11.rész: A csata szelei

Miután barátja figyelmeztette Jeremyt, óvatosabbá és körültekintőbbé vált, gyakran szimatolt Ron körül. Egyik nap, kihallgata vezetője és a titokzatos társa beszélgetését. - Úgy érzem gyanít valamit? - Mondta Ron. - Miből gondolod? -Válaszolta a falkatag. - Nem tudom, de mostanában egyre távolságtartóbb és szótlanabb. - Szerinted sejti, ki állhat Carla meggyilkolása mögött? -Nem hiszem, arról már tudnánk, amilyen vehemens. - Erre megtorpant az ajtó mögött, s arca hideg és mozdulatlan lett. Idegesség és düh borította el elméjét, és berontott a két alaknak. - Á Jeremy! - Üdvözölte volna őt, Ron, de a gyerek végig se hallgatta. - Mindent hallottam, ki ölte meg az anyám? - Még is mit hallottál? - Honnan veszed én tudhatnám? -Ne kertelj Ron, minden szavad hallottam, tudom tudjátok ki a gyilkos? - Én nem is zavarok! - Osont volna ki az alak mögötte, de Jeremy a falhoz vágta kezével. - Nem mész sehova! - Majd Ron felé közeledett, lassan átváltozva. - Beszélj, vagy megöllek! - Jó, jó, nyugalom. - Nyugtatta, majd a társa felé ment, kinek elkapta fejét és eltörte nyakát. - Mit csinálsz? - Hátrált Jeremy. - Őrök, Testvéreim! Gyorsan ide! Áruló van köztünk, Jeremy elárult minket! - Még is mit akarsz, mi a terved? - Faggata Jeremy, majd elkapta a nyakát. - Tudni akarod ki ölte meg anyád? Én voltam! Igen, én tettem és rákentem az ellenségre. Tudtam önként nem csatlakoznál közénk, ezért egy kis motiválást adtam. Tervem végig az volt, legyőzd Draculát és átvehessem az uralmat, azután veled is végeztem volna. - Te mocskos gyilkos! Te féreg, áruló! -Majd berontottak a falkatagok és leszedték a dühös fiút Ronról, aki kiszabadult a farkasok szorításából és kiugrott az ablakon. Átváltozott és elfutott. - Jól vagy testvér? - Kérdezte az egyik tag. - Igen. - Mi történt? - Kérdezték aggódva. - Nem tudom, megbolondult Jeremy, átváltozott és megölte Denit, aztán nekem esett. - Tudtam én, hogy áruló van köztünk! - Mindig is gyanús volt nekem ez a kölyök! -Mondtam még bajt hozz ránk! - Sorba mondták a testvérek a magukét. - Mi legyen most? Utána menjünk? - Hagyjátok, már úgyis árkon bokron túl jár. Vissza fog még térni s akkor csapdát állítunk neki. - Röhögött magába, majd elvonult társaival együtt. Jeremy barátja, azonban kételkedett vezetője állításába, míg a többiek szó nélkül elhitték minden szavát. Eltűntették a holtestet, majd folytáttak ki, ki a maga feladatát.

- Gróf Uram látogatod érkezett. -Lépett be a kis bázisra Jeremy. -Nocsak kit látnak szemeim, hát te? Mit keresel itt bátyám és hogy találtál rám? -Lassan, a vérszívók kíséretében láncon bevezették Jeremyt, ki megállt a szoba közepén. - Követtem a bűződ! - Erre felnevetett Dracula. - Engedjétek el! - Biztos, Uram? - Kételkedett a parancsba, a Tábornok. - Vegyétek le róla a láncot. - Igen! - És távozzatok! - Az őrök becsukták maguk után az ajtót. Ketten maradtak a kis szobába. Dracula hátat fordított testvérének és az ablakon, a kilátást nézte, a szép erdőt, magas lombkoronát, míg Jeremy a széket megfogva támaszkodott, az íróasztal másik oldalán. -Tudom ki ölte meg anyánkat! - Ki volt? - Ron, a vezérem, akit barátomnak és testvéremnek hittem. Becsapott és kihasznált, hogy felhasználjon ellened. - Milyen véletlen! - Kuncogott. - Eric! Téged meg se hat, hogy meghalt az anyánk? - Mordult fel a farkas! - Miért? Kellene? - Már minden érzést kiöltek belőled? - Még Stantvillbe! - De. - Fejezd be Jeremy! - Fordult meg s kiálltott rá, szavát félbevágva. Nekem már ez a családom, és igen nincs érzés bennem, de nézz magadba. Szerinted milyen volt az árnyékodban felnőnőm, kiszolgáltatva mindenkinek. Sosem bíztattál, csak lehurrogtál és azt a csekély önbizalmam is mi volt, elvetted! Itt Arya megadta, amit te és anyánk nem. Bizalmat, esélyt, hogy jobb legyek, erősebb. Most már félnek és rettegnek tőlem, mint egykor én másoktól. - De milyen áron! - Sütötte le fejét a csalódott báty. - Jeremy, csatlakozz. A minap nem sikerült befejeznem a mondandóm, de rábukkantam egy ősi írásra, amit sikerült megfejtenem. - Milyen írás? - Testvérem, rólunk szól a prófécia nézd meg! - Majd az asztalra tette, egy régi szakadt, de jól kivehető tekercset, amin régi írás volt képekkel. Rajta egy farkas egy vámpír és felette egy farkas vámpír. - Ez mi ,nem értem? - Nézd meg jobban! - Mondta Eric. A farkas te vagy a vámpír én. - És akkor, ki az felettünk? - Az apánk Jeremy. Az édesapánk! - Erre a fiú szörnyülködve hátrált. - Az nem lehet!

-Készen áll minden a támadásra? - Igen, Robespier. - Mondta az egyik katona. - Akkor gyüjsd össze az összes vérszívót, megkezdődik a végső háború!- Értettem. - Nézzük ki az erősebb Gróf Uram! - Röhögött magában, majd tíz fekete sötétített ablakú kocsi hagyta el a helyet, talpig felfegyverkezett vámpírokkal és vérszívókkal.

- Azt akarod mondani? - Igen bátyám, a kutatásaim szerint apánk nem, úgy halt meg, ahogy azt anyánk mesélte. Ő farkas és vámpír is volt egyaránt. - Még is hogyan? - Gyere elviszlek egy helyre, ahol minden kérdésedre választ kapsz.

- Majd következő képen egy barlang belsejében mennek, ami sötét és denevérekkel teli, ijesztő hely volt. - Hova viszel? - Mindjárt megláttod. Itt is vagyunk. -Elgördített egy nagy sziklát, s belsejébe csarnok húzódott, végén egy trónszékkel, mint a Gróf egykori birodalma. - Gyere közelebb ifjú farkas. - Szólt a távolból egy női hang. - Ki vagy te? Mi ez a hely? - Fordult testvéréhez, Jeremy. - Menj csak bátran. - Bíztatta, míg Eric a bejáratnál állt. A farkas elindult a nő felé, s közelebb érve kivehető volt Arya alakja. - Nem ismersz engem, de én igen, Jeremy. Apádat is jól ismertem. - Ki vagy és honnan tudsz apámról? Mesélj! - Már mordult volna fel és változott volna át, mikor egy szempillantás alatt a nő, a fiú mögött volt. - Hát ezt meg, hogy? - Hökkent meg. - Arya vagyok, de szólíts csak az Elsőnek! - Erre mégjobban megdermedt a fiú. - Szóval igaz a történet, de azt hittem te meghaltál még régen Darius ellen vívott csatában. - Ha ha ha. - Szóbeszéd, historiák. De jó is ez így, hogy azt hitték meghaltam. - Nevetett fel a nő, miközben járkált körbe és méregette Jeremyt. -Igen, régen volt, több száz esztendeje, mikor megküzdöttem a vámpírok élén a vérfarkasokkal. Hosszú és kegyetlen csata volt, vérfürdő. - Itt visszaemlékezett rá. Hatalmas sereg mindkét oldalon, vámpírok és vérfarkasok százai csaptak össze. Vér folyt mindenhol. Hol egy farkas kapta el a vámpír nyakát és tépte ki torkát, hol a vámpír vájta ellensége nyakába éles fogait. Majd visszatért a jelenbe és folytatta. - Nem volt még akkor fegyver,se páncél, csak a puszta és nyers erő. Darius megsebesített, de én visszaadtam neki, összemértük erőnket. - Itt ismét egy múltbéli foszlány. Darius leharapta Arya egyik karját, majd a nő erre másik kezével fához csapta. A vérfarkas újra támadt és beleharapott a nő torkába, aki leszedte magáról az állatot, s földhöz vágta, majd ráugrott és széttaposta a fejét. Végül lemászárolták a vámpírok a farkasokat, de az Úrnő elmenekült.

- Évek óta élek itt e barlangba bújkálva, várva a pillanatot, hogy újra átvegyem méltó helyem a trónon. - Majd egy kis fény szűrődőtt be, ahol látszott a nő egyik csonkított végtagja. - És, hogy jön a képbe apám, én és az öcsém? - Nem sokkal a csata és a nyereség után, elvonultam, hogy halottnak higgyenek, ami sikerült is, de kellettek az alattvalók. Ericet már rég kinéztem magamnak e feladatra, tudva apja génjét és bosszúvágyát örökölte. Így apád halála után Ő lett a bábom, míg én a háttérből írányítottam. Élvezte a kiskirály szerepet, ami neki elég volt. Mindenki jól járt. Apád? Őt még a háborúk idején harapta meg Darius, de ekkor még én nem tudtam. Elmenekült úgyanis, a farkasok elől és pont a karjaimba futott. Eljátszadoztam vele, de nem öltem meg. - Te álnok! - Rontott volna neki, de testvére lefogta. - Várj, had fejezze be. - Először rabszolgának akartam, de láttam benne fantáziát, így bábommá alakítottam. Eric elődje volt, így is fogalmazhatnék. De az a ostoba, elárult és elszökött. - Kelt ki magából. - Stantvillbe telepedett le, új életet kezdett Carlaval és lett két gyereke, míg rá nem bukkantam és befejeztem, amit elkezdtem. - Szóval te ölted meg őt! - Szabadult volna ki Eric szorításából. - Engedj el! - Téged hidegen hagy apád gyilkossa is! - Nyugodj meg, én már beletörödtem, tedd azt te is. - Én őszinte voltam hozzátok, az a múlt volt és nem tudom helyrehozni, de a jelenbe kárpótolhatlak titeket. Álljatok mellém és hárman uralhatjuk a világot! - Te elmebeteg! - Mondta Jeremy, majd kiszabadult és Eric felé nézett. - Rád jobban haragszom! Gyűllölek! - És kifutott! - Ekkor Dracula visszaemlékezett gyerekkorára, amikor Ő is elrohant az erdőbe. - Ha nem áll mellénk, nem győzhetünk. - Térítette észhez Arya, Ericet. - Tudom, emlékszem a próféciára. Csak a testvérpár vethet végett a harcnak, kiknek őse vérében, mindkét faj jelen van. De ne aggódj, nélkülem nem győzheti le Ront. Vissza fog jönni, csak időre van szüksége, megemésze a dolgokat. - Úgy, legyen Ericem, mert az idő vészesen fogy!

12.rész: A végjáték

Jeremy emberi alakjában sétált és állt meg fától fáig, gondolkozva az eddig hallottakon, majd az úttesten látta a mellette elhaladó fekete aútok tucatjait. Érezte testvére bajban lehett, bármenyire is utálta amivé lett, csak az egyetlen életben maradt rokona. Így visszafordult és segítségére rohant, immáron vérfarkassá változva. Robespier és serege körbekerítették az emeletes faházat, és megkezdődőtt a harc. Dracula testőrsége meg se várták kiszálljanak a vérszívók, már golyózáport zúdították rájuk, azonban a páncélozott üveg felfogta. Míg töltöttek, kiugorva kocsiból visszonozták a szívélyes fogadtatást.

- Senkit se hagyatok életben! - Mondta Robespier az egyik katonának, majd elővette fegyverét tokjából és a fedezék mögül lőtte a Tábornok védelmi egységét.

- Mi történt? - Szaladt volna ki a teraszra Dracula, mikor Tábornok visszalökte őt, s felfogta a neki szánt golyót. -Menekülj Gróf Uram, Robespier és csapata bekerített. - Majd még egy tárat a fejébe lőttek és összerogyott. Dracula félrelökte a ráeső vámpírt és átalakulva denevérré kiröppent az ablakon, de az ellenség eltalálta bal szárnyát és visszaalakulva a földre zuhant. Robespier sétált felé, míg a többi vérszívó egymást lövöldözte. - Most véged Dracula Gróf! - Húzta volna meg a ravaszt, mikor egy farkas ugrott ki egy sűrű bozótosból, és egyből le is tépte a fejét. Dracula felállt, megköszönte a segítséget majd a testvére mellé állva válvetve harcoltak. Jerem segítségével hamar leszámoltak az áruló Helyettessel és katonáival. Nem maradt más csak holtestek tucatjai, amit a Nap, ahogy kelt fel porrá égettett. A testvérpár bevonult a falba, ahol a függöny és sötétítők védték az erős napfénytől, majd beszélgetésbe kezdtek.

- Köszönöm testvérem, de mégis miért segítettél, miért jöttél vissza? - A tesvérem vagy, még ha az ellenség oldalán is állsz! -Kötötte be sebét Jeremy. - Ellenség? Még is ki az ellenség? Ki mondja ezt meg? Széthúzás van a farkasok és a vámpírok közt is, legalább mi tartsunk össze. - Segítettem, mert köteleségemnek éreztem, egy vérből valók vagyunk, de külön utakon, külön célért harcolunk. - Tényleg Jeremy! - Állt fel Eric. - Ron legyilkolta hidegvérrel az anyánkat, átvert, becsapott. Talán nem érdeked neked is leszámolni vele? - igen, érdekem. De csak vele, nem a falkával! A falka nem tett nekem semmit, te viszont az egész testvériséget le akarod őlni, hogy egyedüli uralkodó légy. - Ezt nem is titkolom bátyám, viszont nélkülem nincs esélyed győzni, ezt te is tudod. És, amit a falkát illeti, úgysem hagynák szó nélkül, hogy csak, úgy megöld a vezérük! - Itt elhallgatott Jeremy, és az ablakhoz sétált, hátat fordítva testvérének. - Tudom, öcsém, tudom.

- Valami hír a vámpírokról? - Kérdezte Ron az egyik tesvérétől. - Nem bátyám, annyit sikerült megtudni, hogy nagy mozgolódás támadt köztük. - Ron Ron ! - Futott hozzá az erdő szélre egy másik tag. - Hírt kaptunk, rossz híreket. - Milyen hírt testvér? - Dracula lemészárolta Robespier seregét. - Ez tényleg nem jó. - És nincs még vége! - Mond! - Jeremy is átállt az oldalára! - Ez biztos? -Honnan veszed? -Fakadt ki és rángatta a férfit. - Igen, a felderítőink látták vele, kiderült, hogy a Gróf nem más, mint az eltűnt öccse. - Akkor nagyobb a baj, mint gondoltam. Szedj össze minden farkast, teliholdkor támadunk! - Igen bátyám!

- Ron serege majdnem elért ide, gyorsan haladnak! - Mondta Dracula Jeremynek, több száz vérszívó előtt állva. - Amint kiértek az erdőből támadunk! - Válaszolta a farkas. -Majd én vezetem a katonákat, hisz köztük éltem, egy vagyok közülük, tudom minden lépésük. - Rendben testvérem. Biztos végig tudod csinálni? - Muszáj leszek! - Majd várták a összecsapást, miközbe a vérfarkasok egyre csak közeledtek.

Elérkezett az idő. A Hold magasan volt az égen, s fénye bevílágította az egész tájat, erdőt s a mezőt, hegységeket. A vérfarkasok az erdő sűrűjében egymás mellé sorakoztak fel, míg a vámpírok alakzatban fegyverrel kezükbe. - Támadás! - Kiálltította Ron és megrohamozták a vérszívókat. Egytől egyig ugráltak ki hatalmas bestiaként a lombkorona mögül rá a vámpírokra, míg azok tárakat lőttek ki rájuk. Megkezdődőtt az utolsó összecsapás vámpír és farkas között. - Előre! - Mondta Jeremy és átalakulva farkassá nekirontott egykori társainak. Dracula és csapata kifogyva a tölrényből puszta kézzel indult harcra. Erős éles harapófogaikat mélyen belevájták ellenségük torkába. A vérfarkasok se kímélték áldozataik, szétmarcangolták, letépték végtagjaik. Még nem is pirkadt már is rengeteg áldozatot szívott magába a föld. Végül Jeremy és a barátja a falkából álltak szemtől szembe s néztekj farkas szemet. Egyiket se vette ráa lélek megtámadja másikat, míg nem egy vérszívó a farkas mögé nem került és el nem roppantotta a nyakát. Jeremy erre ideges lett és a vérszívó felé közeledett, meg akarta ölni de útjába került Ron és megharapta. Jeremy kikecmeredett a szorításból és szintén megharapta ellenségét. Ron ekkor elkapta a szájával és fához lökte, majd feléugrott volna, mikor a Gróf félrelökte. Most Dracula és Ron harcoltak egymással, míg Jeremy össze nem szedte magát. Hosszú csata volt, mindkét oldalon fogyatkoztak a katonák, és már pirkadt. Tudva, ha feljő a Nap, a vámpírok elvesztik csatát, idő vészesen fogy, Jeremy összekapta magát és míg Dracula lefogta a vérfarkasok vezérét, bólintott testvérének, aki odaugrott és mélyen beleharapott. Ekkor Dracula elcsavarta a nyakát és közös erővel megölték Ront. A farkasok látva vezérük halott testét, menekülőre fogták, de a vámpírok a nyomukba eredtek. Jeremy és Dracula ketten maradtak a győztes csata helyszínén.

- Sikerült testvérem, megcsináltuk! -Eric, kérlek hagyd őket futni! Megöltük a vezérüket, szétszélednek, rendeld vissza katonáid. - Nem testvérem, soha! Hogy idővel újra egyesüljenek? Nem adom meg az esélyt nekik. Itt és most véget vetek ennek, kiírtom őket mind egy szálig. - Ekkor a sérült és földön fekvő Jeremy elkapta a távozni készülő testvére kezét. - Eric kérlek! Hisz én is egy vagyok közülök! - Mondtam testvér, mit fogok tenni, nem volt új információ. Segítettél legyőzni riválisom, megbosszúltad anyád, ezért hálás is vagyok, de ha nem engedsz el, nem leszek kíméletes veled. -Szóval nem változtál, Carla a te anyád is volt, mégis, úgy beszélsz róla, mint egy idegenről. És megölnéd a testvéred is ezek után? - Nem is tudod, mi mindenre lennék képes! - Majd rántott a kezén egyet, lerázva testvére szorítását és elfutott erdőbe a csapatai után, hogy segítse őket üldözésbe. Jeremy egyedül maradt és fogta mellkasát, ami erősen vérzett.

 

 

Oldal: Dracula és Vérfarkas folyt.
Írásaim - © 2008 - 2024 - klanhaboruk.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat