Az Elvarázsolt kastély II. Kötet

Eragon története

 

II.Fejezet

Sötét Idők

 

Újabb éjszakán vagyunk túl. Sam nagyon izgatott volt, alig várta May,az édesanyja is felkeljen s folytassa történetét. Hiába kelt korán a fiú, anyukája még javában aludt. Várt, majd nem bírta tovább, elindult a házba a könyvet keresve, amit nem lelt.

-Mit keresel kincsem?

Kérdezte az időközben felkelt anya.

- A könyvet, szeretném tudni a végét Eragon történetének.

-Sam, jaj tudod, hogy nincs vége. Sajnos a történet csak eddig van meg.

- De miért anyu? És hol a könyv? Talán a szekrényben? Vagy itt?

Kutatta közben mindenfele a helységben.

-Gyere ide fiam, mondok valamit, amit eddig nem mondtam.

Erre a fiú leült az anyja ölébe, aki egy fotelban foglalt helyet az előszobában, még pizsamában voltak mindketten, hisz korán volt.

-Tudod, úgy hírlik ez a mendemonda Tomról és az Elvarázsolt Kastélyról, hogy nem kitalált mese, hanem igaz történeten alapul. Tudod a száz évvel ezelőtti sztorit Mordorról, a játékokról, és a kastélyról, ami múzeummá lett. Szóval ez a történet egy ott dolgozó biztonsági őr feljegyzései alapján íródott. Először minden normálisnak tűnt, majd egy őr éjszaka furcsa hangokra lett figyelmes, állítása szerint a játékok nappal megdermednek, míg este varázslatos módon életre kelnek. Nem hitt senki az őrnek, ki megbolondult és betegotthonba került, aztán amikor egyre több őr viselkedett furcsán, már felfigyeltek-e kastélyra. Egy darabig, míg nappal őrködtek, éjszaka azonban senki sem figyelt a varázslatos kastélyra. Állítólag több ember is eltűnt azon a helyen. Őrök, betörők, tolvajok.
El is nevezték az elátkozott kastélynak. Azóta senki sem merészkedik a hegy felé, de szerintem mindez legenda, vagy kitaláció, a turisták, arra járók megfélemlítésére.

-És ha igaz? Anyu menjünk oda, szeretném látni én is ezt a helyet és vinném pár játékomat is.

-Nem lehet! Eszedbe se jusson! Veszélyes ez a hely! Nem megyünk és pont.

Sam nagyon elkámpicsorodott, hogy nem mehet a kastélyba, és így nem tudja meg mi lett a történet vége. Duzzogva felrohant szobájába, míg édesanyja a házimunkát végezte.
Már eltelt több is talán, mint fél nap, mikor May órájára nézett, s jajgatott.

-Hűha, már ennyi az idő? Samnek nem is adtam enni. Olyan gyorsan teltek az órák, a nő meg belemerült munkájába,
Sam sem jelentkezett, így elfelejtkezett az ebédről.

-Drágám, gyere le, harapj valamit! Ma még nem is ettél szinte semmit! Ne duzzogj egész nap!

De a fiú nem felelt semmit. Anyja felment a szobájába, ahol is az ablak nyitva, de Sam sehol.

-Sam, Sam, merre vagy? Nem jó vicc, bújj elő!

Kiáltotta May kétségbeesve, miközben mindenhol kereste a fiút. Tűvé tette utána az egész házat, de nem találta. Kiszaladt az utcára, szétnézett, kétszer háromszor még szólította, de semmi válasz.
Kihalt és üres volt még az utca is. Erre a telefonhoz sietve a rendőrséget tárcsázta. Mivel nem telt el 24 óra
a hivatalos szerv nem tehetett semmit, várakozásra intette a nőt, aki természetesen nem nyugodott meg, sőt! Elhatározta
maga keresi meg a valószínűleg elszökött fiút. Viszont nem tudta hol keresse, leült a fotelba a már felvett kabátjában, s cipőjében majd zokogott.
Ez idő tájt a kastélyban felgyorsultak az események. Rod immáron két vár ura lett, ami időközben újra megerősödött.
Teoden király útban fiához Arrow erdejébe, míg Kiro s a kimenekített nép királyuk után.
Hellászban sem zajlott zökkenőmentesen, az eddig békés és nyugodt termelés. Már napok óta egy halat
sem fogtak a halászok. Csupa döghal lebegett a tenger tetején.

- Mi lehet ez? Dögvész? Átok?

Kérdezte az egyik halász a másikat.

-Egyik sem.

Válaszolta a közéjük lépő Leonidász.

-Apámnak igaza volt, a gonosz keze van a dologban.

A halászok nem értették királyuk szövegét, furcsállták is hisz olyan feldúlt, ideges volt az eddig nyugodt, békés uralkodó. Rögtön el is viharzót házikójához, ahol az ágya alatt egy ládát vett elő, leporolta majd kinyitotta. Egy hosszú, éles, fényes kard, erős sisak, vastag páncél volt benne. Nézegette egy ideig, mire egy csinos lány toppant be az ajtón.

- Ne haragudj királyom, csak nyitva volt az ajtó, azt hittem baj van! Az ott mi? Csak nem katonai öltözék és fegyverek?

- Semmi baj! Amanda, már mondtam szólíts a nevemen, ez így olyan hivatalos.

-Rendben, mégis hova mész? Minek ez?

- El kell mennem, ne kérdezz semmit. Megkérhetnélek egy szívességre?

- Persze

- Kérlek, figyelj az emberekre, sietek vissza!

-De Leonidász, hova mész mégis?

- A látóhoz.

- Mi? Hisz az a Tirol folyó túlpartján van Mordorban, oda még Hellász lakosai nem merészkedtek.

- Nincs idő magyarázatra, talán már most is késő, mennem kell, Hellász jövője, a népünk függ ettől. Kérlek, Amanda ne kérdez, ha visszatértem mindent elmondok, Vigyáz Hellászra, Szia.

- Szia.

Nem értette a lány hova készül királya talpig felfegyverkezve, hisz a fiú békepárti volt, azt se tudta eddig van fegyvere. Majd felült Leo a lovára és kivágtatott a birodalomból. Útja érintette a sötét erdőt, át a hídon a Tirol folyó túloldalán, ahol a látó háza volt. Leonidász kikötötte lovát, felnézett az égre, tudta atyjának lett végül is igaza, habozás nélkül berontott a látóhoz.

- Üdv néked Leonidász!

- Látó! Honnan ismersz?

- Már vártalak. Mit szeretnél tudni? A múltat vagy jövőt?

- Nincs időm a keresztkérdéseidre. Látó mond a jelent! Igaz a hír?

- Milyen hír?

- Ne játszadozz velem te banya! 

S közbe tokjából kivett kardját az öreglányra szegezte.

- A Sötét Nagy Úr egyre erősebb, az emberek ideje hamarosan lejár!

Mondta nevetve az öreg.

- Mond! Hogyan lehet legyőzni a gonoszt?

- Nem tudom, még senki se győzte le végleg. Hiába is pusztítanád el, más testben újra éledne.

Erre kardját torkához nyomta.

- Sürget az idő! Válaszolj és életben hagylak.

- Úgyse mered Leo. Ismerlek, még ember nem öltél. A légynek se tudnál ártani, félsz a vértől, ha ha ha.

A király keze remegni kezdett erre, lerakta kardját, nem szólt semmit, távozni készült, mire a látó utána szólt.

- Egy esély van a gonosz elűzésére, létezik, egy könyv mibe benne van minden, amire szükséged lesz. Kövesd az ösztöneid, majd a szíved elvezett oda.

És  e szavak után füst jelent meg a banya körül, eltűnt. Leonidász visszaült lovára és elindult hazafele. Eközben egy kobold hurcolt magával egy fiút, ki Nell-hez hasonlított így első ránézésre. Vitte, ráncigálta a fiút fel a vulkánon, egyenesen a fortyogó tűz belsejéig, ott megállt és meglökte miközben hátrálva a csúfság így szólt.

- Ó nagy uram egy emberlényt hoztam neked táplálékul.

- Hm!

Szólt egy hang a sötétből.

- Egy emberfiú, végre valami jót is hoztál, már undorodtam a korcsoktól. Azoknak valahogy olyan rossz az ízűk. 

A fiú nagyon félt, keze, szája megkötve, már futni készült volna visszafele, miközben egy árny bújt elő a sötétből s bújt bele. Pár percig remegett a megszállt Nell majd szemei feketévé váltak, keze szája szabaddá lett, éles karmai nőttek kezén és nagyobb félelmetesebb volt.

- Végre! Ez a test tökéletes, beteljesülni látszik a jóslat. Muhahaha

Ránézet a koboldra, ki meghajolt előtte.

- Hol a seregem? Több száz évi pihenés után végre erőm teljébe.

A kobold erre kiment, s pár tucat barátjával kik hozzá hasonló szörnyek voltak tért vissza.

- Ez mi? Manók? Ezek itt mind elfajzott korcsok, elegem van belőlük! Hol az ork seregem? Vadászaim, boszorkányaim és többi katonám?

- Ó, felségem, tudod az úgy volt, hogy miután eltűntél a föld mélyébe...

- Ne hablatyolj!

Morgott rá, mint valami fenevad, s szemei égtek a bosszútól.

- Szóval hát, legtöbb kiváló harcosod követett a mélybe, s nem sokan maradtunk, kik bujkálunk Mordorban.

- Az hogy lehet!

Kiáltott fel.

- Tudod királyom, az idegen játékok távozása utána megváltozott minden. A jók átvették a hatalmat, kevés lény maradt köztük jómagam ki várt rád, s feltámadásodba bízva előkészült a most Eragon néven ismert föld visszahódításába.

- Lajos királlyal mi történt?

- Meghalt, most utódja Teoden és három fia uralja az ország nagyobb részét.

- Hogy hogy te életben maradtál ennyi év után is kobold?

- A koboldok elég hosszú életűek, több száz évig is elélnek, ellentétben emberek és más lényekkel.

Erre a gonosz hatalmát fitogtatva elkapta a kobold nyakát felemelte s így szólt.

- Köszönöm az eddig szolgálataid, már nem vagy hasznos. 

Erre bedobta a fortyogó lávába

- Egyél kicsim. 

Felszállt az időközben megjelent Nasgul szájába a kettétépett lénnyel s leszállt a Nagy Úr mögé. Minden lény térde hunyászkodott a királyuk előtt s fülét fogták, olyan hangosat kiáltott a Sötét király állata.

- Így jár, aki nem felel meg az elvárásaimnak. Menjetek alattvalóim és rendes sereget szerezettek nekem; orkokat, trollokat.

 

De még egy kistermetűt elkapott.

- Te figyelj rám, ne merjetek törpékkel, ghnome-okal visszajönni. Igazi harcosokat, óriásokat akarok!

- Értettem!

S ezzel az alattvalók mind egy szálig elhagyva a vulkánt, ment sereget toborozni. Közben a Sötét Úr felszállt Nasguljára, mi egy sárkányra hasonlított, óriás szárnyai és éles karmai voltak, színe korom fekete. Úgy gondolta, ideje tudtát adni Mordorban élőknek, hogy feltámadt. Fel is repült jó magasra s pásztázva az eget, óriásokat sikongatott állata, jelezve ottlétét. A figyelem most újra Leonidászon. Már  elérte a hidat, visszafele útja azonban nem bizonyult zökkenőmentesre, ahogy hátrapillantott apró lények vették üldözőbe, úgy húsz harmincan lehettek.

- Jaj, ne! 

Kiáltott fel, majd ütött egyet lován, hogy gyorsabban menjen.

- Gyí, te! Gyí

Menekült, üldözői azonban nyomában, már áttért a hídon, mire nyílzápor hangját hallotta. Megállt s hirtelen csend lett, várt várt, majd hangos kiáltás után lassan hátrafordult. Minden lény ki eddig nyomába volt most holtan fekszik, sokan vízbe lebegtek, más hídon félig lógva. Szétnézett, nyílveszők tucatjai a hídon és a tetemekbe.

- Mi folyik itt?

Gondolta magába, majd csobbanás hangjára lett figyelmes. A Tirol folyó másik oldalára pillantott ahol is egy lény bukott a víz alá.

- Mi ez? 

Lovával közelebb ment a folyóhoz, nézett balra, de sehol senki, nézett jobbra ahol is egy hosszú világosbarna hajú nő jött a felszínre hátán nyíllal.

- Ki vagy te? 

Szegezte kardját rá.

- Ne félj királyom! Miryem vagyok egy sellő. 

S erre lebukott a víz alá újból, majd ki úgy, hogy egész teste látszót.

- Én a határ védelmezője vagyok és a sellők vezetője.

Úszott közelebb.

- Mi? Többen is vagytok?

- Persze, Teoden király bízót meg minket védjük a határt és a folyót a gonosztól.

S erre több tucat uszony látszódót a partról s jelentek meg a sellőlányok mind felfegyverkezve.

- Atyám! Gondolhattam volna, hogy ő keze van ebbe. Azt mondod itt éltettek mindvégig Hellász területén, és egy lélek se tudott rólatok?

 - Igen! Figyeltünk titeket, de nem avatkoztunk a város irányításába bele.

- Akkor hát köszönöm, hogy megmentettétek az életem!

- Nincs mit felség, ez volt a dolgunk. Tettük mivel megbíztak, mi a kötelességünk.

- Még lenne egy feladat, ha visszaúsznátok Hellászba és mondanátok, Amandának tovább leszek odébb, mint vártam. Segítenétek neki irányítani a népet és felkészülni a gonosz elleni küzdelemre, megköszönném.

- Természetesen! Szívest örömest megtesszük.

- Én Királyom, atyám után megyek és erősítést hozok a határ védelmére. Tartsatok, addig ki kérlek!

Erre hátat fordított a sellőnek és vágtatót, egyenest sötét erdő felé.

- Hallottátok a parancsot!

Mondta Miryem, kinek vezetésével a városba mentek segíteni az ott élőknek. Oda is értek hamar a kereskedővárosba, megkereste Amandát és beszámolt neki a részletekről. 

- De, hát én nem értek a város irányításához!

- Nyugi, én segítek mindenbe!

Nyugtatta a sellők vezetője, az ideiglenes uralkodónőt. Készültek az összecsapásra, fegyvereket és páncélokat kovácsoltattak. A gyerekek és nők búvóhelyre vonultak, pár napi élelmiszerrel. A sellők úszkáltak balra, jobbra fel s alá vezetve az embereket, képzetlen katonákat. Amanda szétnézett a vízesésen, földművesek kapával, a városba kereskedők ásóval,  a folyón halászhajók rajta pár halász szigonnyal. "Kevés lesz". Gondolta magába, majd sírva fakadt. Kevés, alig egy két kard, páncél és sisak, ha elkészült ilyen rövid időn belül. Az emberek remegve várták a biztos halált. Egyetlen esélyük a jól képzett és felfegyverkezett sellők voltak, kik talán időt nyerhetnek addig, míg királyuk visszatér a felmentő sereggel. Időközbe Leo odaért királya várához, ahogy beengedték a várba, olyan furcsa gondolat fogta el. Leszállt lováról, de érezte valami itt nem stimmel s két őr bekísérte a királyhoz, eközben egyre erősebb volt a kétsége a mit nem sejtő fiúnak. Aztán kardot rántott egyik kísérőjére s ráförmedt.

- Mi folyik itt? Te nem atyám katonája vagy? Ki vagy?

De mire a katona mondhatott volna akármit is, Gilbo hátulról fejbe vágta. Az elájult királyt Rod elé vitték. Ahogy magához tért, látta fivérét.

-Bátyám? Hol vagyok? Mit keresel te itt? Teoden, atyánk merre van?

- Buta testvérkém! A nagy Teoden menekül, átvettem az ország irányítását. Én vagyok Eragon egyedüli ura. Lassan beveszem Arrow erdejét is. Csatlakozz hozzánk, hódolj be a gonosznak és add át harc nélkül Hellászt.

- Mit beszélsz? Bolond gombát ettél? Soha sem tenném ezt! Eddig is tudtam nem vagy magadnál, de sose feltételeztem ilyen mélyre süllyedsz! Képes voltál a puccsra, saját atyánk ellen?

- Gondolj bele! Ketten uralnánk a birodalmat, van még hely mellettem. 

- Nem! Inkább a halál!

- Ahogy akarod! Tömlöcbe vele!

Elvitték a sebesült Leo-t Ceaser mellé. Rod katonát küldött Rohamba Greace-ért, ki odarepült.

- Hívattál királyom?

- Igen, repüljünk Mordorba.

- Mi? Kész öngyilkosság oda menni, pont most!

- Tudom, mit teszek! Nem akarok én most meghalni.

Erre felült a madár hátára, Gilbonak adta a vár irányítását míg ő látogatást tesz a ország másik felére. 

- Darkusz!

Kiáltott fel látomásából magához térve a Látó. Mire nevét kimondta volna a Nasgul le is szállt a háza előtt. A Sötét Nagy Úr leszállt róla s ajtaját berúgva így szólt.

- Látó, eljöttem, hogy a prófécia beteljesedjen!

- Ha ha ha! 

- Mit röhögsz vén banya?

- Prófécia! Mit tudsz te a próféciáról? Messze nincs még miért örülnöd Darkusz!

- Honnan tudod a nevemet?

- Sokkal többet tudok, mint te azt tudnád! Volt egy látomásom! Láttam a halálod!

- Hazudsz boszorka, most megöllek!

- Hisz tudod Nagy Uram hogy ember által kovácsolt fegyver nem árthat nekem.

Mondta gúnyosan. 

Ezután elővett egy kardot mi olyan fekete volt, áradt belőle a sötétség ereje. 

- Hogy lehet ez? Nem ember által készült.

Mire befejezhette volna mondanivalóját, át is szúrta a hasán át. Halálában ennyit motyogót.

- "A végzet kardja. Az nem lehet. "

S meghalt. Minden ereje átszállt a kardba, mit Darkusz tokjába tett vissza. Vissza felült az állatára, s körözött párat a sötét fellegek közt, nem épp halkan, ezzel is tudatva visszatértét a birodalomnak. Ha eddig nem álltak volna be a seregébe a bujkálók, ő általa immáron biztos. Ezután visszasietett helyére, ahol egyik alattvalója már várta.

- Uram, jöttek hozzád. Már vártak vendégeid!

- Kik merészkedtek ide birodalmamba! Kik voltak azok a naivak?

- S Rod lépett elő a tábornokával. 

- Ki vagy te?

- Én Roham királya vagyok és már atyám várát is birtoklom. Ő itt egyik tábornokom és hűséges katonám Greace.

Mutatott rá, s hajoltak meg egyszerre mindketten.

- Szóval te lennél Eragon egyik hercege, minden esetre elég bátor tett, hogy ide mertettek jönni. Mondj, egy okot ne öljelek meg itt helyben?

- Behódolok neked Uram, elfogattam fivérem Hellász királyát, Teoden atyám menekül. A segítségemmel könnyen átvehetnéd, ami megillet. Mire oly rég vágysz, az egész birodalmat!

A sötét nagy Úr nagyon ideges lett erre, hogy alkudozni próbál vele egy halandó, de egyik szörny alattvalója odalépett s fülébe súgta.

- Felséged engedelmével, nem lenne célszerű most megölni. Még hasznunkra válhat ez a szövetség, és hát sok katonát se sikerült még toborozni, kikkel átvehetnénk a hatalmat. Minden segítségre szükség lehet.

- Jól van hát. Ha segítesz elfoglalni a másik két várat is, jutalmul megkapod a birodalom negyedét.

- Bőséges Uram, te is tudod, hogy legalább a fele illetne.

- Ellenkezel? Ne mérgesíts fel még, jobban mert nem állok jót magamért. Így is nagyvonalú voltam!

- Eszembe sincs Sötét Nagy Úr! Áll az alku. 

Ránézett a griffre, felült rá és visszarepült az elfoglalt kastélyhoz. 

- Ó Uram tényleg neki adod Eragon negyedrészit?

- Buta kobold, dehogy adom, amint nem válik hasznomra, megetettem vele Nasgulom. Ha ha ha.

- Az jó lesz. Hi hi.

Röhögtek magukba. S ezzel egy szövetség a Sötét és Herceg között ki is alakult. Ez még jobban megnehezítette a jók dolgát. Nem elég Mordor felől gyűltek a gonosz katonák a támadásra készülve, a másik irányból Rod király készítette hadosztályait megerősítve Urát. Ez idő alatt Leo és Ceasar összeismerkedtek.

- Te ki vagy?

- Leonidász. És te?

- Mi? Teoden középső fia? Hellász királya? 

- Igen!

- Én Ceaser vagyok atyád tábornoka.

Miután bemutatkoztak, elmesélték hogyan kerültek Rod börtönébe.

- A bátyádat teljesen megszállta  a gonosz, őrültségeket művel. Meg kell állítani különben teljesen, ellepi Eragon földjét a sötét.

- De mit tudnánk innen tenni? Atyám is ki tudja él e még. 

- Biztos él, hisz hozzád indult figyelmeztetni, nem találkoztál vele?

- De igen. Sajnos nem hittem neki, és fivéremhez Arrow erdejéhez indult. Talán ha nem fordulok el tőle, nem itt járnánk!

- Ne magad okold. Nem te tehetsz róla, egyedül az az áruló!

- Látóhoz is hiába mentem, valami könyvről beszélt és próféciáról.

- Nem tudom, nekem ez mind magas de Teodennek van egy varázslója Ronin a neve, ő biztos többet tud. Sajnos Kiroval és a néppel együtt ők is az erdőbe menekültek.

- Tehát atyám és a varázslója is fivéremnél van? Az jó, ha kitudnánk innen valahogy jutni és még idő előtt figyelmeztetni őket, talán lenne még esélyünk. De hát be vagyunk zárva.

- Figyelj, én már régebb óta vagyok itt, észrevettem az egyik ablakrács rozoga, meg is gyengítettem. Van egy tervem, el kéne, terelned az őrök figyelmét még én leszedem a vasrácsot és ismerek, egy titkos utat ahol kijuthatnánk észrevétlenül.

- Oké! Egy próbát megér. Gyerünk!

 

- Hé őr éhes vagyok.

Mondta Leonidász mialatt Ceaser feszegette az ablakot.

- Kuss, este kapsz ételt.

- Nagyon, éhes vagyok, nem bírom ki estig.

- Cscscs fogoly!

Ezután rázni kezdte a vasrácsot, s ordibált.

- Meg fogok bolondulni!

- Mi van már?

Ment oda az őr, miközben sikerült levenni a másik férfinak az ablakot. Átsétált a párkányon a másik szobába, ahol az őrök pihentek, ott bemászót az ablakon s egy felvett tárgyal leütötte az épp pihenő őrt. Odasétált a másikhoz, ki a királlyal beszélt, ott is leütötte. Elvette a kulcsokat és kiszabadította rabtársát majd elindultak a kijárat felé.

- És most merre? Ha ki is jutunk, kint hemzsegnek a katonák, a várkapuig se jutnánk el.

- Itt nőttem fel, van egy titkos út, amit nem ismer senki, gyere!

Ezzel kicselezve a katonákat eljutottak kapuig, ahol egy résen átbújtak s futottak az erdő felé. Az egyik őr időközben magához tért, látva a kinyílt cellaajtót és az üres cellát riadót fújt. Rod épp akkor érkezett meg.

- Mi folyik itt?

Kérdezte az arra futó katonáját. 

- Megszöktek a rabok.

- Mi? Gyorsan mindenki utánuk!! Nem menekülhetnek el! "Egy percre teszem ki lábam és már is feje tetejére fordul a birodalom" Gondolta.

A király és tábornok futott, menekült, utánuk egy tucat lovas. Futásuk közepette két lovas teremt meg előttük. 

- Gyorsan vissza mondta tábornok.

- Gyertek! Veletek vagyunk. Teoden felderítői vagyunk.

Ezt követően felugrottak a lovasok mögé. S most már gyorsabban haladtak tovább, üldözőik azonban egyre közeledtek. Beértek az erdőbe. Két nagy fa köz futott el a két lovas s ahogy Rod serege odaért nyílzápor érte őket. A fákról Arrow őrzői és Victor íjászai leszedték a lovasokat. Egy lovas élte túl, visszafordult azon nyomban, épp hogy elérte Rod várát le is esett lováról s belehalt súlyos sérülésébe. A király tudta, hogy most kell cselekednie, Greace-el üzenetet küldött a Sötétnek hogy foglyai megszöktek. Illetve napnyugtakor be kell venniük Hellászt. A gonosz dühöngött, kinevezte egyik koboldot tábornokává és pár ork és trollt adott csúf katonái mellé pluszba. Míg a szövetségesek készültek Hellász ellen, s elindították hadosztályait, a két lovas elvitte Victorhoz Ceasert és Leot. 

- Tábornokom, fiam! Ti mit kerestek itt?

- Rod elárult és bevette várad, sajnálom Uram!

Hajolt meg Ceaser.

- Sejtettem ez lesz. Leo most már hiszel nekem?

- Sajnálom atyám, mindent sajnálok.

És épp hogy kimondta ezt, utolsó szava is volt leesett a lóról. Egy nyíl ugyanis a hátába fúródott.

- Fiam, ne!

- Bátyám! 

Lépett a tömegből elő Victor is. Majd Kiro is ott teremt. 

- Sajnálom! 

Sírt a király és hercege is.

- Nem elég a Sötét Nagy Úr előbújt rejtekéről, legnagyobb fiam elárult, középső fiam meghalt. Miért? 

- Megbosszuljuk fiad halállát.

Mondta Kiro a királynak.

- Fivérem ezt még megbánod.

Szólt közbe Victor is.

- Nem! Álljatok le! A Bosszú nem megoldás, a harag haragot szül. A háború háborút. Higgadtan és ésszerűen kell döntést hozni, hisz az egész nép élete múlik rajtunk.

Vágta közbe Ronin. Teoden varázslója.

Ezután királyhoz méltó temetést kapott Leonidász, atyja s fivére gyászolta, mint ahogy a nép is. Mindenki tisztelget és meghajolt előtte. A kobold azonban elérte a Tirol folyót s már támadta a sellőket, mindenki Miryem segítségére siettet. Nem számoltak azonban Greace és az ő által vezetett hadosztályával. Másik oldalról ők támadták a várost. Amandának esélye se volt a túlerővel szemben, két tűz közé esett. A trollok és óriások lerombolták a várfalat s özönlöttek be az orkok és a lovas katonák, mindenkit mészároltak le. Nem kímélték se a nőket se a gyerekeket. Amanda állt szembe egyedül a kobolddal ki már sújtott volna le rá hatalmas csákányával, mikor a Tirol folyóból egy sellő nyílat lőtt rá, azonban a sérült lény rosszul célzót, így kezét találta el csak.

- Fuss királynőm! 

- Miryem!

És fordulásból csákányát elhajítva a kobold a sellő fejét kapta el. A nő rögtön víz alá merült. Amanda azonban elmenekült.

- Utána!

Mondta katonáinak a gonosz tábornok.

Greace katonáival visszament Rohamba, beszámolt királyának a sikeres hadjáratról. Majd egyik orkot megbízta menjen Mordorba Urához és számoljon be neki is a várfoglalásról. Időközben a kis Sam is kiszállt a taxiból és szeme előtt a varázslatos kastély állt.

Oldal: Elv.Kastély II.2.rész
Írásaim - © 2008 - 2024 - klanhaboruk.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat