - Úgy legyen testvér. - Gonosz mosollyal arcukon sétáltak vissza a sikátorba, míg Jeremy futott és futott, bár nem volt hova mennie.

5.rész: A rajtaütés 

- Kérem , nyugodjon meg! -Vígasztalta az öreg Sheriff Carlat. - De már több napja eltűnt! Én ezt nem élem túl, még is mit ártottam nekik, hogy ezt érdemlem. - Jeremy kifinomult hallásának köszönhetően az erdőben bújva, messzebbről is hallotta a megható párbeszédet, amitől rosszul érezte magát. Meg meg indult volna anyját vígasztalni, majd valami mégis maradásra késztette. Már nem a régi és sose lesz az, Ő már vérfarkas, akit üldöznek, ha hazamenne, anyját is bajba sodorná. Megtörölte könnyes szemét, még utoljára jól megnézte Carlat, majd hátat fordított eddigi életének.

- Ron! Vendéged van. - Lépett be az egyik kopasz tag, s mögüle a fiatal farkas bukkant elő. - Á, Jeremy! Az elkóborult jószág, csak megkerültél! - Ne haragudjatok, de időre volt szükségem. - Ne szabadkozz! - Vágta félbe szavát. - Az újoncokkal előfordul, gyere még tartozom egy magyarázattal. - Hívta félre az ifjút, miközben a többiek vállon veregetve üdvözölték új testvérüket. - Figyelj, az az incidens az erdőben, nem szándékos volt. Pont egy támadás után voltunk és a falka ilyenkor vérszomjra utazik, az egyik testvérem kiszúrt és megakart ölni, de én nem ilyen vagyok. Kénytelen voltam megsebesíteni, csak így maradhattál életben, és örülnék, ha ez kettőn között is maradna. Tudod nem szerencsés, és nem ránk vall a halandók életben hagyása. - Történt, ami történt, nem számít már, viszont a testvérem. - Testvéred? - Eric. Több éve eltűnt és én csak is miatta jöttem vissza. Sikeresen elintéztéttek ne legyen hova mennem, de ezzel az új képeséggel, vagy mi is ez, talán megtalálhatom.-Mondta indulatosan, levegővétel nélkül, utalva , haragja még nem múlt el Ron iránt. -Jeremy, azt tud, neked már mi vagyunk a családod, ha meg is találod azt az Ericet, bár szerintem ne vegyél rá mérget, valószínűleg a vámpíroknál van. - Tessék? - A múltkori mesére nem emlékszel? Farkasok és vámpírok csatája, amikbe sokszor ártatlan emberek is belekeverednek, blablabla. - Szóval, akkor az is, minden igaz. - Persze, nem hazudnék neked sosem. - Borzolta meg szőke haját. - Az Első nem kímélte a halandókat, rengeteg áldozatot és foglyot ejtett, kik szolgálatába álltak, s nem rég ez a Gróf az útodja, hát mi ne mondjak, Ő se a kegyelméről híres. - Meg akarom ezt a Grófot, vagy kit találni és talán tőle megtudhatom merre van Eric. - Csillapodj ifjú, még új vagy. Először is, tanuld meg használni képességeid,és vérszomjad. Miután nem rég változtál át, még gyenge vagy, ezért a halucináció, fáradság. Amint teljesen átalakultál élesebb lesz látásod, szaglásod, erőd tízszer nagyobb lesz. Gyere vágjuk le előbb hajad, és egyik emberem segít kiképezni. - Rendben. - Nem örült ennek, de muszáj volt testvére miatt, szót fogadni s követte a már bátyja minden szavát. Pár nap telt el s Jeremy elég jól beilleszkedett a falkába, erősebb, kitartóbb lett, hamar megtanulta fékezni hirtelen dühét és a hatalmas vérszomját. - Nem megmondtam áldás ez a fiú! Alig egy hete van itt és milyen jól belejött. Ha így halad mindenkit felülmúl!- Nem félsz, még téged is! - Rajta tartom szemem, viszont a Grófék ellen értékes szövetséges. - Mi lesz, ha még is a családját választja? Megkerülne az elveszett testvér? Azt rebesgetik az eltűnt öcse miatt csatlakozott. - Ne aggódj barátom, van egy tervem, miként ösztönözem. He he. - Zárták le a párbeszédet, Ron és egyik kopasz társa, kivel a sikátor előtt is beszélgettek.

- Testvér! Vérszívók tucatjai nyüzsögnek a felszínen. - Ránk találtak volna? - Nem tudom, de elég sokan vannak, felfegyverkezve. - Készüljetek a támadásra. - Mi történik? - Kérdezte aggódalmasan Jeremy, miközben balra jobbra nézelődőtt, figyelve az ide oda kapkodó kopasz férfiakat, kik közben átalakulva farkassá megindultak kifelé az erdőbe. - Rajtunk ütöttek a fatyú vérszívók! -Fogta meg vállát Ron. - Most megmutathatod mit tudsz! Itt az idő, ne késlekedj vagy meghalsz. - Alakult át Ő is hatalmas bestiává és indult a falka után, magára hagyva Jeremyt. A fiú egyedül állt az üres sikátorban, s félt. Remegve hallgatta a kinti összeütközést, lövéseket, morgást, és visítást. Összeszorította fogait, nyelt egyet és lassan megindult kifele, erőlkődőtt átalakuljon, de nem ment, bepánikolt, mikor egy vérszívó állt vele szembe és fegyvert fogott rá. - Te ki vagy? Ember? Mit keresel a farkasok közt? Nem, te nem ember vagy! -Szagolt a levegőbe. - Nem teljesen, de érzem a büdös farkas szagod. - Jeremy csak szótlanul állt és reszketett. - Most meghalsz korcs! - Kiálltott rá a vérszívó, mikor egy vérfarkas ugrott neki hátulról, karmait fejébe vájta s összerogyott a hulla. Tovább állt a farkas, de a fiú még mindig ijedten állt a sikátor közepén, míg többiek harcoltak. Minden erejét összeszedve kifutott végre a csatornarendszerből, ahol több tucat áldozat feküdt véresen a földön. Egyik vérszívó meg is ütötte, mire észbekapott volna, s egy fa törzse állította meg. Felnézet kicsit kómásan s látta pont az egyik barátja, ki tanította, küzd két vérszívóval. - Roberto! Vigyázz! - Figyelmeztette volna társát, a közelgő veszélyre, de későn. Mire Roberto a kopasz férfi megfordult, a két vérszívó lefogta s egy harmadik tőből letépte a fejét. Jeremy erre ideges lett, felordított, majd lassan leszakadt róla a ruha és átváltozott. Páran emberi , páran farkas formában harcoltak, de Jeremy most félig farkas félig emberi alakjában, ingerülten, indulattal tele rontott neki a vérszívóknak s marcangolta szét őket. Volt, egy csapásra kettőt is leterített. Még a többi vérfarkas is megállt egy pillanatra s tátott szájjal nézte, miként ront egymaga a tucatnyi ellenségnek. A Tábornok messziről figyelte egy faág tetején az eseményeket, és látva vesztüket visszavonult, de előtte még jól szemügyre vette az ifjú farkast.

- Szép munka volt Jeremy! - Nem is gondoltam volna ilyen tehetséges vagy. -Dícsérte meg Ron a fiút, miután eltakarították a tetemeket. - Az ifjú még önmagán is meglepődött, mire képes, nem még társai. - Mondtam hasznos tag lesz, kételkedtél! - Várjuk ki a végét! - Súgott össze Ron a titokzatos alakkal. - Elintézted mit kértem? - Igen bátyám. - Helyes, ha minden jól megy, csak idő kérdése és a Grófnak befelegzett. - Röhögtek fel, majd visszamentek a többiekhez, új búvóhelyt keresni.
- Az Istenit nekik! Átkozott büdös korcsok! - Rosszabbak a kullancsoknál is, hogy nem lehet őket kiírtani. Most megint mi nem sikerült? Mi volt a baj? - Minden simán ment Uram, ahogy azt elterveztük. Kémeink rájöttek a farkasok rejtekhelyére, körbevettük a sikátort, majd lecsaptunk. - Akkor még is mivel magyarázod a veszteséget? - Felbukkant egy új farkas, aki sokkal erősebb és nagyobb a többinél. Én sem láttam még ilyet, miután haragra gerjedt és átváltozott, úgy csapkodta le alattvalóid, mint más a legyet. - Még is ki ez? - Nem tudom Felség. - Minden szabad vérszívót állíts rá, erre az új korcsra. -Igen is. -Zárták rövidre!

- Lehet az ellenségünk valami új tatikát vetett be, netán valami szert, ellenünk?- Bújt elő Robespier a Gróf árnyékából ismét, mint kígyó a sűrű sötétből. - Nem tudom, de nagyon nem tetszik ez nekem, és a tanácsnak se fog, ha ez kitudódik. - Hát csináljuk úgy, ne derüljön ki. - Sziszegte a Helyettes. - Mi javasolsz Robespier? - Miután a vámpírfők kezdik Gróf Uramtól megtagadni a támogatást és halkan súgom meg. Leváltását is tervezik! - Micsoda! - Fakadt ki dühéből? Erről én miért nem tudok! - Én csak egy szófoszlányt hallottam, Milady és Lord között, ahogyan tárgyalták a többiek érkezése előtt. Nem tetszett nekik, ahogyan a farkasok ügyében eljár, gondolom, míg távol voltunk, kibeszéltek. - A múltkori rajtaütésre gondolsz? - Arra is Felség, meg szerintem a trónt akarják, áruló van a lordok közt. - Hm, kire gyanakszol? - Kocogtatta ujját, kissé idegesen, Dracula. - Milady a felbújtó, ki ellened szítja nagy Uram a többieket. - Gondolhattam volna, nem lep meg, vehemenségét ismerve. - Látom, már van is terved a probléma megoldására. - Igen Uram, csupán szabad kezet és pár osztagot kérek, nem többet. - Dracula megvakarta keskeny éles állkapcsát, majd rövid gondolkozás után, így döntött. - Legyen, de minél gyorsabban és díszkréten rendezd az ügyet. - Úgy lesz, Felség, megtisztelsz bizalmaddal. -Majd eltűnt újra a sötétben, de még Dracula hozzávágta e szót. - Csak vissza ne élj vele!

6.rész: Lázadás a falkában

Hónapok teltek el, miután Jeremy is falka tag lett, átalakulása teljes, ereje száz százalék. Több, kisebb nagyobb csatát vívott a vérszívókkal, azonban legtöbbször egyedül kutatta ellenségét, remélve Ericet megtalálja. - Ron! Jeremynek megint nyoma veszett. - Rohant a falkához az egyik farkas felderítőjük. - Pont a támadás előtt! - Mondta egy másik farkas. - Nem lesz ez így jó, végén bajt hozz ránk a fiú! - Zúgolódott a falka, majdnem össze is verekedtek, vezetőjük rakott rendet. - Csillapodjatok uraim! -Lehet nagyon önállósítja magát, de az egyik legjobb és legerősebb testvér köztünk. Ne felejtsétek mennyi harcba segített. Majd az egyik tagra pillantott. - Leslie, ha jól emlékszem az utolsó ütközetbe, ha nem szedi le rólad a vérszívót, ott vérzel el. Vagy te Randy! - Fordult egy másikhoz. - Téged is, nem egyszer húzott ki a csávából. Úgyhogy mindannyian hálát kellenne neki adnotok, mert lehet nélküle már rég a Gróf rabszolgái lennénk vagy a föld alatt. - Ekkor mindenki lesütött fejjel, igazat adva testvérüknek, hallgattak.

- Itt vagyok! - Futott be Jeremy is, mire a többiek el is kezdtek készülödni. - Induljatok, mi megyünk utánatok. - Adta ki a parancsot Ron, társának, míg ő félrevonult pár perce a fiúval. - Mond bátyám? - Figyelj öcsém! Tudod testvéremként szeretlek, befogadtunk meg minden, nem kezdeném előről az ecsetelést. - Amiért hálás is vagyok! - Nélküled tucatnyiszor elestünk volna a vérszívókkal szemben, de felkéne már hagynod ezzel az Eric keresés dologgal. - De hiszen Ő a testvérem! Azt kéred hagyjam cserben? - Mi is a testvéreid vagyunk már, és tudtommal Ő hagyott el benneteket. Figyelj Jeremy, döntened kell, Ő vagy mi? A falkának kezd szemet szúrni a magán akcióid, és félünk ez lesz a vesztünk. Mi egy falka vagyunk, és erőnk az egységben, összetartozásban van. Tudod milyen nehezen egyesítette Darius a farkasokat? Nekem is volt, nem egy, kettő összetűzésem a tagokkal, mire összefort a csapat s családdá fejlődtünk. Ha szétszéledünk újra, mindenki magára marad és tálcán kínáljuk fel magunkat a vámpíroknak, ezt akarod? - Nem, de.. - Ne is folytasd, elég időt fecséreltünk így is erre a témára. Siesünk, érjük utól a többieket, és gondolkozz el tényleg ezen a dolgon. - Majd könnyedén átváltozva farkassá elindultak teliholdkor, a sötét éjszakába, a vér szagát követve. Egy kisebb vámpír konvoj haladt előttük, mit meg is rohamoztak. Játszi könnyedséggel ugráltak rá a vérszívókra s tépték őket szét, akiknek idejük se volt reagálni az eseményre.

- Pár mérföldre arrébb, Milady és kísérete, ami három fekete kocsiból állt, tartott a bázis felé. - Most mi történt? Miért álltunk meg? - Fordult testőréhez a nemesi hölgy, majd nézegetett ki a sötétített üvegen. - Baleset volt előttünk, már is intézkedünk. - Nyugtatta felettesét, miután radión értesítették a fejleményekről. Kiszállt az autóból és pár géppisztolyos fekete ruhás társával megközelítette a füstölgő gépjárművet. Furcsálták a két sötétkék kocsit, ami gyanúsan állt keresztbe az út közepén, vezetőjük meg sehol. Szétnéztek, majd halk zörejt hallottak a sűrű erdőből. - Ez csapda! - Kiáltott fel az egyik testőr, de mire kimondta, már golyózápor alá kerültek. Reagálásra se volt idejük, összeesett a kíséret, mint a rongybabák. Sokáig csend volt, csak a szanaszét lőtt vérszívók és golyónyomok a kocsikon látszódtak. Egy titokzatos feketébe öltözött alak lépdelt géppuskát tartva, a Milady kocsija ajtaja felé. Majd lassan nyitotta volna ki, de, ami fogadta, arra nem számított. Milady kegyetlen vámpírrá átváltozva mélyesztette éles fogait nyakába, ahogy rávetette magát. Az alak torkából spriccelt a vér minde fele, majd a levegőbe tartva jobb kezét, folyamatosan lőtt. Mögötte megjelentek a hozzá hasonló géppuskával felszerelt sötét alakok, kik Miladyt körbevették. Két feketeruhás közt előlépett egy idegen, ki csak ennyit szólt. - Végezni vele! - Te, te aljas áruló! - Vetette volna rá magát, a nemesi hölgy, miután felismerte merénylőjét, de későn. Félholtan esett össze, miután tucatnyi tár golyót beléeresztettek. Az idegen felé hajolt, s a vámpírhölgy utolsó leheletéből ennyit mondott neki. - Mindig is utáltalak, és kiderült okkal, te.. - Aztán talpát, a nő fejére téve, hallgattatta el. - Tudjátok a dolgotok! - Sziszegte alattvalóinak, majd eltűnt.

- Hol van már Milady? - Idegesen járt fel alá a Lord és a többi nemestől várt magyarázatot a nő késésére. - Nem tudjuk Lord, pedig nem rá vall a késés. - Válaszolták értetlenül a többiek. - Kiküldtem egy csapatot a convoj elé, bármelyik pillanatban itt lehetnek. - Szólt közbe a Herceg, majd egy testőr lépett közel a nemeshez és súgott valamit fülébe, amitől idegesen pattant fel helyéről. - Az nem lehet! - Mi történt? - Kérdezték a Hercegtől kíváncsian. - Visszérkezett a kiküldöd csapat. - Helyes és hol hagyták Miladyt? - Meghalt és a kísérete is, nem messze innen. - Még is hogyan? - Álltak döbbenten az eset előtt, az előkelők. - Farkasok nyomaira bukkantunk. - Válaszolta a Herceg. - Azok a korcsok megint, lassan, minden szövetségesünkkel végeznek s nem marad senki, ki támogatná tevékenységünket. - Hol vagy ilyenkor a Gróf, vagy Dracula, hívják is bárhogy. Pöfeszkedik a trónon, mint egy kiskirály, miközben minden piszkos munkát mással végeztett. Majd kisebb vita tört ki a nemzetfők közt, mikor Robespier jelent meg az ajtóban. - Hát te, mit keresel itt? Honnan tudsz erről a helyről! - Nocsak, nocsak, uraim! - Úgy tűnik elkeveredhetett a meghívó, amiben Gróf Urammal együtt hivatalosak lennénk erre a kis gyülekezetre. Vagy netán a hátunk mögött, titkos megbeszélés folyna itt? - Hebegtek habogtak a lebukott nemesek, majd az egyik Lord lépett előrébb s mondta. - Dracula is itt van? - Nem Lord Uram, csak jómagam vagyok. - Mit keresel itt Helyettes? - Vágta közbe a Herceg. - Egyedül jöttem, Dracula tudta nélkül. Ajánlattom lenne, egy kölcsönös ajánlat, amiben mindenki jól jár. És, talán Uramnak se kell ezt a kis félrelépést megtudnia. - Sziszegte. - Nyögd ki, mit akarsz. - Mondták a nemesek, mire Robespier elmosolyodott s bezárta maga mögött az ajtót.

- Azt hiszem sikeresnek könyvelhetjük el, ezt az akciót is. - Verte vállon finoman Ron, Jeremyt, majd a többi tag is éljenzésbe kezdett. - Ha, így haladunk a vámpírok napjai meg vannak számlálva! - Folytatta, amire a többiek is hangosabban ünnepeltek. A falka nagy lakodalmat csapott, huzamos, sikeres támadásaik, s kevés veszteségeik alkalmából, egyedül Jeremy nem volt feldobódva, ami a többieknek is szemet szúrt, főleg Ronnak. Kihasználva az alkalmat senki se figyelte és egy darabig újabb támadás se kerülhet számításba, ismét lelépett, de immáron követte őt a vezetőjük is. Útja Stantvill városába vezette, ahol este nem sokan mozogtak az emberek közül, így szinte észrevétlen mehetett régi házához. Megállt két fa közt s a faviskót vizslatta, ami elhanyagoltabb volt, mint szokott. Közelebb ment, de vigyázva ne lássa meg Carla, a nőnek azonban hűlt helye se volt. Bement a házba, és nem fogadta más, csak a rumli, vérfoltok, eltört edények, és pókháló. Nem értette mi történt, majd kifele a verandán, Ronnal futott össze. - Hát te, mit keresel itt? - Kérdezte vezetőjét! - Ezt én is kérdezhetném tőled. Nem megmondtam ne kockáztasd a lebukást, azzal, hogy visszajösz. - Tudsz valamit az anyámról! - Tért a lényegre. - Sajnos igen. Nem rég jutott a fülembe a hír, hogy a vérszívók, erre portyáztak és Carla áldozatul esett a Gróf hatalmának. - Nem hiszem, hazudsz. - Ha nekem nem hiszel, menj a városba és nézd meg a hullaházba. Talán a saját szemednek hinni fogsz. - Majd fellökte Ront, és futva indult vissza a város felé. Betörte a zárt ajtót s húzigálta ki a reteszeket, míg nem rálelt a halott anyja testére. Közelebb hajolt és felfedezte rajta a nyakán a harapást. Sírni kezdett, majd magához szorította, s felkíálltott. - Miért? Miért te! - Ron tette rá kezét hátulról, s nyugtatta. Sajnálom. - Ki tette? - Nem tudom, de magasabb vámpír lehetett a nyomból ítélve, talán maga a Gróf. Tudod csak magasabb rangú vámpír változtathat át halandót, gondolom kellett a sok veszteségük után, pótlás, s édesanyád lett volna egyik. - Akkor miért itt fekszik, holtan? - Fordult meg s támadt neki, verte kezeivel a férfi mellkasát. - Nézd meg jobban, a testén a karcolást és a sok sebet.- Fordította vissza. -Biztos dúlakodtak, nem hagyta magát, így kénytelen volt megölni. Az se kizárt csak a vére miatt ölték meg. Ezek csak feltételezések, de ami biztos, az egyik vérszívó tette. - Mocskos vérszívók! Megölöm mind egytől egyig! Csak kerüljenek a szemem elé, főleg ez a Gróf, vele végzek utoljára! - Mordult fel! - Sajnálom nem szóltam hamarabb, tudom, amint megtudtam szólnom kellett volna, de féltem a reakciódtól. Nem hiába nem akartam visszatérj, tudtam felzaklatna. - Nem érdekelsz most, se te, se senki más. - Lökte félre s átváltozva indult meg a kijárat felé, amikor egy ember jelent meg. - Ki van itt? Mi történik? - Lépett be álmosan elemlámpával a ház gondnoka, majd Jeremy elkapta idegesen a nyakát és a falhoz vágta, aki eszméletét is vesztette. Ron gonosz mosolyal ment utána az ajtóig, nem foglalkozva a kába halandóval, s figyelte, amint az ifjú vérfarkas rohan négykézláb s beveti magát a sűrű fák közé.

7.rész: Felségárulás

- Hol jártál Robespier? - Kérdezte Dracula az ajtóból éppen belépő Helyettesét. - Az ügyünket intéztem Felség. - És sikerrel jártál? - Igen, Uram. - Ennek örülök, végre valami hasznosat is csinálsz. - Majd visszasétált az Ő kis birodalmába, míg Robespier arcán kaján vigyor ült ki, mi keveredett gúnyos utálattal. Kicsit később, a Tábornok jött rossz hírekkel, s kopogtatott a Gróf ajtaján. -Tessék? - Uram, újabb farkas támadás történt. - Hol? - Mordult fel. - Az északi úton, a karvánon ütöttek rajtuk. - Túlélők? - Nincsennek. - Elmehetsz! - Üvöltött rá, majd még reszketve toporgott a Tábornok! - Tán van még mondandód? - Felség, Miladyről van szó? A kémein jelentették, hogy az Ő convoját is megtámadták. - Még is kik és mikor?- Kíváncsiskodott, de arca rezzenéstelen maradt. - Úgy tudom nem sokkal az előző eset után, farkas nyomokat találtunk. - Azok az átkozottak! - Menj, hívd össze az összes csapatot, most véget vettünk ennek a macska egér harcnak! - Rendben. - Indult volna el, mire a feljebbvalója visszatartotta. - Még egy szóra! Mi újság ezzel az új farkaskölyökkel, aki túlszárnyalja társait. - Sajnos még semmi Uram, de kutatásaink szerint nem valószínű bármely szer alatt állna. - Akkor mivel magyarázod azt a mérhetetlen erőt? - Nem tudom Felség, tény, úgy cincálja szét vérszívóinkat, mint oroszlán a gazellát, de biztos van gyenge pontja. - Remélem Tábornok és azt is, mihamarabb megleled, mert, ha ez így halad tovább, az egész nemzetségünk elpusztul. - Fejet hajtott, majd sietve ment dolgára, összehívva több tucat katonáit és előkészülni a farkasok elleni visszatámadáshoz. - Uram! A csapatok készen állnak! - Rontott be a Tábornok talpig felfegyverkezve. - Rendben, akkor készüljetek, máris megyek én is. - Erre elindult előre a Tábornok, majd felállt a trónszékből Dracula és követte volna, mikor ismét Helyettese bukkant elő a sötétből. - Hova mész Felség? - Egy kis vadászatra! - Veszélyes időket élünk Gróf Uram, nem lenne bölcs megvárni a tanácsot. - Szeretnék pontot tenni ennek az ügynek a végére! - De Uram, mit szólnak a nemzetfők, ha kiderül ismét önálló döntést hoztál, kihagyva őket? - Nem érdekel, most csak a bosszú számít. - De Uram. - Ekkor Dracula megfordult és torkon ragadta. - Azt hiszed nem tudom miben mesterkedsz te talpnyaló! - Még is miről beszél Felség. - Nyögte köhincselve. - Tudok a tanács titkos találkáiról és arról is elszöktél, majd hátam mögött intézkedtél! - Nem tudom miről beszél? - A helyembe akarsz lépni igaz! - Engedte el, majd hátrált. - De Gróf Uram, félreérted. - Nem hibáztatlak. - Fordított hátat neki. - Sokan pályáznak a trónra és lépnének a helyemre, de ahoz előbb engem kell legyőzni. - Majd megfordult, s kis szünet után mosollyal arcán folytatta. - Ami nem lesz egyszerű, úgyhogy Robespier, bármit is forgatsz abba a maréknyi agyaddal a fejedben, korábban kell felkelned, hogy engem átverj. - Majd mielőtt, bármivel is kimagyarázhatta volna magát, Dracula eltűnt. A Helyettes eddigi kaján vigyorát, félelem és aggódás váltotta fel.

Megérkezett a tanács, Lord és a Herceg vezetésével a kis elhagyatott, erdő széli, földalatti bázisra, aminek egy bejárata volt csak. Furcsálták sehol egy őr, testőr, vérszívó. Robespier fogadta a nemzetfőket egyedül. - Még is mit jelentsen ez? - Kérdezék a vámpírfők. - Hol van mindenki? - Elmentek farkasokat hajszolni? - Mi? Mégis hogy képzelték? - Hol van Dracula? Beszélni akarok vele! - Lépett előre, Lord. - Sajnos nem lehet, Ő is elment, mint mindenki. Egyedül maradtam. - Rájött a tervünkre igaz? -Kérdezte fogait rágva a Herceg. - Úgy tűnik. -Ez nem jó, nagyon nem jó. Milady meghalt, Dracula eltűnt az összes alattvalójával. - Járkált fel alá a Lord. - És a farkasok is egyre közelebb jutnak a kiiírtásunkhoz. - Tette hozzá a Herceg. - Össze kéne fognunk. - Csatlakozott be Robespier. - Te mondod, te félnótás! - Ragadta meg fekete ingjét az öreg Lord. - Te szúrtad el az egészet. Ha okosan csinálod, most te ülhetnél a trónon, míg a Gróf alulról szagolná az ibolyát. A fenébe is! - Engedte el. - Mondtam eszes és ravasz, nem lesz könnyű átverni. - Még is a te ötleted volt ez az egész. - Szólalkoztak össze Helyettes és az öreg, míg a fiatalabb Herceg szó nélkül nézte őket. - Most mi tévők legyünk? - Nézett a Lord a többi tanácstagra, miközben a Herceg hátrált lassan. - Herceg hova megy? - Fordult hozzá a Lord. - A fiatal vámpírfő a Helyettesre nézett, ki bólintott egyet. - Nem maradt más esélyünk, marad a B terv. - Mondta Robespier, majd csetintett és előbújt egy tucat gépkarabéllyal felszerelt feketeruhás, kik körbevették a rangidős vámpírokat. - Te mocskos áruló, nem is farkasok végeztek Miladyvel, hanem az is a te műved volt. - Eltaláltad, Lord Uram. Én nem fogok Dracula kettő lenni, akit, majd irányíthattok. - El kell ismerjem szép munka. Eljátszod az árulót, miközben minket versz át, mindezt miért? - Hogy senki se állhason az utamba. - Fejezte be a Lord szavát és megadva jelet, lemészárolták az összes eddigi szövetségest. Végén odasétált a Herceghez. -Szép munka volt barátom. - Meg kell hagyni nem gondoltam volna sikerül a tervünk. Csendben a háttérben meghúzodsz, színlelve a Gróf csicskását, miközben ilyen jól irányítottad a szálakat. Jó társak leszünk. - Majd hátat fordítva Robespiernek, a Herceg is golyót kapott fejébe. - Valamit félreértettél barátom! - Hajolt a haldoklóhoz. - Nekem nem kellenek társak, se szövetségesek, tanácsadók. Egy magam fogok uralkodni, és köszönöm az eddigi szolgálatot. - Átváltozott kegyetlen vámpírrá s az összes megmaradt vérét kiszívta, majd beosztottjai felé fordult. - Találjátok meg Draculát és öljétek meg! De csak azután miután lekaszabolták egymást a farkasokkal. Ezután, már csak a megmaradt farkasok maradnak, akikkel könyedén végzünk. -Röhögött és elsétált a vérfürdőtől. A beosztott bólintott s követte parancsolóját.

 8.rész: A Gróf és a Farkastitán találkozása

- Ron! A vérszívók ellepték az egész erdőt és minket keresnek, egyenesen a Gróf vezetésével! - Bukkant elő a sikátor egyik részéből az egyik falkatag. - Semmi baj, még hasznunkra is fordíthatjuk ezt a helyzetet. - De bátyám, nagyon sokan vannak. - Van hír Jeremyről? - Nincs! - Az viszont már nagy baj, ha nem kerül elő az ütközetig, könnyen a vesztünk okozhatják azok a vérszívók. Menj a felderítőkkel és keresd meg, de nagyon gyorsan. - Értettem, már is indulunk.

-Uram! Megtaláltuk őket, az erdőszéli sikátorokban bújkálnak, innen úgy tíz percnyire. - Hajolt meg egy vastag fa törzse előtt a Tábornok, ami mögött a Gróf volt. - Akkor mégis mire vársz még! Nyomás! - Értettem! - Tíz perc után ráleltek Ron és falkája búvóhelyére. Dracula kiadta a parancsot s a serege bevonult a sikátorba. A vérfarkasok átváltoztak és kezdetét vette az öldöklés. Dracula kint várt a bejáratnál, míg csapata bent harcolt az ellenséggel, míg egy hangra nem lett figyelmes. Megfordult és egy hatalmas vérfarkas állt előtte, ki gondolkodás nélkül rávetette magát. Éles tépőfogai közt csorgott a nyál, s vicsorított, de ellensége két kezével tartotta, ne harapja le fejét, majd lerúgta magáról az állatot. Felállt, megrázta a fekete ingszerű ruháját, megigazgatta fekete maszkját és szemben álltak egymással. A farkas két lábra állt, s ordított egy hatalmasat, mibe belerengett a talaj, majd levegőt markolászta ijesztgetve ellenfelét, aki csak elmosolyodott. - Szóval te lennél az a ifjú farkastitán, a vérszívók új ellensége. - Örülök a találkozásnak, már vártam ezt, nézzük mit is tudsz valójában. - És nekirontott, de a farkas félreugott. Míg a Gróf háttal állt neki, kapva az alkalman , rávetette magát és beleharapott, de csak ruhájából sikerült kiszakítani egy keveset. Észnél volt Dracula és egy kettő leszedte magáról Jeremyt. Most a Gróf kezdeményezte a támadást és kezeivel felváltva csapkodta az állatot, majd belérúgott egy nagyot, amitől a fának csapódott. Megrázta fejét, majd felbőszülve ismét felordított és futásnak eredt ellenfele felé, odaérve csapott egyet Draculán, minek hatására az arcát védő maszk kettétört és leesett. Felugrott a fára, védve magát a bestiától és fejét takarva ennyit szólt az ifjú farkashoz. -Szóval, igazak a pletykák és tényleg erősebb vagy a többinél. Nem gondoltam volna, még velem is elbírsz. Lehet ezt a csatát most te nyerted, de a háborúnak nincs vége, még találkozzunk. -Majd denevérré változott és elrepült a lombkorona felett. A farkas, utána indult volna, mikor egyik társa kúszott elő a sikátorból, félig emberi alakjába, véresen. - Jeremy te vagy az! Kérlek, segíts. A többiek. -Nyögte a szavakat félholtan, majd lehunyta végleg szemét. A dühös farkas, látva elesett bajtársa egyikét, lecsillapodott valamenyire és a Gróf üldözése helyett, a barátai segítségére siettet a sikátorba. Berontott és meglepődve látta, tucatnyi barátja feküdt holtan szanaszét, miközben maréknyi farkas harcolt a óriási túlerővel szemben. Ekkor ismét felbőszült, s nekirontott a tucat vérszívóknak, kiket egyesével szedett szét. Letépte egyik fejét, míg másikból egy hatalmas bőrdarabot harapott ki, leharapta egyik kezét, másik lábát.

Ron állt meg előtte félkábán mögötte az egyik vérszívó, ki fegyvert tartott fejéhez. - Állj le ifjú, vagy a vezetőtők meghal. -Ekkor abbamaradt az öldöklés. Ron térdepelt, míg a fejéhez fegyvert fogott a Tábornok. A beosztottjai is mellé gyűltek és mind a megmaradt vérfarkasokra fogták gépkarabélyuk. Jeremy lassan, hőmérsékletét csökkentve, vérszomját kielégítve visszaváltozott félmeztelen, kockahasú emberré. - Szóval te vagy az új jövevény, a farkasok megmentője? Nem is gondoltam ilyen fiatal vagy. - Tedd le a fegyvert és akkor talán életben hagyunk. - Vágta vissza neki. - Itt helyben lelőhetném a vezetőtőket. - De akkor te is meghalnál. - Akkor ez patthelyzet. - Öljétek meg mind, mocskos patkányok ezek! - Ordított fel utolsó leheletéből Ron. - Hallgas! -Lökte vissza földre a Tábornok, mire a farkasok megindultak indulatosággukból kifolyólag. - Állj, vagy lővünk! - Szorították meg a fegyvert a vérszívók. Jeremy is felemelte kezét, visszatarva testvéreit, véletlen se ölessék meg bátyjukat. - Hol van már a Gróf! - Súgta a Tábornok egyik társa fülébe halkan. - Nem tudom, már itt kellenne lennie. - Mit sutyoráztok? - Vágta oda a szót az egyik falkatag. - Semmi közöd hozzá. -Majd Jeremy elnézve az ellenfelei tanácstalanságát s remegő kézben tartott fegyverük, hamar rájött, akivel küzdött nem más volt, mint a vámpírfönök, ki után régóta kutat. - A Grófot várjátok? -Kérdezte a Tábornokékat, egyrészt örülve, hogy erősítés nem jön. Másrészt elkeseredve, mert hagyta meglógni az egyetlen alakot, aki tudhat valamit, testvéréről, és anyja megöléséről. - Mit tudsz te a Grófról! - Folytatta a szópárbajt. - Semmit, csak annyit, gyáva alak! - Ha, itt lenne nem ezt mondanád kölyök! - Igen? Azért menekült el, miután kint összecsaptunk! - Erre nem tudott mit felelni, rövid ideig csend volt majd megszólalt a vámpír. -Hazudsz, Dracula nem olyan. - Tényleg! Akkor hol van? - Fönök, mindjárt eléri a Nap a teljes magasságát és.. - Tudom mi történik akkor, ne folytasd. - Fordult beosztottja felé. - A szerencse most titeket pártolt, büdös dögök. - Mondta a Tábornok, majd könygázt vett elő másik kezével, a zsebéből, s míg a farkasok szájuk elé tették kezük, éles szaglásuk miatt térdre estek, a vérszívók megléptek. - Utánuk meglépnek! Tüszögve és köhögve szólalt fel az egyik farkas, míg Jeremy leállította. - Hagyjátok őket, had menjenek. Most Ront vigyük biztonságba. -Felállították vezérük és arrébb álltak.

- Felség, mi történt az ütközetnél, és miért ide beszélted meg a találkozót? Miért nem megyünk vissza a bázisra? - Robespier elárult, oda már nem mehetünk vissza. - Állt háttal a Tábornoknak. - Gróf Uram, azt mondta ez a ifjú farkas kölyke, hogy megfutamodásra késztetett, igaz ez? - Erről inkább ne is beszéljünk. Tény, alábecsültem őt, tehetségesebb, mint gondoltam, csak tudnám ki és miféle szerzet. Van már hír a hátteréről? - Annyit sikerült kiderítenünk, hogy egy családi házban élt édesanyjával, ki már nem él. Valószínűleg egy farkas haraphatta meg ezért változott át. - Nocsak, szóval egy félszerzet. Így máris értem az erejét, és szívósságát, de nem vall a falkára az emberi toborzás. - Tudtommal is Felség, ők a családjukból toboroznak, megőrizve a tisztaságot, csak úgy, mint a vámpírfőink. - Gúnyoldsz Tábornok! - Indult fel Dracula, hisz közismert volt, legtöbb katonája söpredék vagy halandó emberből állt, ezért se szívlelték Őt a tanácstagok - Nem úgy gondoltam Felség. De, akkor most hova megyünk, hova tovább? Mégis miért árult el? - Cscs!- Emelte fel bal karját, s hallgatatta el. - Egy szót se többet, egyenlőre itt maradunk és kivárunk. A lényeget mond, ne kíváncsískodj. Tudsz még hasznos információt szolgálni erről az új farkasról. Név vagy rokonok, bármi, amit felhasználhatunk ellene? - Sajnos nem Uram, ennyi idő alatt, ennyit sikerült. - Pontosan megtudnád mondani nekem, hol van ez a ház, ahol élt? - Igen, az erdő szélén valami Stantvill nevű város közelében. - Mit mondtál? Stantvill? - Igen, Felség! - Netán ismerös. - Igen, rémlik a név, de régen volt már. A ház, ahol lakott, nem egy kis nádfedelű parasztviskó? -Már nehéz megmondani, mert évek óta romokban áll, de igen, illik rá a leírás. Miért fontos ez Gróf Uram. - Azért, mert az ifjú farkas nem más, mint az egyetlen testvérem, Jeremy! - Fordult meg a sötétben szembe állva tábornokával, s előlépve a világosba, kivehető volt Eric régi arccsontja, bár ridegebb, fehérebb és kegyetlenebbé vált az évek során.

9.rész: A fájó igazság

- Köszönöm. Nélküled elvesztünk volna. - Pont időben érkeztem. - Fektette vissza Jeremy, Ront az ágyra. - Még nem kelhetsz fel. - De a vérszívók! -Azok megvárnak, ne félj. Örülj, hogy túlélted, igaz a sebeid szépen gyógyulnak, de még nem erőltethetted meg magad. - Rendben, kérlek vigyázz addig a falkára. - Úgy lesz barátom. - És kiment a szobából, kint talákozott az egyik taggal. - Minden rendben van? - Kérdezte a fiútól. -Persze, pihennie kell, de helyrejön. - Szeretnék én is, a falka nevében, köszönetet mondani, ha egy perccel is később jösz. - Szóra se érdemes. - Legyintett és kiment a faházból, ahol a többi tag pihent vagy edzett. - Látom erőbe vagytok, fiúk! - Ment közelebb a testgyakorlatot végző farkasokhoz. - Muszáj testvér! Ezt nem hagyhatjuk megtorlás nélkül. - Várjunk még egy kicsit, míg újra talpra áll a falka, aztán ígérem bosszút állunk, elhunyt barátainkon. - Bicentett a többi is, egyetértve Jeremyvel.
- Hogy vagy bátyám? - Lépett be a szobába a tikokzatos falkatag. - Hát voltam már jobban is! De legalább a tervünk sikerült. - Hát nem úgy nézz ki! - Ja, a sérüléseimre gondolsz? Kutya bajom, és megérte. Jeremy most jó dühös a Grófra, csak idő kérdése és leszámol vele. - Biztos vagy benne Ron? Mi van, ha balul üt ki valami? - Nem fog, minden, úgy alakul, ahogy elterveztem. - Majd egy csörömpölésre lettek figyelmesek. Az alak kiment Ron szobájából, s kinézve senkit se látott, csak a faház ajtaját csapkodta a szél. - Csak a huzat. - Mondta a lábadozó betegnek és bezárta az ajtót belülről. A ház oldalán az egyik falkatag kapkodta ijedten levegőt, Jeremy egyik legjobb barátja.

-Dracula tessék a papírok, amiket kértél. Kicsit kutakodtam a nemesek titkos bázisán és ezeket a feljegyzéseket találtam az őseinkről. - A Gróf átvette a papírkupacot és intett Tábornoknak elmehet. Leült az asztalához és átnyálazta mind, kis idő után rémült fejet vágott, mi most már kivehetőbb volt a maszkja nélkül. - Ez nem lehet igaz! - Pattant fel és hagyta el a szobáját idegesen.

- Valami hír Draculáról és a farkasokról? - Kereste fel Robespier az egyik osztag parancsnokát! - Még a rejtőzködő helyük ismeretlen, Uram, de hírt kaptunk egy összeütközésről, amiben súlyos veszteségek érték mindkét félt. - Ez nagyszerű katona. - Uram, én el sem tudom hinni a Gróf elárult minket és megölte a nemeseket. - Én sem katona, de saját szemeddel láthatod. Ha ártatlan lenne, miért menekült volna el egy csapattal? És miért bújkálna? - Értem de. - Katona, parancsba adom, amint látótávolságba kerül Gróf és menekülő társai kérdezés nékül lőjjenek! - Értettem. - Majd elváltak útjaik.

Jeremy távol a falkától épp az erdő szélén sétált, mikor egyik fáról a Gróf ugrott le közvetlen elé. - Te vérszívó. - Mordult fel még emberi alakjában. - Jeremy várj! Ne alakulj át kérlek, akkor nem tudsz tisztán gondolkodni. - Ki vagy te és honnan tudod a nevem? - Mi van a maszkban már fel sem ismersz? - Lassan vette el kezét arcra elől. - Gróf!! - Kiáltott fel, majd nekirontott volna, mire elkapta, azonban Dracula elvette teljesen kezét arca elől és a szürkületbe nehezen, de tisztábban, mint eddig, kivehető volt az arca. A farkas fiú lassított, majd megállt és döbbenetében ennyit tudott kinyögni.- E,Eric? Te vagy az öcsém? -És hátrálni kezdett. - Igen testvérem én vagyok az! - Nem az lehetetlen, te nem lehetsz. Ő eltűnt, a vámpírok elkapták vagy már nem is él. - Erre felröhögött Dracula. - Ezt a mesét adták be neked? - Kérlek magyarázd el mi folyik itt, semmit se értek már! - Kedves bátyám, nem rabolt el senki és nem is támadtak meg. Akkor, mikor elrohantam tőled és az erdőbe menekültem, találkoztam egy vámpír királynővel, ki már régóta figyelt és igényt tartott a szolgálataimra. - Szóval önként csatlakoztál hozzájuk? -Igen, Ő meglátta bennem, mindazt, amit itt senki. - Mégis mit tudtak kínálni neked? - Hatalmat, erőt és tiszteletet. - Ezért hagytad el a családod és ölted meg anyánkat? - Tessék? Én senkit se öltem meg, fogalmam sincs róla, hogy mikor és miben halt meg. - Hazudsz! - Nem rég tudtam meg én is a halálát, mikor utánad nyomoztam. Vagyis az ifjú farkastitán után, de akkor még álmaimban sem gondoltam volna beléd botlok. - Mint én se, hogy te vagy a Gróf. Tudod mióta kereslek, anyánkkal mennyit vírasztottunk miattad? - Nekem már más a családom, Arya és a vérszívók. Rossz volt mindig elnyomásba élnem, kiszolgáltatva a város lakóinak, neked kellett megvédened. - Majd megjelent pár farkas átváltozva, s nekirontottak Draculának. - Még nem fejeztük be testvérem. - Várj öcsém! - Folytatjuk! - Erre a vámpír elrepült, míg Jeremy szótlanul állt az utca szélén, s mellette a társai követték ellenségüket.

10.rész: Arya bábja

-Elmenekült és Jeremy sincs már megint meg. -Lépett Ron szobájába a partnere. -Vajon mit kereshetett itt egyedül? - Nem tudjuk, mire odaértünk, elrepült, de Jeremy azóta furán viselkedik. -Úgy hallottam, mintha társalogtak volna. - Igen, és nem is követte. - Ez érdekes. Vajon miről beszélhettek? - Megpróbálok fülelni, hátha a falkában tud valaki valamit. - Azt megköszönném.

-Végre megkerültél! - Futott barátja oda a megkerült bárányhoz. - Figyelj! Figyelmeztetni szeretnélek valamire, Ronnal kapcsolatba. - Mond testvérem. - Ne itt, félek maghallják, menjünk arrébb. - Majd egy nagy fatörzs mögött, a lényegre tért. -Jeremy, a minap fültanúja lettem egy beszélgetésnek két testvér között. Pontosan nem értettem mindent, de valamit terveznek és te is fontos szerepet játszol tervükbe. - Mégis mit hallottál? -Hogy benned van minden reményük, eddig minden úgy alakul, ahogy azt tervezték, félnek rá ne jöjj az igazságra és ehhez hasonlók. Siettem, így is majdnem lebukktam. -Értem, köszönöm, hogy szóltál, utána járok. - Jeremy, várj! -Fogta meg barátja, a kezét. - Nekem valami itt nem stimmel, szerintem áruló van köztünk. Egyre gyakoribbak a vérszívó támadások is. Dracula is nem rég felfedte a rejtekhelyünk, arrébb kell állnunk. - A testvére megemlítésére szótlan és ideges lett, hisz egyedül Ő tudta a Gróf nem más, mint testvére Eric. Majd köszönés nélkül magára hagyta társát.

- Sikerült beszélnie Uramnak a testvérével? - Igen, Tábornok, és új információkat is sikerült kiderítenem, mondhatni nem volt hasztalan ez a kis társalgás. - Gróf, mégis mit tudott meg az ősi tekercsből, amiért sietve távozott? - Választ kaptam bátyám erejére és a sorsom is bele volt írva. - Azt mondja, meg van benne írva, a jővő? -Valami olyasmi. A lényeg, magunkhoz kell csábítani őt, csak úgy van esélyünk ellenségünkkel leszámolni. Ne feled Tábornok, két oldalról támadnak, ami könnyen a vesztünk okozhatja. - És mi a célód, hogy tervezed ez az egészet? - Minden kiderül idővel, addig is menj és toborzd a katonákat. - Igen Felség, engedelmeddel. -Majd egy szép hölgy bukkant elő Dracula mögül. Hosszú, fekete haja volt és fekete sötét szeme, magas vékony alkatú. - Látom, nem halad minden a tervek szerint. - Egy kis hiba csúszott a számításaimba de korrigálom Úrnőm ígérem. - Egy kis hiba? Megjelent a testvéred, aki mellesleg a farkasok táborát erősíti, nem kis erővel. Helyettesed elárult. A nemesek halottak, s minden vámpír téged keres. Bújkálsz, menekülsz, rejtőzködsz. Ezt, hogy fogok korrigálni kis Ericem. - Tény, azzal, hogy Robespier elárult és rámtereli a gyilkosságokat megnehezíti az ügyünket, de, ha Jeremy csatlakozna hozzánk, akkor együtt sokra vihetnénk. - Ezt az ősi írásokban olvastad? -Itt Eric arca megszeppent. - Te, te, honnan? -Meglepődtél mi kis aranyosom? Tudod én mindenről tudok, attól, hogy nem látsz, vagy hallasz én jelen vagyok. Rendben kapsz egy esélyt, hogy helyrehozd hibáid, de most vegyél számításba mindent. Különben! - Különben, mi lesz? - Ne akard megtudni! -És eltűnt a sötétbe az idegen nő.

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat