Írásaim

Klánháború

1.rész: A történelem

Ősi viszály uralkodót a két család közt, mely évszázadokon át fen állt. Egyszer aztán, a két klán vezére Uchia Hashirama és Sarutobi Sakuno egyesítik erőiket, így az uchiák a sarutobi klánból léptek frigyre s a útodókat elnevezték a béke gyermekeinek. Észak és Kelet a két klán birodalma volt, majd közös erővel elfoglalták a déli vidékeket is. Egyedül nyugat maradt ki a hadjárat alól, mivel a két vezér egyike Sakuno nem engedett Hashirama nyomásának. A nyugati városokat, ugyanis elválasztotta a tenger, kevés hajójuk hiján veszély és hosszú út lett volna, nem mert a békésebb Sarutobi kockáztatni. Ellentétbe a sötétlelkű, területéhes Uchiával szemben, ki bátran áldozta volna fel embereit a céljai elérése érdekében. Egy nap azonban Sakuno rájött Hashirama tervére, hogy katonákat toboroz és titokba nyugatra készül, ezt megakadályozva kitiltotta az áruló társát és embereit is magához csábította. Az uchia klán így megszűnt létezni, Hashirama egyedül távozót a birodalomból, de bosszút esküdött. Pár év elteltével ígéretét teljesítve Hashirama egy több száz szamurájjal tért vissza a birodalomba, elfoglalva azt és kiírtva a népet. Legyőzte és megölte Sakunot és a sarutobi klánt a megmaradt sajátjaival együtt. Mai napog senki se tudja, hová ment, mit csinált és honnan szerzett ilyen erős, és sok katonát magának.

2. rész A császár hatalma

100 évvel későb...

- Ugye milyen szép a tenger? - Fordult oda egy fiatal srác a szerelméhez, majd lágy csókot nyomott ajkára. Vékony kezével simogatta a lány hosszú combját majd megborzolta fekete hosszú haját. Felpattant s nevetve elfutott. - Kapj el Kitana, ha tudsz. - Na megállj Riko, ugyis utól érlek. - Követte. Majd futás közben elesett a lány, Riko hátranézett, odaszaladt a lábát fájlaló Kitana-hoz. - Jól vagy? - Semmi bajom, csak meghúztam a bokám. - Gyere elviszlek a titkos helyünkre. - Majd ölbe kapta és végig sétálva füves területen egy öreg fa törzse mellé tette le. Leggugolt mellé, majd csókot nyomott homlokára. - Szeretlek! - Én is téged. - Válaszolta. -Van egy ötletem. -Pattan fel a kamasz majd egy kaviccsal szívet rajzolt a fába benne monogramjukkal "K+R örökké" - Ez gyönyörű. -Pirult el a lány. Aztán leült mellé s szorosan átkarolta. A szép virágokkal teli dombtetőről figyelték a tengert, ahogy neki zúdult egy egy sziklának, megemelkedik szintje majd csökken. Több óra is eltelt, de nem unták maguk, henyéltek a dús lombkorona árnyékában s élvezték egymás társaságát. -Kitana nézd! -Állt fel s hunyorítva figyelt a tengerre. - Egy hajó! - Hol? - Tápászkodott fel, majd a fiúba kapaszkodva próbált egyensúlyozni. - Ott látod? - Mutatott észak felé. - Igen, már látom! Miféle bárka az, még nem láttam hozzá hasonlót! - Nem tudom én se, hadihajónak tűnik, elég nagy. Valami jel is van rajta, de nem jól kivehető. Gyere menjünk innen gyorsan, nem biztonságos. Szóljunk a királynak, majd ő tudja mit kell tenni. -Rendben. - Lassú léptekkel, bukdácsolva visszasietek a kastélyhoz. Közel érve a király kastélyához kivehető volt a több méter magas várfal, amin őrök járkáltak fel s alá. Sarkaiban bástyák, őrtoronnyal ellátva. Egyetlen bejárat az óriási vaskapu, amit esténként zártak be. Az ifjak, beértek a várudvarba, ahol házak tucatjai voltak. A kaputol egyenest a király lakhelyéig piac húzodott. Az emberek nyüzsögtek ott. Épp egy kövér pacák kiabált egy tolvaj kisfiú után, ki két darab narancsot lopott el tőle. Tovább haladva egy idős néni kínálgatta selyemből készült ruháit, amit Riko-ék elutasítottak. Átvergődve a tömegen odaértek a kastély legmagasabb, legszebb épületéhez, ahová hosszú lépcsősor vezetett. Két katona állt a bejárat két oldalán, majd lándzsájuk keresztbe téve állták útjuk. - Hova, hova fiatalok? - A királlyal szeretnék beszélni, fontos! - Hisz tudjátok parasztember nem léphet a trónterembe. - De mi. - Távozzatok tüstént, ha nem akartok börtönbe kerülni! - Már lehajtott fejjel araszoltak hátra, mikor a király maga bukkant elő a két őr mögött. - Mi ez a ricsaj idekint. Ki nem hagy pihenni.- Lépett elő egy jó testes kövér alak, díszes selyem ruhájában, amin ékszerek tucatjai ragyogtak. Arca kerek, puffok, szemei kicsit, mintha belettek volna esve. Szőrös borostás arca, nem királyhoz méltóan nézett ki. - Királyunk. - Hajolt meg két alattvalója majd felemelték lándzsáik az őrök s elkezdtek hebegni habogni. - Ő királyom, az úgy volt, hogy. Ez a két paraszt be akart menni. - Igen így, de nem engedtük. Sajnáljuk, ha felébresztette őfelségét. - Egészítette ki társa. -Csendet! - Utasította rendre őket. - Igen is! - Álltak vigyázzba. - Mit akartok tőlem, gyermekeim? -Nézett le rájuk az idős ember, ki nagyapjuk is lehetett volna, kort nézve. - Nem rég kint játszottunk a mezőn, majd a dombtetőn láttunk egy hajót a tengeren. - Tért a lényegre a kissé ijedt srác. - Miféle hajót? - Egy olyan csatahajó, igen egy olyasmit láttunk. - Nyögte ki a lány. - Hm, és én erről miért nem tudok? - Dörzsölgette bal arcrészét, miközben a mellette álló őrre meresztette szigorú tekintetét. -Én nem tudok semmit. - Akkor gyorsan járj utána, ha nem akarsz koldus sorsra jutni katona! - Rikantott rá, mire az el is futott félelmébe. - Ti meg, mire vártok? - Pillantott vissza a kamaszokra. -Semmire, már itt sem vagyunk.
-Hálátlan dagadt, adhatot volna legalább pár dénárt, az információért. -Mondta Riko haza bandukolva. - Ne krákodj már annyit, ismered az öreget, kapzsi, zsugori alak. Mire számitottál? -Igaz. De akkor is. Na mindegy, menjünk!
-Királyom, igaz a hír, egy csatahajó közeledik a part felé, elég hatalmas és ha jól látták az őrszemek tucatnyi íjász és katona van rajta. - Rontott be egyik őr az uralkodó tróntermébe. - Akkor nem hazudtak azok a taknyosok. Készüljetek az ütközetre! A védteleneket menjenek zárkózzannak be. Minden katona vonuljon a kapuhoz, katapultok ki, íjászok várfalra. - Értettem uram. Hallottátok a parancsot, harcra fel! Sisakot, páncélt, kardot kézbe. Szapprán lusta népség. - Igazította el katonákat a tábornok. - Na de atyám, nem tudhatjuk mifélék kifélék ezek. Nem biztos támadnunk kellenne, mi van ha békés szándékkal jöttek, netán átutazók. - Fiam, viselkedj már herceghez méltóan. Hallottad te is felfegyverkezve több tucatnyian jönnek hivatlanul. Botorság lenne, ha nem készülnénk fel a legrosszabra. - Sose bíztál fiadba, pedig a kor lassan utolér, jo király lenne belőlem pedig. - Erre a király röhögött. - Te, mint király? - Neröhögtes, hamarabb csinálok bármely alattvalómból uralkodót mint belőled. Gyáva és ostoba vagy, ha nem véremből lennél rég a földeket művelnéd, ha csak nem holtan feküdnél valamely tömlöcbe vagy a sikátorba. - Erre idegesen távozott a herceg. - Megbánód még atyám, hogy gúnyt űztél belőlem!
-Uram! Partra szálltak a katonák és vagy száz furcsa öltözetű katona masírozik támadó alakzatba a kastély felé. - Mégis kik és mifélék lehetnek ezek? Honan tudnak rólunk és e helyről? - Mindenki a helyére, már biztos és elkerülhetetlen az összeütközés. - Majd a fiára nézett. - Tessék, itt van neked a átutazók, meg békés szándékű embereid. - De atyám. - Vágót szavába. - Én kimentem volna, tárgyaltam volna velük, bizonyíthattam volna. - Eleget bizonyítottál, erigy a szemem elől haszontalan kölyke, előttem leszerepeltél. Végül odaért a hadsereg és számfölényükkel körbevették a várat. A császár felemelte kardját megadva jelet a támadásra, a király válaszul katapultokat vetette be. Megkezdődőt a csata, nyílzápor, kőtömegek tucatjai boritották el az eget. Emberek tucatjai estek el, a király oldalán több, mint a császárén. Aztán, míg senki se figyelt a herceg leszúrt egy katonát ki a kaput őrizte és kinyitotta azt. Ezután Cho tábornok vezetésével megindult a szamuráj sereg. A császár önelégült arccal nézte végig, miként zúdul be a tömeg a várkastélyba. Erős páncélzatuk révén, nehezen tudtak rajtuk sebet ejteni. Pár szamuráj vesztette életét, mikor egy egy nyílvessző hatolt át ruházatukon lévő résen. A katonák meglátva gyengéjük, kardjukkal oda összpontosítottak. Sajnos későn. Hashirama serege óriási erőfölénybe volt, illetve erős, jól kiképzett harcosok. Alig pár óra alatt át is vették az uralmat. Az ellenállókat kivégezték, míg többiek rabul estek a zsarnok uralkodónak. - Láttod atyám, én figyelmeztettelek, de te nem hallgattál rám. - Lépdelt a herceg, halotak közt, az elhunyt királyhoz. Majd a császár is bevonult diadalmasan. Két szép koromfekete ló húzta fedél nélküli hintóján, amin állt. Mindenki meghajolt új Uruk előtt, köztük a herceg is. Mertek volna ellenszegülni neki. A két szerelmes bújkált egyedül egy romos épület mögött. Idővel az egész udvart ellepték a szamurájok. Cho tábornoknak köszönetet mondott a császár majd elvonultak a trónterembe a herceggel. Míg javában zajlott a ceremónia, a tábornok egy tucat katonával a tettemeket égette el. - Most! - Fordult Riko párjához. -Mindenki a császár királlyá avatásán van. Meneküljünk. - De még így is sokan vannak kint. Meglátnak. Riko, én félek. - Én is Kitana, de nincs választásunk. Ennél jobb helyzet, nem hinném adodna, vagy inkább hódolnál be nekik? - Azt sosem! - Akkor indulás, most nem figyelnek. - Húzta maga után lányt s cikáztak az őrszemek közt. Szekerek, romok, házak mögött lapulva érték el a kaput, ami félig még égett a harc következtében. Két szamuráj strázsált ott, már csak ők állták útjuk. Aztán, míg nem figyeltek el kezdtk futni. Riko húzta mögött a lányt. -Fuss Kitana, ha nem akarsz meghalni. -Viszont az egyik őr kiszúrta a fiatalokat. - Szöknek! Fúj riadót! - Kiáltott társának, ki megkongatta a harangót. - Mi ez? - Kérdezte a császár a hercegtől. Majd egy szamuráj futott be. -Felség két gyerek szökni próbál! - Öljétek meg mindkettőt! -Értettem. - Majd megtanulják velem senki se szegülhet szembe. - Majd hangos nevetésbe kezdtek a herceggel. Eközben a szamurájok üldözőbe vették a párt, s nyílzáporral próbálták megakadályozni őket. - Mindjárt elérjük az erdőt, gyere Kitana én feltartom őket. - Majd megálltak. - Riko nem hagylak itt gyere menjünk! Nélküled elveszek! - Kitana menekülj kérlek. -Aztán szavát vesztette, összeset és egy nyílvessző állt ki a hátából. - Riko ne, ne halj meg kérlek! - Kitana szerelmem, ígérd meg túléled. Értem ted meg, ha magadért nem is, ne legyen hiába minden. - Nem hagylak itt mondtam. - Kérlek.. - Majd lehunyta szemét, és ölében halt meg. Meg akart halni ő is, de átgondolta magába haldokló szerelme utolsó szavait, és úgy döntött elmenekül túléli, és bosszút áll. Otthagyta a halott fiút, és berohant a sűrű erdőbe, ahol Hashirama emberi nyomát vesztették.
- Hogy, mit mondtok? Csak az egyiket állítottátok meg! A másik elmenekült? Mégis hogy uralkodjak, hogy mutassak így példát! Ki fog engedelmeskedni nekem, ha nem bűntettem meg méltóképp az árulókat! - Majd kardot ragadt a császár s egyik alattvalóját szíven szúrta. Herceghez fordult. - Itt az idő bizonyíts. Vigyél egy tucatot a legjobbakból és vezetéseddel keressétek meg a menekülő lányt. Élve vagy holtan de hozzátok vissza! - Igen Uram! - S a herceg tizenkét szamurájjal kivonult a várból, eközben Kitana egyedül éhen szomjan bolyongót a sűrű erdő közepén.

3. rész Fősámán

Egy takbaszakad álarcos férfi bukkant rá a kába nőre, ki pár nap után egy sátorba tért magához. - Hol vagyok? -kérdezte izgatottan Kitana, majd belépett hozzá megmentője. - Üdv leányom. Rendol vagyok a vándornépek vezetője. - vette le álarcát, s nem túl szép látvány tárült a lány elé. Nagy orr, sebes kerek arc, fél szem, s égig álló ősz haj. Kicsit meg is ijedt a fura kinézetű fickón. - Ne félj leányom, az erdőben találtalak meg, ha nem arra járok épp, már holtan hevernél a semmi közepén. - Hány napig feküdtem tudatlan? - Úgy egy két napig, de még pihenj, szervezeted erősődjön. - Nem lehet, bosszút kell állnom valakin. - Leányom a bosszú semmire sem vezet, jobb ha tőlem tudod, pihenj. Most mennem kell a népem vár rám, tudod mi a világot járjuk és hetekre letelepszünk, gyüjtögettünk, azt eszük mink éppen van, amit lelünk. Szerényen, de boldogan élünk. Megyek, segítenem kell, később még visszanézek. Már egy hét telt el és Kitana talpra állt, elég jól beilleszkedet hamar is a kis közöségbe, már beszélt a nyelvükön, segített amibe tudott, éppen fát gyüjtött erdőbe mikor egy ág recsenésére lett figyelmes. - ki van ott? - Kérdezte félénken, miközben leejtette kezében összegyült tüzelőt. -Ne félj, csak én. - Lépett el egy korban hozzáillő megszeppent fiúcska, barna rövid haja és szép kék szemei voltak. Arca tiszta, keres és sima. Vékony volt, de erős csontú. - A nevem Neji, nem akartalak megijeszteni, csak játszottam. - Majd közeledett a lány felé, aki megijedt és elszaladt. - Várj, ne fuss el, nem bántalak. - Kiálltot a lány után, mindhiába. Másnap megint az erdőbe járt a lány, most gombát szedett a leveshez, mikor ismét  Nejibe botlott. - Már megint te? - Ijedt meg a lány, te követsz engem? Mit akarsz tőlem? Síkitok? -Ne, csak azt ne. - Nyugtatta. - Nem akarok semmi rosszat, de tegnap olyan sietősen távoztál, be se mutatkoztál. Te is itt laksz a közelbe? Szüleid? - Faggata a lányt, kinek nem tetszet ez a rámenősség. - Miért érdekel az téged? Azt se tudom ki vagy honnan jöttél és idegen vagy, idegenekkel nem tárgyalok. - Gyüjtögette tovább gombákat, rá se hederítve a fiúra. - Én apámmal élek innen nem messze, sokat dolgozik így nincs rám ideje sajnos, emiatt sokat vagyok egyedül és legtöbbször itt az erdőbe játszok, fára mászóst, vagy ninjásat. Úgy ismerem az erdőt lassan, mint a tenyerem. - Rendben Neji, vagy hogy is hívnak, akkor menj vissza játsz és hagy engem békén. - Erre elköszönt tőle és sietve magára hagyta a elkámpícsoródott fiút. Telt múlt az idő és a két fiatal egyre többször futott össze a sűrű erdőben, lány szerint nem volt véletlen, bár Neji tagadta követné őt. Legbelül Kitanának se volt unszimpatikus a fiú, sőt jóleset neki rajong ugymond érte valaki. Már szinte sajnálta, milyen bunkón viselkedik vele, ezért elhatározta magában, ha legközelebb összefutnak, kedvesebb lesz hozzá.  Így is lett, nem kellett sok, újra egymásba botlottak. - Szia ismeretlen. - Kitana! - Válaszolt a lány. - tessék? - Úgy hívnak. Örvendek. - Fiú erre elmosolyodott és kezet fogtak. Én, egy közeli úgynevezett klánba tartozom, ahol is egy fősámán a vezető. - Fú, ez egy kicsit kacifántos. - Vakargatta fejét, és próbálta értelmezni. - Gyere, elmesélem részletesebben, majd leültek egy fa tövébe és elmondta szerelme halálától hogy került Rendol szárnyai alá. 

4. rész A csapda

- Fiam hova jársz ilyen sűrűn? - Kérdezte Cho Nejitől. - Az erdőbe, ott szoktam játszani és megismerkedtem egy szép lánnyal. Azt hiszem szerelmes vagyok. -Hm, és lehet tudni valamit erről a titokzatos lányról? - Kitanának hívják és vándor klán fogadta be. Az erdő másik végén telepedtek le. Sajnos szüleit korán elvesztette, majd a barátját megölték, de erről részleteket nem mesélt és én nem erőltettem, láttam felkavarta. - Értem fiam, most mennem kell, később beszélünk. - Elindult a szamurájok eligazítására, míg Neji lehajtott fejjel bandukolt tovább szomorúan és csalódóttan, atyja mit sem foglalkozik vele, mikor egy hatalmas páncélos alakba ütközött. - Fenség, császárom. - Hajolt meg Hashirama előtt a fiú. - Kelj fel fiam, máskor nézz a lábad elé. - Igenis uram. - Majd elváltak. A császár hallott mindent, így berendelte magához tábornokát, rákérdezzen erre a titokzatos erdei népre, de többet ő se tudott mint fia, ezért parancsba adta neki követtese és figyelje meg. Így is lett. Neji elvezette a titokban követő atyját Kitana rejtekhelyére, majd Cho látva a turbékoló párt nem volt szíve beszámolni Urának, így eltitkolta. - Hír a megfigyelésről? - Semmi fenség, sajnos Neji valamiért mostanában nem találkozik az idegennel, zsákutca. - Hashirama sejtette nem mond igazat alattvalója átlátott rajta, így másik beosztotjának adta parancsba a követést, aki ellenkezőjéről számolt be a nagy Úrnak. - Szóval Cho is elárult, köszönöm szolga. - Intett a hírvívőnek, ki távozót is. Rendolék még mindig hiányolták Kitanát, de már lejárt az itt tartózkodásukra szánt idő így elkezdtek pakolni a tovább úthoz. Már majdnem mindent elpakoltak, mikor egy tucat felfegyverkezett szamuráj sereg lepte őket meg s gyilkoltak le mindenkit. Egyedül a fősámánnak sikerült elmenekülnie a veszélyes katonák elől. - Nos, hír van a lázadó csapatról? Kérdezte a Nagy Úr. - MIndenki halott egy kivételével, a vezetőjük megszökött uram. - Minden szabad katona kutassa az erdőt, senki se szökhet meg előlem büntetlen. - Igen is értettem fenség. - Cholátva a feldúlt és ideges császárt megérezte vesztét és  afiával együtt elkezdtek pakolni. - Hova megyünk atyám? - Ne kérdez semmit fiam csak pakolj siess, még napkelte előtt el kell hagynunk a várat. - Hova olyan sietősen tábárnokom! Csak nem akarod elhagyni a várat? - Lepte meg őket a császár, mire a tábornok hebegni habogni se tudott és Neji is nagyon megijedt, hisz Hashirama szemei villámot szórtak. - Tudod mi vár a árulókra? - Erre fellökte a császárt Cho. - Fuss fiam menekülj, mire  Neji lélekszakadva futott, a császár katonái meg Chot vették üldözöbe. Míg hajsza alakult ki a várba, a sebesült Rendol újra találkozót Kitanaval. - Mi történt veled atyám? - Elkezdte mesélni a sámán de közbe rajtaütöttek a császár alattvalói, egy nyílveszőt akartak Kitana felé lőni, mire Rendol ellökte  a lányt, s belefúródótt. - Nee Rendol, már megint. Előbb Riko most te! - Átkozott légy Hashirama és elmenült onan, Rendol kérésére. Sokig tartott de lerázta a katonákat. Szerencséjére a klánnál tanult harcművészetett, íjászatott, megerősődőtt és a bújdosás mesterévé is vált.  A várba tábornokot elkapták, de időt nyerve fiának Neji sikeresen elmenekült.

5 rész Egy hercegnő születik

Az erdőben újra találkoztak az ifjú szerelmesek, s zihálva könnyes szemmel mesélték el kalandjaikat. Majd megbeszélik bosszút állnak. Neji kiszabaditja az atyját míg Kitana leszámol a császárral, ekkor még nem is sejtették ennél bonyodalmasabb a dolog. El is indultak a vár felé, behatoltak könyedén a őrők mellett és a tömlöc felé vették irányt. - Ott van atyám. - Mutatot egy rácsos ablakra, ahol is látszódótt Cho alakja. - Az ott a te atyád? - Szörnyűlködött a lány. - Igen Cho tábornok. - Neji azt akarod mondani te a császár tábornokának fia vagy? - igen, miért? - Eddig ezt miért nem emlitetted? - Miért kellett volna? - Majd hátrált a lány tőle, félt tőle.  - Mi a baj? rosszat mondtam? -Neji atyád volt az aki megölte a szerelmem Rikot és majdnem engem is, biztos az ő keze van Rendol fogadott atyám halálába is. - Az nem lehet. Válaszolta a fiú, majd odaakart menni a lányhoz, ki ellőkte.- Menj, hagy békén! - Ráfogta kardját. - Ne közelits vagy leszúrlak! Átvertél, te se vagy jobb mint atyád vagy Hashirama. - Kitana! - Erre a lány elfordult és zokogva elrohant.  A fiú, ezután elindult kimenteni apját, de Hashirama útját állta. - Hova hova ficsur? - Te gazember! -rontott neki teljes dühvel, de a nagy úr egy legyintéssel arréb vágta. Az őrők pont vitték kivégzésre Chot mikor látta fia földön fekszik és szája sebes, mint a feldúlt vad szabadult ki fogva tartói karmai közül és rontott ő is Hashiramának. - Ne merészeld bántani fiam, övültöt. - Majd elvette kardját a császár és leakarta szúrni de Cho kitért előle felkapta fiát és futott. -Utána kiabálta a császár. - Mindjárt kiérünk. - Mondta a tábornok, miközben cikázót végig folyosókon , ki a várudvarba, ahol is szamurájok tucatjai vették körül őket kardokat réjuk fogva. Megjelent Hashirama is két szamuráj közt. - Végetek. - Majd rájuk fogta kardját. - utolsó szavad áruló? - Erre Cho fiához fordult. - CSukd be szemed Neji, bármi történjen én mindig szerettelek és szeretni foglak. - Majd csapót volna le áldozataira, mikor Kitana ugrott elő a semmiből és pengéjét a császár hasába szúrta, aki erre elejtette a kardot. Cho kihasználva helyzetet gyorsan reagált, felvette azt és csapta volna le fejét, de a nagy úr felugrott és hárított azt. Kihuzta pengét hasából és felnevetett. - Szánalmas emberek, enyivel nem tudtok legyőzni. Megölni! - Parancsolta katonáinak. Azán Kitana kihúzta másik tőrjét és elindult a csata. Cho fiát védve, míg a lány a nagy urat megközelitve kaszabolta szamurájokat. Erős és ügyes lány lett, jegyezte meg magában Neji, majd ő is felkapva egy elejtett kardot segített a másik kettőnek. Majd Kitana elesett és egy szamuráj tartott felé, amit Neji meglátott és felkiálltott. - Kitana szerelmem vigyáz? -És futott volna felé, megmentse de apja nem hagyta. Félrelökte fiút, így ő kapta a halálos sebet. Egy szamuráj kard szúrt át testét, rögtön meg is halt. -Apa! - Futott hozzá Neji, majd idegesen feltápászkodva gyilkolta le a szamurájokat sorba, később a lány is csatlakozott hozzá. - Na elég ebből a kómádiából. - Mondta a császár és félrelökve katonáit rontott ráa  két ifjúra. Kitanára támadt elsőre, aki hárította azt, közbe a fiú hátulról próbálta leszúrni, de a császár nem dőlt be ennek megint. Megfordult és le is csapta a fiú fejét. Erre a lány eset kétségbe és kiáltott fel. Még idegesebb lett mint volt, hisz már tényleg mindenét elvesztette a  császár miatt. Odarohant közel hozzá és mire az visszafordult ismét gyomron szúrta, erre a császár megfogta a kardot és nem engedte kihúzni.  - Mondtam kislány ez hasztalan ellenem. Véged mint a többieknek. - Ezútán elengedte a lány a kardot és a pengét tartotta a nagy úr a kardtokból kisebb pengét húzót ki a lány, acsászár nagy megdöbbenésére. - Erre nem számítottál mi nagy úr. - Kiálltotta oda neki majd torkába vágot, mire a császár össze eset. A lány felé hajolt. - Ezt a elhunyt szeretteimért. - És átdöfte a koponyáját. A szamuráj sereg miútán meghalt vezérük furcsa módon eltüntek csak páncéluk maradt test nélkül üresen a földön. Nem tudták az emberek miféle varázslat vagy gonoszság volt ez, de nem is érdekelték őket, örültek megszabadultak a császári elnyomástól. Kitana kiszabaditotta a rabokat és a nép hálája jeléül megválasztották őt vezetüjüknek, így a hercegnő mai napig védi és segíti a eddig elnyomott népet.

VÉGE

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat