Az Elvarázsolt kastély II. Kötet

III. Fejezet

A végzet ereklyéi

Sam elindult a kastély felé, a hely még mindig félelmetes volt, a fiú nyelt egyet, majd hátranézett. A kocsi elment, vissza már nincs út, csak előre és lassú léptekkel elérte a bejáratot. Kinyitotta s egy nagy villanás történt, kicsi lett és egy másik világba került. Nem értette hol van? Mi történt vele? Majd egy vitéz járt arra, s megpillantva az idegent odaszaladt hozzá. 

- Te ki vagy?

- Sam. És hol vagyok, mi ez a hely? És te ki vagy?

A vitéz nem sokat beszélt a fiúval, megragadta s elvonszolta királyához.

- Hova viszel? Hagyj, nem akarok veled menni!

Szólt rá ijedten.

- Csendet, még meghall valaki, Teodenhez viszlek, majd ő tudni fogja, mi legyen veled idegen.

És ezzel Arrowba vitte őt. A fiú teljesen kába volt, sok hatása alatt hisz fogalma se volt semmiről hogy mi folyik ott. Az erdőbe megtörtént a temetés, gyásznak helye azonban nem volt. Teoden összehívta a vének tanácsát ami; királyokból, elfekből, tündékből, nimfákból, varázslókból állt. Egy nagy asztalnál foglalt helyet egymás mellett Eragon ura és a herceg. Velük szembe a nimfák vezetője Nancy és Ebigél az elfek vezérnője. Másik két oldalt az idős varázsló és Legolas a tündekirály ült. 

- Barátaim, nemzetségeink vezetői, szövetségeseink! Köszönöm mindenki elfogadta meghívásom, biztos értesült már mindenki Eragonban és Mordorban zajlottakról. Muszáj tennünk valamit, vagy a birodalom gonosz kézre kerül.

Szólalt fel elsőként a király.

- Mit tehetnénk? Mordorba kiteljesedett a sötétség, ami már elért Eragonban is. Hellász, Roham és várad rossz kézre került. Legidősebb fiad elárult, középső fiad meghalt. Idő kérdése és Arrow erdejét is elfoglalják.

Állt fel Nancy.

- Nancynek igaza van. Ha szembeszállunk a Nagy Úrral, végünk. Óriási túlerőben van.

Adott igazat neki Ebigél.

- Szóval azt mondjátok, adjuk fel magunkat? Talán akkor nőket, s utódainkat megkíméli!

Válaszolta  Teoden.

Ezt követően az idős varázsló botjával Teoden fejére koppintott.

- Miket beszélsz barátom? Viselkedj már királyhoz méltóan. Ne add fel ilyen könnyen! Miről beszélsz? Megadásról, feladásról? Tán téged is megszállt a gonosz, mint Rod fiadat.- Igazat mond Ronin! Atyám nem adhatjuk meg magunkat ilyen könnyen.

Mondta Victor.

Legolas is felállt. 

- Egyet értek a herceggel és varázslóval. Ki tart a háború mellett és ki van ellene. Tanácstagok döntsetek! De jól gondoljátok meg, hogy miként hoztok ítéletet, hisz jövőnk, a népeink jövője a tét.

Kis időre feloszlott a tanács, mindenki sustorgott, gondolkozott mi legyen. Tanácskoztak, tábornokaiktól kértek tanácsot s mialatt a döntés megszületett volna a vitéz is odaért a fiúval. Ceasernek adta át Samet hogy királya elé vezesse, aki úgy is tett.

- Ki vagy te idegen?

A fiú elmondta ki is ő és honnan érkezett, amit a király nehezen hitt el, ezért míg kilétére rájönnek zárkába vitette. Újra összegyűltek a vezetők s a többség a megadás mellett határozott, név szerint: Ebigél, Nancy, Teoden. 

- Botorság miket beszéltek? Főleg te királyom, nem lehettek ennyire gyávák?

Szólt a düh Roninból.

- Varázslóm, így menthetjük meg a népet a biztos haláltól. Így talán van, esély megkegyelmez az Úr. Ki tudja, mennyien lehetnek, most is fogtunk egy betolakodót.

- Atyám! Én nem fogok megfutamodni!

S kirohant a teremből a herceg, aki Ceaserbe ütközött.

- Mi történt? Miért vagy ideges hercegem?

- Az a bolond atyám az oka! Nem akar szembeszállni a Sötéttel. 

- És a varázslója mit javasol?

- Természetesen ő küzdene, mint jómagam.

- Szerintem hallgatnotok kellene a bölcsre, biztos többet tud nálunk, talán még próféciáról is sejthet valamit.

- Milyen próféciáról?

- Jaj, hát el is felejtettem, mikor Rodnál raboskodtunk fivéreddel, említette volt Mordorba a Látónál és valami könyvet, jóslatot emlegetett, de nem értettük. 

Ezt hallva szó nélkül visszarohant a még ülésezőkhöz. 

- Elnézést, az előbbi kirohanásomért!

Majd varázsló felé fordult. 

- Ronin! Te tudsz valamit egy jóslatról, és könyvről?

- Hm, a prófécia és a Szent Könyv! Te honnan tudsz erről?

- Ceaser mondta imént, ki Leonidásztól tudja. 

- Őrök! Hívjátok be a tábornokot!

Mondta a varázsló.

- Mii! Hogy hívhat be egy nem ide illő embert. Külsős még nem lépett be a tárgyalóba!

Zúgolódtak a tagok.

- Nem értem már mi történik itt, de hiszek varázslómnak, még tanácsaival nem hozott bajt ránk. Legyen, hát jöjjön be!

Szólt rájuk a király. 

Az őr behívatta Ceasert, aki nem egyedül érkezett, mellette át Kiro is, kivel időközben kint az ajtó előtt találkozott.

- Ez ki? 

Kérdezte Ebigél.

- Kiro vagyok, Rod ex tábornoka.

- Mi? Egy áruló tábornoka? Nincs köztünk helyed, tömlöcbe!

Kiabált az őrre Nancy.

- Mi van a kém?

Vágott oda Ebigél is.

- Csendet mindenki! Elvégre én vagyok a király, nem megy senki börtönbe! Marad mindkét tábornok, még hasznos információval is szolgálhatnak nekünk. 

- De.

Kezdte volna mondókáját a két női vezér, király közbevágott azonban.

- Én majd vállalom értük felelősséget.

- Végre kezdesz észhez térni!

Helyeselte a varázsló. Míg Victor és Legolas csak csendbe könyökölve figyelték a szócsatát és vívódást. A két tábornok elmesélte, amit tudnak. Erre a varázsló zihált és ideges lett, majd kirohant az ajtón.

- Pillanat és jövök. 

Átrohant házához, ott levett egy poros ládikát, amibe egy régi papír fecni volt, lefújta a port róla és visszavitte. Ledobta az asztalra, mindenki körül állta.

- Ez mi? Egy papír fecni? Miben segít ez?

Kérdezgették az öreget.

Ez a papír talán a megoldás a problémánkra. Az ősöm hagyta rám, azzal hogy vigyázzak rá, óvjam és megtudom a jelentőségét, ha eljön az ideje. 

- Ősöd dinka lehetett, akkor. 

Mondta Ebigél.

- Az ősöm nagyon hatalmas és bölcs mágus volt, tán nála nagyobb nem is létezett, én se értettem olykor, de nem a levegőbe beszélt.

Erre Nancy elkapta a fecnit és a tűzbe vágta.

- Butaság! Erre nincs időnk!

Mondta közbe.

- Ne!

És a varázsló a tűzhöz lépett, ahol is a papír nem égett meg, sőt a rajta lévő írás erősödött és jobban látszódót, piszkavassal kiszedte a kandallóból és visszahelyezte asztalra. A többiek szája tátva maradt mi lehet ez?

- Milyen írás ez? Nem emberi, nem is tünde? Talán Mordori jelek?

- Egyik se! Ez halott nyelv a Szent Könyvből!

Állt föl az asztaltól Ronin, ki szakállát dörzsölgette.

- Senki se értett semmit.

- Mi folyik itt? 

Kérdezte tőle Victor.

- Még én se értek mindent, de kezdek tisztán látni, adjatok egy pár percet és mindent megmagyarázok, még valamiről meg kell először bizonyosodnom.

Ezután elszaladt, át a börtönön keresztül ki a hátsó bejáraton. Visszasietett újból házához ahol fel forgatott mindent és feljegyzéseit, könyveket keresgélt. Egy papír akadt kezébe, mit sokáig nézegetet. "Igen ez lesz az!" S visszarohant többiekhez. 

- Királyom ki az a fiú ott a cellába?

- Egyik katonám találta, bolyongót kint az erdőnél, valami átjáróról és másik dimenzióról beszélt.

Ekkor összeállt a varázsló fejébe minden. S elmagyarázta többieknek, mire jött rá. 

- Ne ijedjetek meg, de a fiú igazat mond. Részletesebben átkutattam a dolgaimat és találtam feljegyzéseket, erről a Szent Könyvről, ami egy próféciáról és a végzet ereklyéiről szól. Sajnos mindenre nem jött rá ősöm, de jó úton járt a jóslat megfejtéséhez. Igen létezik több világ is, azonban mi nem ismerjük őket, nem zárható ki a fiú ezek közül egyikből tévedt itt.

- Nem lehet! Kizárt! Hogy jött volna ide! Vagy mi akkor miért nem juthatunk el?

Álltak neki a többiek.

- Először szeretnék beszélni a fiúval!

Ezzel egy őr, kiengedte Samet, akit felvitt a tagokhoz. A gyerek nagyon megijedt a kentaur, tünde és más lények láttán, kiket eddig mesékben látott eddig. Ott elmondott mindent, mire a varázsló is felvilágosította őt.

- Eragonban vagyok? Az nem lehet, hisz nem rég anyám mesélt rólatok.

Aztán odament Kirohoz. Megütögette.

- Te tényleg kentaur vagy.

Teoden szakállát is meghúzogatta.

- Te tényleg valósak vagytok?

- Igen, mik lennénk ugyan!

Felelték.

- Mi csinál ez a gyerek, olyan furán viselkedik? Talán tényleg igaza van a varázslónak és más dimenzióból származik.

Súgtak össze az elf és nimfa.

- El sem hiszem, itt vagyok, és ti mind éltek, mozogtok, beszéltek. Én meg azt hittem játékok vagytok. Tényleg csodálatos egy kastély. 

Hökkent meg a fiú, ki még mindig nem hitt szemének. Eközben a tanács is csak lesett. 

A varázsló folytatta elkezdett mondójákát.

- Igen, most már biztos vagyok benne! A prófécia a gyerekről szól. Emlékeztek elődeink meséjére? Tomról és játékairól illetve Sadonról kit a gonosz szállt meg? Most újból ez történt száz év után, mint akkor most is idegen lépett világunkba kin talán jövőnk függ.

- Az csak legenda!

Mondta Teoden.

- Nem legenda, valós és megtörtént esemény. Minden mese valós dolgokon alapul. Te királyom Lajos leszármazottja vagy s Sötét ismét megszállt valakit, azonban most nem gonoszt, hanem embert, ki Darkusznak nevezi magát. 

- Mindezt honnan tudod?

Kérdezte Victor.

- Minden megvan írva a Szent Könyvbe a múlt a jelen s jövő. Ezért akarja a gonosz megszerezni magának. Ha megkaparintja legyőzhetetlen lesz.

- S hol ez  a könyv.

- Sajnos azt nem tudom! Senki se tudja. Pár lap van belőle. 

- De az is halott nyelven. 

Vágta közbe Teoden.

- Én lefordítom. 

Lépett oda Legolas.

- A tündék mióta tudnak holti nyelven?

Kérdezte a nimfa.

- A tündék több millió éve élnek, még az emberek létezése ellőttől, s sokan nem is tudják, mióta vagyunk mi a világon. Sok mindent megéltünk s tapasztaltunk halhatatlanságunk alatt. 

Ránézett a papír fecnire s elkezdte fordítani a krikszkraksz betűt min ez állt; " Szent Korona mi összehívja az erdő seregét, e szentelt hely alá vetették s a Szent Gyűrű jó ujján menedék, rossznál azonban erőfölény." Aztán egy térkép is látszódót mi Teoden kastély tervrajzát ábrázolta.

- Mit jelenthet ez? S mi ez a gyűrű és korona.

Kérdezte Ceaser.

- A három ereklye, minek hatalma világméretű. Az Istenek kovácsoltatták s az ő erejüket jelképezi.

- Mint a görög mitológiába Zeusz villáma, vagy Thor kalapácsa?

- Nem! Ezek a tárgyak hatalmasabbak azoknál. Ebbe nem csak isteni erő van, hanem maga az istennek lelke lakozik bennük, ezért a végzet ereklyéi. Aki megszerzi mindhármat s birtokolja ő irányítja a végzetét mindenkinek. A világ urává válik s mindenki felett fog állni. Ezért kell még Darkusz előtt megszerezni őket. 

- De mi van a karddal? Az nem áll a papíron?

- Sajnos ez csak egy kitépett részlet a könyvből, hogy értelmezni lehessen, mind kell az egész.

- Szerezzük akkor meg! 

Szólt közbe Victor.

- De nem tudja, senki hol lehetnek! A világ három különböző végletében egymástól távol vannak valószínű, hogy megnehezítsék a megtaláló dolgát. Elpusztítani se lehet!

- Akkor mit tegyünk? 

- Gondolkozok!

S kivonult a varázsló töprengve mit is kezdjenek a rendelkezésükre álló információval. Majd bejött lelkesebben, mint ahogy kiment.

- Egy megoldásunk van! A gyűrűt és koronát meg kell szereznünk. A térkép valószínű az egyik tárgy helyét mutatja, ami nem más, mint Teoden várra. Tehát ott kell elkezdenünk!

- De az kész öngyilkosság! Hisz Rod bátyám ott van.

- Nekünk nem is sikerülhet beosonni észrevétlenül, de nézzétek, itt a térképen van egy csatornarendszer. 

Mutatót rá közbe a térképre mi asztalon volt.

- Igen ott szöktünk meg mi is Leonidásszal. S az áruló király törp serege is ott juthatott be.

- Szóval kell egy kistermetű lény, aki be tud jutni a várba.

- Szóljunk a törpöknek? De hát azok is a gonoszt szolgálják? Más meg nincs, ki észrevétlenül behatolhatna.

A varázsló körbenézett a termen, majd le s Samet pillantotta meg. 

- Te leszel az! Te lesz a betörő, ki ellopja a koronát.

- Mi? Én?

Mutatott magára a fiú.

- Az kizárt. Én nem!

- Nincs más választásunk!

- Én segítek neked!

Állt fel a tünde.

- Én is.

Mondta Ceaser.

S ezután sorba álltak fel a jelentkezők, kik szerették volna útjára elkísérni a fiút. Teoden szólt közbe egyedül, fiára mutatva. 

- Victor te nem mehetsz! Rád itt van szükség. Te vagy a trónörökös, ha valami történik, veled kire bízhatnám Eragont. Így is minden vezető elhagyni készül Arrowot.

- Atyám! Ha nem sikerül megállítani Sötét Nagy Úrt, nem marad, birodalom mit irányíthatnék. Kérlek, elég katonát vesztettünk. Maradj és véd az erdőt.

- Jól van, és járjatok sikerrel!

Ronin körbenézett s így szólt magába " tehát Eragon sorsa egy herceg, egy ember, egy kentaur, egy nimfa, egy elf, egy tünde és egy fiún múlik.

- Immáron ti heten lesztek a szövetség, a birodalom megmentői. Egy darabon veletek tartok én is.

S elköszöntek mindenkitől majd útjuk az elfoglalt vár felé vezette őket. Fél napi járóföld után Ronin így szólt.

- Eddig tudtalak kísérni titeket, innentől külön vállnak útjaink.

- Te nem tartasz velünk varázsló?

Kérdezte a herceg.

- Sajnos nem tudok. Ki kell derítenem a másik kettő ereklye hollétét, de nektek sok szerencsét. Járjatok sikerrel.

Elköszöntek a varázslótól, ki füttyentett egyet s egy unikornis rohant felé. Felült egyszarvú lovára, többiek szeme láttára, kik szóhoz se jutottak, majd motyogót, valamit magába " a hét vezér, tartsatok ki siettek vissza".

- Gyí, Szélvész!

S eltűnt az erdő sűrű fái közt. Samék is folytatták útjukat. Victor, Ceaser, Legolas, Ebigél, Nancy és Sam elérték a várat, de nem mentek közel hozzá, nehogy észrevegyék őket. A katona megmutatta fiúnak a rést várkapun ahol ő és az elhunyt  Leonidász megszöktek illetve ahol Gilbo bejutott. Sam kiből immáron betörőt csináltak félt és reszketett, muszáj volt azonban segítenie királynak visszafoglalni várat, ha kiakar innen jutni. Kúszót a fűbe teljesen a csatornáig Rod katonái észre ne vegyék, majd mire odaért felállt s nem vette észre az arra járó várőrzőt. Rászegezte dárdáját, de mire bármit is mondhattak volna Legolas ott termett s íjával leszedte. A fiú eddig is félt, de most meg jobban, nem mert tovább menni, ezért a tünde csatlakozott hozzá, míg a többiek kint várakoztak. Bejutottak a vár alá s már barangoltak a szűk csatornán keresve a koronát, mire egy íjász észrevette a halott társa testét és riadót fújt. Ceaserek nem tétlenkedtek odasiettek segíteni és időt nyerni a fiúéknak. Míg Rod katonái a betolakodókat keresték, Legolasék lent a térkép segítségével az ereklyét. Ronin is célhoz ért. Leszállt egyszarvú lováról s egy romos templom előtt állt. Közelebb ment a romok közé és téglákat dobálva keresett valamit, megtalált egy papírt felvette "Ez nem az!" Tovább kutakodott közelebb hajolt egy feliratra, ami kiderült bogarak százai voltak "Ajjh ez se az! Hol vagy?" Dünnyögött magába s közbe elseperte a bogarakat. Majd egy kőtábla előtt találta magát lefújta port róla, törmeléket elgórta útjából, megtisztította táblát s egy feliratot látott, egyre tisztában, mi holt nyelven íródott, mint a Szent Könyv. " Ez az, végre megvan!" Megtalálta mit keresett s feljegyezte papírjára az írást, mit később majd kielemez, hisz olyan jól nem tudott Holt nyelven. Füttyentett Szélvésznek s felpattanva paripájára tovább folytatja útját! Közben Sam megtalálta  a koronát mi sárgán tündökölt egy lefolyó rács alatt, szólt Legolasnak, ki felfeszítve rácsot, kipiszkálta. Indultak volna vissza mikor meglátták bajtársaik harcba keveredtek, tétovázás nélkül odasiettek, de közbe a fiút védte a tünde. A katonák egyre többen és többen lettek ezért Victor és Ceaser kérte Ebigélt és Nancyt, hogy menekítsék ki Samet, addig ők Kiroval és Legolassal feltartják a túlerőt. Pár katona követni akarta  a menekülő hármast de Legolas nyilával mindet szíven lőtte. Hiába kardozta Ceaser és Kiro a katonákat, hiába nyilazta Legolas őket, a herceg is hiába ölt annyit, nem fogytak. Végül Rod és Gilbo és kardot ragadt és csatlakozott a harcba. A fiút a két nő sikeresen kimenekítette a várból, igaz útközbe pár katonát le kellett győzniük, de szerencséjükre legtöbben a benti harcra összpontosították figyelmüket. Az áruló király odaért katonáihoz, Kiro vette elsőként észre, dühéből felszólalva " Te áruló" lökve félre többieket, mint egy felbőszült fenevad rontott egykori parancsolójára.

- Kiro gyere te áruló, te se vagy jobb nálam.

- Megvagy!

Ért oda a kentaur s kardját Rod torkához szegezte.

-Meghalsz, mert elárultad királyod.

S már szúrta volna le, mire Gilbo ugrott rá a semmiből ott teremve. Erre a félig ember félig ló megtorpant s kardja kiesett kezéből, Rod kihasználva alkalmat elrúgta kardját s sajátját elővéve Kirora fogta.

- Hmm, te ex tábornok te beszélsz nekem! Ki elárulta szintén királyát, kenyéradóját. Sokat köszönhetsz te nekem!

- Dögölj meg te féreg! Köpte szembe, a nem félős lény.

- Most meghalsz! S leszúrta az állatot.

- Ne! Kiáltott fel Ceaser, ki későn vette észre a dolgokat.

- Menjünk innen! Mondta király Gilbonak. S elmenekültek onnan.

A harcos odasietett haldokló bajtársához, de mire bármit is mondott volna, meghalt. Felnézett s ennyit kiáltott " Rod te gaz áruló megkereslek, bárhova menekülsz te gyáva féreg!" Olyan hangosan mondta ezt, hogy még a menekülő király is meghallotta, de futva tovább nem törődött vele. Később többiek is észrevették a halott barátjukat, s mint akik megvesztek még jobban kaszabolták a katonákat, kik végre fogyatkozni látszottak. Azonban nem számoltak Greacel és az erősítéssel, ugyanis a két menekülő Rohamba siettek. Ebigél és Nancy Sammel és koronával visszaért Arrow erdejébe Teodenhez kinek odaadták koronát.

- De hát mit tegyek ezzel a koronával? Én nem tudom, hogyan működik, miben rejlik az ereje! Varászlóm sincs itt, aki tudná mi a teendő most!

- Királyom, vedd fel, hisz téged illet meg. Ösztöneid vezessenek!

- Hát rendben! Mondta Teoden Nancynek s felvette a csillogó koronát. Erre fénycsóva jelent meg az égen, amit egész Eragon látott, de még Mordorba is látszódót. A király átváltozott, sokkal magabiztosabb, fiatalosabb és erősebb lett. Tudta mit kell tenni, megvilágosodott. Többiek tátott szájjal nézték az eseményeket, főleg a meghökkent fiú. Megparancsolta a két női vezérnek, minden megmaradt seregét gyűjtsön össze s támadják a várat!

- Mi!! De hisz túlerőben vannak, még így is. Háborodtak fel a női vezérek.

- Tudom, mit teszek, nekem most el kell mennem, de nemsokára csatlakozom hozzátok.

S füttyentett egyet, mire egy pegazus szállt alá az égből, király elé. felült rá, mint ha mindennapos lenne ez a dolog. Ennyit mondott búcsúzóul többieknek.

- Ne gondolkozzatok, csak tegyetek mire kértelek titeket, siettek vissza!

Többiek nem tudták mi folyik itt, így megváltoztatta volna ott a korona? "tényleg isteni hatalommal bír" Gondolták. Hisz még sose látták királyukat ilyen bátornak és elhatározottnak. Sam még a szárnyas ló megjelenésénél leragadt. Sose látott ilyen állatot, meseszép volt, de már ő se csodálkozott itt semmin; "kentaur, pegazus, unikornis. mi jön még? " Motyogott magába. "Hát jó" mondták többiek, akkor tegyük mit urunk kért, toborozzunk hadsereget s készüljünk a vár visszafoglalására. Úgy is történt, készen állt a hadosztály az ellentámadásra, pár katona maradt ott védve az erdőt, nőket, gyengéket, gyerekeket. Ebigél Samre nézett s így szólt hozzá:

- Fiú te itt kell, hogy maradj!

- Miért? Ne már! Szeretnék én is harcolni!

Sajnálta fiú, hogy mire felbátorodott és szeretett volna segíteni többieknek, pont akkorra hagyják ki az egészből.

- Látszik rajtad lelkesedés, örülőnk neki, de maradj itt és véd az erdőt. Az is fontos feladat!

S megsimogatta fejét Nancy felpattant lovára, Ebigél mellé ügetett, hátranézet csapatára s felkiáltott. " Előre a királyért" S megindult a hadosztály, csak úgy özönlöttek ki Arrowból tündék, íjászok, lovasok, katonák. A fiú szomorúan nézte a sok felfegyverkezett harcost, míg ő nem vehetett részt a csatában, ott kellett maradnia a megfogyatkozott létszámú lakossal. Még ki se ért Teoden megmaradt csapata erdőből, a király már a sötét erdő közepén járt. Leszállt repülő lováról s fákhoz fordult.

- Erdő, Fák Királyotok szól hozzátok, keljetek életre és harcoljatok! Eleget pihentettek!

Semmi reakció nem történt, ezért a király körbenézett se még egyszer felkiáltott. " Erdő kelj életre!!" Majd hirtelen nagy morajlás támadt, a fák lombkoronái hullani kezdtek, zúgolódott az erdő, a madarak is kirepültek fészkükből.

- Ki, mert felkelteni álmomból. Lépett előre egy óriási fa a farengetegből.

- Én voltam az a bátor!

- Ki az vakmerő! Mutatkozz be vagy eltaposlak ízibe!

- Teoden király! Eragon ura!

- Hmm, hallottam rólad, de miért keltettél életre minket!

- Mordorba a szörnyek támadják birodalmam, a Sötét Úr életre kelt. Segíts nekem, s népemnek.

- Nem érdekel a háborútok. Ti dolgotok, oldjátok meg magatok. Ti emberek állandóan háborúztok s belekevertek minket is. Mi csak nyugalomra békére vágyunk, gyerekeitek meg idejönnek, belénk rúgnak, várat építenek rajtunk, s csüggnek kezeinken, lábainkon!

Förmedt rá a hatalmas fa az öregre.

- Ki vagy te, hogy nem engedelmeskedel királyodnak?

- Én fapásztor vagyok az Entek vezetője, nekem te nem parancsolsz, se senki más!

- De igenis, hogy csatára szólíthatlak, hiába vagy Ent vezér, hisz te is Eragonban élsz. Rád is vonatkozik minden, mint többiekre.

- Ha ha ha! Kiröhögte őt az Ent.

- Gondolkozz, milyen vezető lennél, ha nem védenéd az alattvalóid. Kiakartok maradni ebből, máris rég benne vagytok. Mit gondolsz, titeket nem pusztít el a Sötét, ha átveszi hatalmat?

- Megtudjuk magunkat védeni, Hagy békén!

S ezzel a favezér óriás léptekkel arrébbállt, olyan nagyokat lépett, hogy egész erdő beremegett. Majd odaért Sötét erdő vége felé ahol is rengeteg fa volt kivágva.

- Ez mi? Kérdezte dühösen királyt!

- Ezt mondtam neked! Látod, a Sötét nem tétlenkedik, már pusztítja az erdőt és te erről még csak nem is tudtál!

Nagyon mérges lett az Ent vezér, ordított egyet keseredésébe. " Entek keljetek életre ti is!" S egyre több nála kisebb, de mégis nagy fák mentek oda hozzá.

- Barátaim, Entek nézzétek mit tettek kölykeinkkel, szüleinkkel, rokonaikkal, barátainkkal! Ezt nem hagyhatjuk szó nélkül!

Körbenézett a többi fán, kik bólogattak.

- Csatlakozunk mi is hozzátok, Teoden!

- Köszönöm Ent vezér.

S odahívatta szárnyas lovát, felpattant rá, s míg ő szelte levegőt, a fák szaladtak a földön egyenest a vár felé. Rod időközben odaért Greacehez s pár tucat katonával, griffel együtt visszasiettek várhoz.  Bent még folyt a csata, de már úton a felmentő sereg, s Gilboék is. Az áruló csapata azonban hamarabb odaért s már özönlöttek be a várba, mire Victorék felmásztak a toronyra " itt a vége!" Mondták. Majd időbe megérkeztek a jók is. Nancy látta a királyt, ki felette repült el " Támadás". Erre megindult a tömeg. Az Entek óriás csapást mértek a várfalon, illetve kövekkel dobálták a kaput, amin rést ütöttek, ezen keresztül behatolt a két női vezér vezetésével a hadsereg. Teoden repülés közben kardozta le a bástyákon lévő íjászokat! Majd Sam is előkeveredett a csatatéren, már egy katona szúrta volna le, mikor Ebigél lekardozta azt, s felhúzta maga mögé a lovára. 

- Te mit keresel itt? Hogy kerültél ide? Nancy nagyon mérges lesz, megtudja elszöktél!

- Ne haragudj, de nem bírtam tétlen maradni, muszáj segítenem. Egyébként egy lovas zsákjában bújtam meg, mit lova oldalára kötött, nem vett észre hihi.

- Már mindegy, haladjunk. Szorosan kapaszkodj belém.

Gilbo már menekült volna mire Ceaser elé keveredett. 

- Te kis aljas! Te miattad halt meg barátom, megfizetsz érte.

S hasfalon szúrta az apró gonosz lényt, ki rögtön szörnyethalt. A király felmentő serege még lemészárolta a megmaradt katonákat. A csata véget ért, Teodenék győztek s visszafoglalták a várat. Rod azonban elmenekült megint. Leszállt a király lováról, tündöklő koronája egész épületet beragyogta, a harcosnak, tündének is egyből szemet szúrt.

- Végre megérkeztek, nem sokon múlt. Pont időbe!

Mondta Ceaser.

- Sajnálom barátom siettem, ahogy tudtam, de örülök, hogy helyt álltatok, nem csalódtam bennetek.

- Ne légy büszke rám királyom, látod elbuktam a kastélyt! Mondta elkeseredetten, lehajtott fejjel.

- Most fejezd be! Nem buktál el! Nem volt esélyed, én se számítottam fiam árulására. Helyedbe én se döntöttem volna másképp, visszafoglaltuk a várat, ez a lényeg.

S miközben ezt mondta a király, kardjával felszegezte alattvalója s egyben barátja fejét.

- Emeld fel fejed! Nekem kéne meghajolnom előtted, hősiesen helyt álltál Barátom!

- Látom királyom, korona eljutott hozzád, s erejét már ki is próbáltad!

Szólalt közbe a tünde.

- Igen Legolas, ennek köszönhetjük a sikeres várfoglalást, és persze nektek! Tényleg isteni erővel bír. Jaj Entekről meg is feledkeztem!

- Milyen Entekről! Kérdezték többiek.

- Mindjárt elmesélem, pillanat! S kirohant vár elé, hol a fák tartózkodtak.

- Entek köszönöm a segítséget, nélkületek nem sikerült volna.

- Szóra sem érdemes, ennyivel tartoztunk barátainknak, s elhunyt rokonainknak.

Időközben kimentek többiek is a csatatérre, s ámulatukba az óriási fák láttán szóhoz se jutottak.

- Ezek mik? Kérdezte a kicsi Sam.

- Sam? Te mit keresel itt?

Vágta közbe Nancy.

- Nem megmondtam maradj Arrowba, ott biztonságba vagy. Meg is halhattál volna! Felelőtlen kölyke.

- Hagyd Nancy. Győztünk ez a lényeg. Amúgy se vagyunk már sehol sem biztonságban. Minden jól alakult, szerencsére.

Nyugtatta Teoden, a haragos lányt.

- De történhetett volna másképp is!

-  Nem történt, hála az Isteneknek.

Majd az öreg király ismét fiúra vetette tekintettét, s folytatták félbehagyott beszédüket.

- Entek fiam, a sötét erdő urai.

- S tudnak beszélni és járni?

- Mit lepődsz ezen meg fiú?

Szólt közbe Ebigél.

Hümmögőt még magában a fiús csodálkozót a monstrumokon, de már nem felelt semmit. A csapat megkezdte a romok takarítását, a tucat fa segítségével elvonszolták Rod volt seregének maradványait, s helyrehozták a várat. Ez idő tájt Ronin se tétlenkedett. Megtalálta, amit keresett, igaz nem tudta lefordítani, így sietett vissza többiekhez, kik segítségére lehetnek. Hazafele útja közben azonban meglátta a Sötét Nagy Urat, ki épp egy ork hadsereget vezetett, egyenest Eragon felé. Ugyanis Rod elmenekült Rohamba, Gilbot hátrahagyva s üzenetet küldött Greace-el a vár bukásáról. Erre a Nagy Úr mérges lett, s elindította támadásra legnagyobb seregét. Ronin ezt látva, visszasietett a királyhoz, hogy figyelmeztesse őt a veszélyről. Egyik őr ki is szúrta a bástyáról a feléje közelgő varázslót. Szakálla csak úgy lobogott a szélbe, ahogy Szélvészen vágtatott. Leszaladt a katona s szólt királyának. Sam megörült a varázslónak, többiek meg bíztak sikerrel járt az útja. Bevágtatott a várba s elmesélte mit látott, köszönni se volt ideje a többieknek.

- Teoden, nem késlekedhetünk, a Sötét támadásba lendült.

- Mennyien lehetnek?

- Úgy tízezren kb. a Fehér ork vezetésével. Amilyen tempóval haladnak már napnyugta előtt ideérnek. Addigra fel kell készülnünk.

- Megvan a korona, de sajnos láttam a Nasgulon repülő Darkusz oldalsebén logót a fekete kard, így utolsó reményünk a gyűrű, mit előtte kell megszereznünk.

- De hol találjuk?

- Itt ez az írás! De én nem tudom megfejteni! Legolas?

Fordult a tündekirály felé az öreg bölcs, majd az elvette tőle a papirost, mit rövid nézegetés után lefordított.

- Hmm, nem minden szót értek, de ha jól fordítom, a Boszorkányhegyre utalnak a jelek.

- Az nem lehet! Az veszélyes! Mordorba van a vulkánon túl, ahol a Nagy Úr portyázik.

- Portyázót!

 Vágta félbe szavát a varázsló.

 - Ugyanis, ekkora sereget, nem hagy irányítás nélkül, meg ismerve a gonoszt biztos, mint mindig a győzelmében, ezért maga is részt vesz a végső csatában. Sok ork kivonult Mordor-ból, így könnyebb a bejutás.

- De még így is sokan lehetnek, kész öngyilkosság!

- Nem, ha óvatos vagy és apró.

- Apró? Csak nem Samre gondolsz?

Ronin lesütötte szemét, de nem volt más választása.

- Igaz, hisz még gyerek.

- Engem meg se kérdeztek? Én véleményem nem is számit?

- Küldjelek a biztos halálba?

- Vállalom!

- Azt már nem.

- Veled tartok!

Mondta Victor.

-Én is, Én is.

Mondták többiek.

- Ha mindenki elmegy, ki marad a várat védeni? Na meg ennyi embert hamar észrevennének!

Szólt rájuk Ronin.

- Igaz.

Felelték.

Végül megállapodtak, Victor és Legolasz marad Teoden-nel a várat védeni, míg Ronin és Ceaser Arrow-ba mennek erősítésért. Ebigél és Nancy meg elkíséri a fiút egy darabon.

Ezzel a szövetség véget ért, s a tagok felbomlottak. "Szétszéledt a nyáj, de akad, e még pásztor mi összetereli", ezzel, szavakkal búcsúzót el varázsló többiektől s különváltak. Közben a Kobold, uralkodója parancsára Hellász-ból támadást indított Rod ellen, kit elfogtak, de tábornoka Greace elmenekült. Fehér ork csapata elérte Arrow-t, ahol is egy felderítő észlelte a közelgő orkokat, így a gyerekeket s gyenge nőket, valamint idősebbeket a bárkákon, hajókon, egy titkos folyón, mit nem sokan ismertek útnak eresztette pár katonával védve őket. Többiek karavánokon igyekeztek a vár felé, ahol is bíztak Teoden-ben és a vár visszavételében. Késő volt azonban, mert a Fehér ork hamar odaért s kaszabolták le Arrow-ba maradtakat, utána mentek a menekülőknek is, kik azért kis előnyre tettek szert. Egy lovas ment előre szólni királyának Arrow bukásáról. Fehér ork elfoglalva az erdő királyságát örült magának s nagyokat sikkangatott, mint társai.

Teodenék nyugtalankodtak.

- Már mindjárt lemegy a Nap s még sehol egy ork. Nem tetszik ez nekem.

Mondta Victor.

- Nekem se. Válaszolta Legolasz

- Azt mondta a varázsló, napnyugta előtt ideér a sereg!

Majd letette földre kezét Victor.

- S se, egy ork kurjongás, se csataléptek. Várjatok.

S felült Victor lovára, majd Legolasz övére.

- Barátom veled tartok.

S kilovagoltak várból, már majdnem kiértek a Tirol folyóhoz, de egy árva lelket se láttak.

- Mi folyik itt? Kérdezte Legolasz.

- Nem tudom! De jót nem jelent, az biztos.

S már visszafele tartottak, mikor egy zihált lovassal futottak, össze, ki Arrow-ból menekült épp.

- Te ki vagy idegen? Mutatkozz be!

Szegezte a herceg kardját rá.

- Teoden egyik katonája, hírt hoztam Arrow-ból!

- Miféle hírt?

- És ti kik vagytok?

Nyúlt a lovas is kardtokjához.

- Victor vagyok Teoden királyod legkisebb fia, s ő itt Legolasz a barátom.

- Ne haragudj hercegem, hogy nem ismertelek fel.

Szállt le lováról, s hajolt meg.

- Állj fel lovas, ily ínséges időkben nincs erre idő. Beszélj!

- Arrow-t elfoglalták az orkok.

- Mi? És az asszonyok, nők?

- Akiket tudtunk kimenekítettünk, ők éppen vár felé tartannak.

- Még szerencse időben visszafoglaltuk.

Mondta a tünde.

- S varázslóval nem találkoztál?

- Nem, biztos elkerültük egymást, mivel én titkos ösvényen jöttem.

- Akkor gyorsan, értesítsük a többieket, minket jól átvertek.

- Gyí

Ütöttek lovukra, s vágtattak. Visszalovagoltak a várba, tájékoztatták a királyt, ki felderítőket küldött Roham s Hellász felé, kik visszatértjükkel megerősítették a rossz hírt. Minden vár a Sötét Úr birtokában van. Nagyon mérges lett Teoden s bosszankodott, fel s alá járkált, magát okolta a történtek miatt, hogy így  megtudták vezetni. Közben Ronin és Ceaser összefutottak a menekültekkel.

- Itt meg mi folyik?

Kérdezte katonavezér a varázslót.

Összenéztek, látva a több tucat karavánokon utazó embereket, majd  felfigyelve az őket üldöző orkokra, sejtették mi történhetett. Gyorsan megölve az orkokat, visszakísérték a népet királyukhoz. Ott tanácskoztak.

- Az az álnok! Szóval ez a terv három felől támadni!

Csapot rá az asztalra Teoden király.

- Egyetlen esélyünk Sam és a gyűrű, remélem, sikerrel járnak.

Állt fel Ronin, s nézett körbe az asztalnál ülőkre.

- Nem hagyom veszni Arrow-t, visszafoglalom!

- Megvesztél királyom, ne tedd! Kész öngyilkosság! Minden katonára, emberre szükségünk van, hogy kitartsunk végsőkig.

- Nem. Én megyek!

Kirohant a teremből a tébolyult király, otthagyva a varázslót, toborzót pár önként jelentkezőt, kik hűségesen követték urukat az ellenség karmai közé. Füttyentve lovának, kirepült a király alatta egy tucat reszkető lovassal.

- Az a bolond, egyenest a halálba rohan, s vele együtt rántja a katonáit. Maradj itt, hercegem s készüljetek a csatára, én atyád után megyek.

S lovára pattanva, az unikornissal Pegazusz után ment. A Fehér ork látva a feléje közelgő maroknyi sereget, ennyit szólt mély hangon orkjainak.

- Íjakat, felhúzni, tüzelésre felkészülni!

- Támadás! Előre, a birodalomért, Eragon népéért!

Kurjongót a megveszet király, ki előre repült, kicsit hátrahagyva katonáit.

- Tűz!

 Adta ki parancsot a Fehér ork.

A szárnyas ló lábába rögtön bele is fúródót egy nyílvessző, ki lezuhant, s király leesett. Többi, mint zápor érte katonákat, rögtön össze is estek. Fehér ork készült volna utolsó nyilát kilőni királyra, be is célozta, s lőtt. Ronin azonban ott termet s felkapva sérült Teodent visszavitte a várhoz.

- Te  bolond, mire volt ez jó? Mondta neki vágta közbe, s hamar vissza is értek.

- Atyám! Jól vagy?

- Igen, kutyabajom, csak beütöttem fejem kicsit.

- S a végzet koronája?

- Hát itt!

S tapogatta fejét, de nem lelte,

- Jaj, ne, biztosan leeset.

S eközben a Fehér ork állt a tucatnyi ló, s katona tetemei közt röhögve, s kezében koronát tartva.

- Egyetlen reményünk, s egyben utolsó is Sam és a gyűrű. Már mindkét ereklye Sötétnél, mindhárom várat elfoglalta, Rodot árulásra bírta, Leonidász-t megölette, s jócskán túlerőben van. Ha nem tartunk ki, még idő előtt elvesztünk.

Dörzsölgette vészjóslóan Ronin dús őszes szakállát.

Megindult a támadás! A Fehér ork Arrow felől, a Kobold Hellász, míg az Úr Mordor-ból támadt. Közben Ebigél Nancy a fiúval vágtatott keresztül a sötét erdőn, át a Tirol folyón s már Mordor-ban  is jártak. Igaz bujkálni kellett onnantól, hisz lovak féltek, két lábra állva, nyerítve visszafutottak Eragon-ba. Kis séta után elfáradtak, féltek, főleg a kicsi Sam, de szerencséjükre legtöbb s legveszélyesebb trollok, orkok, koboldok, s más csúf lények Eragon-ban, vagy Eragon felé tartottak harcolni.

- Verjünk itt tábort, majd én hozok fát.

Mondta Ebigél egy nagy fa alatt, az erdő közepén és ezzel el is tűnt a bokrok közt, hamar vissza is ért, azonban hátán egy kis bogár mászót, mit Sam vett észre.

- Mi az ott hátadon?

- Hol?

 Fordult meg a nő.

- Jaj ne! Szedjétek le rólam.

S Nancy gyorsan le is seperte róla a csúszómászót.

- Több tucat orkokat ölsz, mégis félsz egy kis bogártól. Ha Ha

- Ne nevess jó? Aludjunk inkább, hogy pirkadatkor folytathassuk utunkat a hegy felé.

- Te tudod, merre van?

Kérdezte a fiú.

- Igen, nagyon régen már jártam itt, de most aludj, különben fáradt leszel.

Lefeküdtek. Pirkadatkor arra kelt Ebigél hogy két kobold vonszolja a megkötött fiút, felkeltette társát s utánuk eredtek. Hamar utolérve le is kardozták őket. Kiszabadították fiút, eloltották a tüzet s továbbálltak.

- Messze van még?

Jajgatott Sam.

- Már csak pár járóföld s ott vagyunk. Nézd, látod ott az a fehér kékes foltot az erdőn felett?

Mutatott fel Ebigél.

- Igen.

- Na az a hegygerinc, oda megyünk, ilyen tempóba hamar a hegylábánál leszünk. Onnan már gyorsabb lesz az utunk.

- Ha nem állja utunkat valaki.

Tette hozzá riogatóan Nancy.

Odaérve, már haladtak felfele a hegyen, mikor egy óriás küklopsz állta útjukat.

- Kik vagytok idegenek? S mit kerestek itt, ahol a madár se jár?

- Nem akarunk bajt, csak a gyűrűt keressük! Én Nancy vagyok a nimfák vezére, ő itt Ebigél az elfek vezérre mutatott rá.

- S az a töpszli?

- Én Sam vagyok a kivá.

 S befogta a nő a száját.

- Ő egy hobbit.

- Hmm, egy elf, egy nimfa és egy hobbit. Mit akartok az én birodalmamba s miféle gyűrűt kerestek?

Förmedt rájuk a lény.

Tudták, hogy a küklopsz egy buta óriás s azt hitték ezzel megvezethetik.

- Elhagytunk itt réges régen egy gyűrűt, mit még édesanyámtól kaptam emlékül, azt keressük.

De már közbe kardon volt kezük.

- Át akartok verni?

- Dehogyis!

- Nem hiszek nektek!

S már taposta volna agyon őket az óriás, mire elfutottak, de ő nyomukba.

- Úgyis elkaplak titeket.

Majd a fiú eleset, s mire két nő visszaért volna, küklopsz eltaposni igyekezett, de Sam előrántotta pengéjét, mit Ronintól kapott s lábába szúrta. Erre a monstrum összeesett s fájlalta azt. Két nő odaugrott s szurkálták a lényt, ki egy szemét is becsukta.

- Jól vagy! Segítették fel a fiút.

- Igen! Köszönöm.

- Ügyes voltál és bátor! Nem hiába, tényleg te vagy a kiválasztott.

S rohantak fel a Boszorkányhegy felé.

 - Amúgy kik azok a hobbitok, kikről az egyszemű beszélt?

Kérdezte Sam Ebigélt.

- Ők is ilyen kis lények, mint te. Ha vége ennek, egésznek, majd bemutatlak nekik, jó barátaim.

-Az jó lenne, kíváncsi vagyok rájuk.

Közbe elérték a hegycsúcsot, de a gyűrű sehol, keresték kutatták, már kezdték feladni visszablatyogva szomorúan, azt gondolván a tünde rosszul fordított valamit, mikor Sam meglátta a gyűrűt egy kis jégcsapban, mi egy kis barlang bejárata felett logót. Leszedték azt és siettek vissza Eragon-ba. Azonban a küklopsz nem halt meg, épp hogy elhaladtak mellette, feltápászkodva kezével Ebigél után csapot, ki egy fához csapódót s szörnyet halt.

- Ne Ebigél! Kiáltottak fel a többiek.

Nancy elővette kardját s óriásra mért egy hatalmas csapást, ki végre végleg elhunyt. Odasiettek nőhöz, de az addigra kilehelte lelkét.

- Mennyi barátunkat kell még elveszíteni, hogy sikerrel járjunk! Potyogtatta könnyeit.

- Részvétem a barátod miatt, biztos közel álltatok egymáshoz.

- Igen legjobb barátom volt. Ezért megfizet a gonosz. Gyerünk, menjünk.

Sam nem ismerte annyira, mégis megviselte a megkedvelt nő halála. Szomorkodtak még egy darabig a már eltemetett Ebigél sírja felett, de muszáj volt továbbállniuk, így folytatták útjukat, immáron ketten. Hamar visszaértek Mordor erdejébe, de Sam-et szorongatta a gyűrű sötét ereje. Megpihentek, Nancy elment fáért, de mikor visszaért olyan fura volt annyira akarta a gyűrűt s mikor fiú nem adta, ráordított.

- Látom nehéz cipelni, add, ide majd én viszem!

- Nem, én vállaltam.

- Na, add ide, nagy teher, átvállalom.

- Olyan fura vagy, mi történt veled?

- Semmi mi történt volna. Add ide a gyűrűt!

És már nyúlt volna a fiú oldalzsebéhez.

- Te nem Nancy vagy! Ki vagy te? És hol van a barátom?

Erre elkapta a nő Sam-et, szorongatta, ki akarta szedni kezéből a gyűrűt, majd nagy nehezen elővette másik kezével a fiú a kis kardját s leszúrta nőt, ki átváltozott banyává. A fiú nem értette mi ez, de tudta helyesen döntött, gyorsan kereste is eltűnt barátját.

- Nancy! Nancy! Hol vagy?

Majd hümmögést, csörtetést hallott egy sűrű bozótosból, megtalálta egy bokor mögött bekötött szájjal odavolt egy fához kötve. Kiszabadította, majd eltűztek onnan. Eközben a király és barátai a várfalon állva pár tucat remegő kezű íjásszal, s várfalat védő tapasztalatlan, hirtelen besorozót katonával várta a gonoszt.

-Tüdüüü, Tüdüüüü. Törte meg e hang az éjszaka csendjét.

-Készüljetek barátaim az ütközetre, Nézett oldalra Teoden többiekre.

-Várjatok! Ez nem ork kürt, lépett közéjük a hátul álló Legolasz.

Lenézett, többtucat íjász tünde özönlött be, az immáron kinyitott várkapun keresztül. Leszaladt s a vezetőjük elé lépett. Kezet fogtak.

-Fhalin testvérem, üdvözöllek Eragon-ban, mi szél hozott ide!

- Én és bajtársaim újfent büszkén harcolnánk az emberek oldalán. Kedves Legolasz barátom.

A Tündevezér bólintott erre, majd az időben odaérkező Teoden felé fordult.

-Jó oldalt választottatok Fhalin és csapata, köszönöm nektek a segítséget!

Majd vigyázba vágta magát Fhalin íjászai, jobbra fordultak, íjakat kezükbe vették s elfoglalták a bástyákon, várfalon helyüket. Sötét s hadserege elérte a várat három felől. Bekerítették Teoden-éket, majd a kivégzett Rod fejét bedobták a katapulttal. A katonák féltek az orkoktól több száz ork előttük, több száz ork baloldalról majd jobb oldalt is ugyanez.

-Rod!

 Nézte a dermedt fia fejét a király. Majd könnyeit visszatartva Victor, semmit se szólt. Haragudtak az áruló rokonukra, de csak vérükből való volt.

-Csatarendbe, ütközetre felkészülni! Hulljanak az orkok! Fejükre és lábukra célozatok!

Kiáltott Legolasz a tündékre és íjászokra. az orkok örült sikkoltásba kezdtek, amint odaért Darkusz is.

-Hát ez a nap is eljött.

Szorongatta botját a varázsló is, feltápászkodva miután a Nasgulon ülő Sötét épp feje felett repült el. Egyik idős íjász, ijedtében el is engedte feszülő íjából a veszőt, mi a Fehér ork melletti csúf lény bal szemében landolt. Bedühödve az ork vezér csatára szólította fel seregét, kik rohamozták is egyből a várat. A trollok tolták mozgó szekéren az óriás létrát, mit várfalhoz támasztva, másztak fel rá. Hiába kardozta Ceaser azt a sok orkot, hiába lőtt annyi nyilat Legolas a trollokba, azok nem fogytak, sőt egyre többen és többen lettek. Darkusz fentről irányított, néha meg Nasguljának táplálékul adva katonákat, lejjebb szállt. Órákig tartott már a csata, már az eső is eleredt, Teodenék fogyatkoztak, míg az ellenség szinte meg se érezte a veszteséget. Legolasz épp két orkkal küzdött, mikor meglátta jobb szeme sarkából a fivére felé tartó csúf orkot.

-Fhalin! Vigyázz! Mögötted!

Kiáltott neki, de mire az hátra nézett a vér folyt ki csak a száján. Öszerogyodt a mellkasát átszúró bárdal együtt, míg a mögötte lévő ork hangosakat kuncogott.

-Fhaliiiiin!!!!!   Neeeee!!

Vágta le a tünde a két ork fejét, s sietett a haldokló fivére felé miközben kaszabolta le a várfalra felmászó orkokat. Odaért, ölében halt meg barátja s fivére egyben. Ceaser és Victor egy pillanatra odavetették pillantásuk, lehajtották fejüket meggyászolva a hősi halált halt tündét, majd visszatérve harcra, figyelmüket orkokra irányították.

-Jaj ne! Mindenki vissza a várkapuhoz! Szólt a bajtársainak Ronin, ki kiszúrta az ellenség újabb bevetett fegyverét. Egy faltörő kos volt, hatalmas várfalméretű monstrum vaddisznóformájú melynek szájába tűz égett. Elől két gigantikus orrszarvú húzta, míg hátulját két nagy böhöm troll tolta. Puff Puff, döngették a kaput. A katonák hiába tartották azt, minden csattanás eldobta őket, úgy szaladtak vissza tartani, át ne törjék. Késő. Darkusz leszálló Nasgulja egybe elkapta mindhárom katonát, kik a falat tartották. Egyet az fogai téptek ketté, míg másik kettőt karmai közt vesztette életét. Az átmászó orkok a király mögött, az eközben áttört falon beözönlő Fehér ork s serege előttük. Nem volt hová menekülniük, vége. Lemészárolták a katonákat, gyereket, nőket. Ceaser, Ronin, Victor és Legolasz és Teoden álltak szembe az őket körülvevő sereggel.

-Most mitévők legyünk?

Kérdezte Ceaser Victor-t.

-Harcolunk a végsőkig.

-Nem muszáj! Látjátok ott a csatornarendszert, azon ha elterelnénk a orkok figyelmét egy pillanatra akár harc nélkül megúszhatnánk.

-Mondta Teoden.

- De hogy tereljük el?

Kíváncsiskodott Legolasz.

-Bízzátok rám!

Majd behunyta szemét a varázsló és egy bűbájt motyogott magába, mire a föld elkezdet remegni. Erre az orkok lábuk elé néztek, nem tudták mi történik s tanácstalanul várták vezetőjük parancsát. Közben egy folt jelent meg az Égen.

-Nézzétek fent! Ez Pegazusz

Szólt fel Teoden. S orkok is felnéztek, ekkor kis rést kihasználva futásnak eredt az ötös. Már majdnem elérték a csatornát, mire Darkusz üvöltött rájuk fentről.

-Ti idióták! Elszöknek! Utánuk.

Majd üldözőbe vették a menekülő csapatot. Bejutottak a csatornába és szerencséjükre a szűk hely miatt, hiába a túlerő. Futottak Ronin-ék, mire azt vették észre eggyel kevesebben vannak.

-Ceaser hol van?

Kérdezte Victor Teoden-t, ki csak összetette kezét.

-Nem tudom, az előbb még mögöttem futott.

-Vissza kell mennünk érte.

- Az nem lehet. A küldetés fontosabb, ha mind meghalunk Sam-nek ki segít.

- Akkor sem hagyhatunk hátra egy bajtársat.

-Igazad van, de ezzel időt és energiát vesztünk.

Vitatkozott a herceg és a varázsló. Majd fordultak volna vissza a katonáért, mire a király szólt közbe.

-Álljatok meg, mindketten igazat szóltok, nem hagyhatunk hátra senkit, még ha az érdek kívánja is. Mifélék lennénk akkor, nem jobbak a Sötétnél. Azonban mind nem halhatunk meg hiába. Menjetek, majd én visszamegyek a tábornokomért.

- De atyám!

-Fiam, menj. Szükség van rád a birodalomba, ha sikerül visszaállítani a régi rendet. Én már öreg és idős vagyok, ki a végét járja. Járulékos veszteség lennék.

-Vigyázz magadra.

Veregette meg a király vállát Ronin, majd elköszönve egymástól Legolasz-ék előre, míg a király visszafele tartott. Odaért a sérült barátjához, ki a csatornarendszer közepén ült, fájlalva vérző lábát, miből egy ork nyíl állt ki.

-Királyom! Te mit keresel itt? Menj fuss menekülj, az orkok mindjárt ideérnek.

-Nem hagylak magadra, gyere ha kell magam vonszollak el.

Felkapta és siettek a varázslóék után. Sokszor álltak meg, hisz nem bírt menni Ceaser. Nyomukba az ork sereg, már hallották csataléptüket, mi vízhangzót. Közben a herceg, tünde és varázsló kiértek a várból.

-Hol vannak már? Rég itt kéne lenniük!

Mondta Leonidász.

-Mindjárt itt lesznek, érzem.

Szólt fel Victor.

-Ha rövid időn belül nem jönnek, tovább kell állnunk, különben oda az előnyünk.

Zárta le a párbeszédet Ronin. Majd két árnyat láttak kifele haladni a csatornából, elővették fegyverüket s várták felbukkanjanak az idegen alakok. Nem orkok voltak a király vonszolta maga után tábornokát. Megörültek nekik, hogy sikerült megmenekülniük és odarohantak, Victor és Leonidász karon fogta Ceaser-t és haladtak volna tovább, mire Teoden összeeset.

-Sajnálom barátaim, az én utam itt véget ért!

Majd földre hullt az öreg, hátába két nyílvesző látszódót. Kiértek az orkok is, Victor átadva Legolasz-nak Ceaser-t kardot rántva rontott volna az apját megölő orkoknak, de Ronin megfékezte e örültségében.

-Már késő fiam, gyere menjünk! Ne legyen atyád halála hiába való.

Erre elvonszolta a könnyes szemű herceget, kinek szemeiből áradt a düh és indulat. Berohantak a mezőn keresztül a közeli sűrű rengetegbe. Előbukkant a Fehér ork is ki orditott dühében s leszúrta egy társát, ki szintén hagyta meglógni őket. Leszállt a Sötét Úr elé.

-Fehér ork! Ne dühöngj! Szép munka volt. Már a vár is az enyém, Teoden halott. Enyém a birodalom!! Ha ha. Azok ott páran, hamarosan meg fognak halni csak idő kérdése.

-Ó nagy uram. Kérlek, annyi áldozatot és harcost vesztettem, amiatt a pondrók miatt. Szeretnék a koponyáikból vért inni!

- Legyen hát, hű alattvalóm. Fogj egy tucat katonát és vedd őket üldözőbe. Ajándékul neked adom őket.

-Köszönöm felséged. Utánam!!!

Kiáltott a mögötte sorakozó orkokra, kik az erdőbe futottak vezetőjük után, míg Darkusz elfoglalta ork seregével a várat is.

-Én most magatokra kell, hogy hagyjalak egy kis időre. Boldogultok nélkülem igaz?

Mondta a varázsló a többieknek, kik pihentek a nagy menekülés közepette.

-Igen, De hova mész?

Kérdezték a többek.

Az öreg bölcs Tündéhez. Szeretnék tőle többet megtudni a jóslatról. Mivel a gonosz elfoglalta egész Eragon-t, talán ettől fog a sorsunk.

-Eron-hoz mész?

-Igen, Leonidász.

-Ki az az Eron?

Kérdezte Ceaser a meghökkent tündét.

-Ezt inkább hagyjuk.

Lépett elé onnan, felzaklatottan a tünde.

-Majd megbeszélitek ezt, siettek!

S füttyentett újból a varázsló. Felült Szélvészre s elviharzót.

- Mindig ezt csinálja magunkra hagy!

- Megszokhattad volna. De mi történt Legolasz-al?

Néztek össze Victor és Ceaser.

-Hosszú história, röviden annyit, Eron Legolasz apja és nem jó viszonyba váltak el.

-Értem. Akkor nem is firtatom tovább a témát.

-Jönnek utánunk, követnek. Ez a fehér ork lehet, s ha jól hallom úgy egy tucatnyian lehetnek.

Tette a kezét földre Legolasz, s nézett Victorra ki épp vizet adott a fánál megpihent Ceaser-nek.

-Ha így haladnak, hamarosan utolérnek.

-Hagyatok itt, én csak lelassítalak titeket. Nélkülem nagyobb esélyetek van megkeresni Sam-et, hisz már csak benne van minden utolsó reményünk.

- Nem. Velünk jössz és kész. Van egy tervem.

Mondta tábornoknak a herceg. Majd a Fehér ork a fához ért, s leveleket tapogatta, katonáira nézett.

-Itt jártak! Pár járóföldnyivel lehetnek ellőttünk. Induljunk.

Majd ahogy elindultak, két orkba nyílvesző hatolt. Megálltak hátranéztek senkit se láttak. Két ork megint összeesett.

-Mi folyik itt? Néztek össze a megmaradt orkok.

Aztán Legolasz ugrott le egy közeli fáról, íjával kezében s lőtte őket. Támadták volna meg, mire egy másik fa mögül Victor bukkant fel, ki lekardozta a megmaradt orkokat. Egyedül Fehér ork menekült el.

-Szép munka volt Legolasz.

- Te se voltál rossz Victor.

-Nem rossz terv volt ez, de kockázatos. Nekem nem is hagytatok?

Blatyogott oda időközben Ceaser is.

-Majd legközelebb.

Röhögtek magukba egy kicsit, az immáron kicsit fellélegzett harcosok. De e nevetést hamar sírás váltotta fel. Ugyanis a Fehér ork nem ment messzire, visszafordult felkapva egy ork nyilát s hátba lőtte Ceaser-t. Erre Legolasz gyorsan veszőjéhez nyúlt s három egymás utáni sorozattal válaszolt neki, ami a fejébe, szívébe és hasába landolt.

-Menjetek bolondok, fussatok és segítsetek a fiúnak. Nélkületek elveszik.

Erre megdermedt a katona. Victor tágra nyílt szemét lecsukta halott barátjának, földre helyezte, kardját kezébe adta s továbbálltak. Eközben Sam-et újra elrabolták a csúf lények, de Nancy utánuk eredt. Harcolt az lényekkel, miközben a fiú ott állt a tűzvonalban. Egy eldobott kés közelített felé, aminek elé vetette magát a nő s életét áldozva megmentette. Sam tudta mit kell tenni, s elfutott megkötött kézzel a csúfságok elől, ahogy a nő is akarta volna, viszont üldözték. Eleset futás közben és a lények utolérték őt, rothad büdös testű korcsok voltak. A fiú felé hajolt az egyik, ki szúrta volna meg, mire ott termett egy idegen nő s leszúrta azt hátulról. A másik csapta volna le kardjával, de a nő nem hagyta magát, kivédte támadását és leszúrta. Eloldozta az ijedt fiút.

-Szia én Amanda vagyok. Te ki vagy?

-Sam vagyok. Köszönöm hogy megmentettél.

-Nincs mit. Gyere gyorsan bújjunk el, mielőtt észrevesznek minket mások is. Elvezette a nő a gyereket, s útközben elmesélték kalandjukat egymásnak.

- Mi volt ez?

Fordult Amanda Sam felé, ki épp kulacsából vizét kortyolgatta.

-Nem tudom, talán csak egy vadállat.

-Maradj itt, mindjárt megnézem.

S ott hagyta a fiút. Kardját szorongatva, remegve indult a sövényeken át, keresve a hang forrását, majd kard szegezte Amanda torkát.

-Tedd le kardod? Ki vagy te? Szép lassan fordulj meg!

-Amanda a nevem. Pár napja menekülök a gonosz Kobold elől. Hellász-ból szöktem meg, miután elesett.

Felelt a nő, kardját lehajintva, s szép lassan megfordulva, ahogy azt a kérték tőle. Miután szemben állt a kardot ráfogó személlyel, nem más volt, mint Victor herceg. Megérkezett Legolasz is. Sőt nem sokkal utána a kicsi Sam.

-Victor? Legolas?

-Sam? Te hogy kerülsz ide?

-Ti ismeritek egymást.

Szólt közbe a nő, ki végül megszabadult a torkát szegélyző éles kardtól. Leültek és tábortüzet vertek az éjszaka közepén, mialatt minden információt átadtak egymásnak, mit útjuk alatt szereztek. Okosabbak azonban nem lettek. Ronin odaért a Tündebirodalomba, ami egy titkos helyen volt. Győzködi Eron-t, hogy segítsen neki.

-Miért nem segitesz nekünk? Hisz te neked ismerned kell a próféciát, több millió éve élnek tündék. Te vagy a vezetőjük. A hatalmas tündebölcs!

- Az semmit se jelent. Én itt meghúzom népemmel magam. Nem érdekel az emberek sorsa. Ott voltam több évszázaddal ezelőtt, mikor egy embertől függött a világ sorsa. Hite gyenge volt azonban, és átállt a sötét oldalra, azóta nem bízok bennük.

- Egy ember rossz döntése miatt, képes lennél végignézni szó nélkül a világ bukását. Kérlek Eron. Nézz rám! Könyörgöm, segíts. A fiad is kint van, ha másért nem, miatta.

- Ch, Legolasz. Ő rég nem a fiam, kitagadtam. Itt örök élet várt volna rá, de ő az embereknek akart segíteni. Elárult és elhagyta a szülőföldjét.

-Tudod Eron, nagy bölcs! Fiadba több értelem és jó döntéshozatal szorul mégis! Viszlát, akkor, ha nem segítesz!

-Várj Ronin. Nem a végzet ereklyéiről szól a prófécia, hanem másról, egy személyről. Minden más csak egy kellék, egy tárgy, ami nem ér semmit.

A varázsló nem értette először mit akar mondani, elgondolkozót, de a lényeget megtudta. „A kívülálló. Sam”

-Köszönöm!

-Nos, én ennyit tehettem. Innentől rajtatok áll minden.

A varázsló sietett vissza a többiekhez, míg nem késő, hogy beszámoljon a megtudtakról. Az idő sürgette, hisz a Sötétség kezdte belepni a világot. A gyűrű szorongatta a fiút. Legolasz és Victor élték túl a hadjáratot a szövetségből, mi eléggé elenyésző volt Darkusz-al szembe, még Amanda segítségével is. Tábort vertek a hercegék s várták Ronin előbukkanását. Mást nem is tehettek, hisz már nem volt hova menniük, minden a Sötét Úr birtokában volt. Hosszadalmas várásuk azonban nem úgy alakult, ahogy gondolták. Egy felderítő ork csapat rájuk bukkant s megtámadták őket. Amanda védte Sam-et, míg a két harcos pusztította az orkokat. Legolasz lábát egy nyílvesző találta el. Victor segítségére sietett, de hátulról a Kobold leütötte. Amanda maradt épp a fiúval, nagyon féltek mindketten, miközben az ellenség egyre közelebb és közelebb ért hozzájuk, lassú léptekkel. Nem volt más választás fel kellett húznia a gyűrűt. Meg is tette, mire eltűnt. A nő egyedül maradt az ork sereggel. A Kobold nem tudta hova tűnt, se kerestette a fiút. Amandát meg elfogadta. Mialatt kötözték meg a nőt, és a két sebesültet, Darkusz megérezte a gyűrű erejét. Csalogatta, hívogatta őt. Fel is szállt Nasguljára és kirepült egyenest a kiválasztott felé. Sam, amikor úgy érezte biztonságban van, levette gyűrűt és várt, mikor egy alak rántotta be a bokrok közé száját kezével letakarva ne kiabáljon.

-Cscs, még meghallanak.

-Ronin! Te hogy kerültél ide? És mióta lapulsz a bokrok közt?

Nézett hátra a fiú, ki megölelte örömében.

-Majd máskor, most szabadítsuk ki a többieket. Megtaláltad a gyűrűt?

-Igen, de sajnos már későn. Ketten maradtak és egy nő.

-Mi féle nő?

-Amanda Hellász-ból.

És amint kimondta ezt, a Nasgul el is repült felettük Darkusz-al a hátán.

- Ugye nem húztad fel a gyűrűt?

-De. Muszáj volt!

-Ostoba kölyke! Most nézd meg, ránk hoztad a gonoszt. Sietnünk kell! Várj itt!

Erre kiugrott a bokorból a varázsló és botja, kardja segítéségével legyűrte az ellenséget, kiszabadította a túszokat és menekültek. Találtak egy magaslest, ahova gyorsan felsiettek, remélve lerázták a gonoszt, hiába azonban. Darkusz serege bekerítette őket s saját maguk csapdájába estek. A Nasgulon repkedő Sötét felemelve fekete kardot felemelve sötét felhőkből villámot hozott létre, mit a lesre irányított. Az kiégett, nem volt választásuk ugraniuk kellet. A gyűrű ekkor kiesett Sam zsebéből egyenest a Sötét Úr elé. Az lehajolt érte s felvéve ujjára húzta.

-Végre enyém mindhárom ereklye. Legyőzhetetlen vagyok!

- Elvesztünk.

Mondták az elesettek. Ekkor kürt hangra lettek figyelmesek. Hátra nézve Eron bújt elő a dombtetőn majd mögötte több száz lovas.

-Előre!

Indította meg a lovassereget.

-Mindenki védekező állásba! Csatasorba idióták.

Kiabálta a Kobold az orkoknak és csúf lényeknek.

-Még nincs minden veszve, gyerünk, tereljük el a serege figyelmét, míg leszámolunk a gonosszal.

Mondta Ronin.

-De hogy, hisz már legyőzhetetlen.

Válaszolta Sam.

-Az ereklyék csak tárgyak, az igazi erő benned van kiválasztott. Tudni fogott mit tégy, ha az ideje lesz. S most jött el ez az idő.

Közben feltápászkodtak erejüket visszanyerve és beálltak harcolni. A lovassereg csak úgy taposta le az orkokat, mint a dominó úgy dőltek el. Majd a következő kép, a Nagy Úr Sam felé vette irányt. Nasgulja tépte széjjel a hozzá közel lévő harcosokat, míg a gonosz lassú léptekkel közelített a kiválasztott felé. Már majdnem odaért hozzá, amikor Amanda keveredet elé.

-Azt már nem, ne merészeld bántani a fiút. Fuss Sam.

Futott is, hátranézve azt látta miként a nőt vágta arcon, aki elrepült.

-Ne, Amanda!

Kiáltott fel Victor. S elindult átvergődve a több tucat orkokon, a nő felé.

Odaérve kardoztak Darkusz-al. A Sötét azonban erősebb volt és földre kényszerítette a herceget. Csak ütlegelte a földön fekvő Victor-t, ki nem győzőt védekezni, hol kardjával védte ki a rámérő csapást, hol arrébb gurult s így a földbe mélyesztette a gonosz a végzet kardját.

-Ostobák! Engem halandó ember nem tud legyőzni! Se nő, se férfi!

- Mit szólsz, akkor egy halhatatlanhoz?

Ugrott le Szélvész-ről a varázsló, s botjával, mágiával bombázta Darkusz-t. Erre összegörnyedt az, nem számított a váratlan támadásra.

-Most!

Fordult oda Victor-hoz, ki lábába szúrt a gonosznak. Az felkiálltot, majd vállon szúrta ellentámadás gyanánt. Amanda feltápászkodva odasietett, és levágta a nem figyelt Darkusz ujját, amin a gyűrű volt, s az egyenest Sam elé gurult. A feldühödött Sötét félrelökte a nőt, kardja segítségével gonosz erőt mért a varázslóra, ki hanyatt vágta magát, de annyi ereje még volt, hogy fiúhoz szóljon bíztatásul pár szót.

-Sam, te vagy a kiválasztott! Most jött el a ti időd! Szíved tudja, mit tégy!

Majd lehunyta a szemét, s botja kiesett kezéből. A fiú, bólintott egyet s felhúzta újból a gyűrűt, nyelt egyet s már magabiztosabb volt, mint azelőtt. Kihasználva gyűrű adottságát, észrevétlenül a Sötét mögé lopózót s felugrott nyakára, majd lelopta a „Szent koronát”. Gyengült a gonosz hatalma, s már korona is Victor kezében, hisz a kölyök rögtön odaadta barátjának, a jogos tulajdonosának. A herceg felvette a koronát s hatalma megerősödött, felért ereje Darkusz-éval. A kiválasztottat maga mögé bujtatta, s elkérve a gyűrűt is felülkerekedett a gonosz hatalmán. Egyet a lábába csapot kardjával, letérdelt a Nagy, majd levágta jobb karját, miben a kardot szorongatta. Felvette a harcos herceg s azzal sújtott le végleg a Sötét Nagy Úr-ra, kinek feje elgurult.

-Vége van! Nézett Sam-re.

Aztán odasietett a vérző nőhöz. Karjába vette, nyugtatta.

-Nem lesz semmi baj, itt vagyok. Meghalt! Győztünk!

S megcsókolta a nőt. Az orkok, lények és Darkusz alattvalói elbuktak. Eron és serege mind lemészárolta. Nem maradtak túlélők, csak katonák és tündék. Legolasz és a bajtársai ünnepelték a győzelmet, a jók nagyokat kiáltottak örömükbe. Eltemették a hősi halált halt katonákat, bajtársakat, rokonokat (Ebigél-t, Nancy-t, Teoden-t, Leonidász-t, Ceaser-t, Myriem-et, Kiro-t) Helyreállították a várat, s Mordor eggyé vált Eragon-nal. Hellász, Roham és Arrow birodalmát túl nagy feladat lett volna újjáépíteni, így egyesültek a népek, s egy közösséget alkotva éltek tovább. Ronin megkoronázta Victor-t s ő lett Eragon egyedüli ura, ki pár év multán frigyre lépett Amandával és együtt kormányozták a birodalmat. És Sam? Ő nem tudott hazajutni, akárhogy is próbálkozott. A varázsló, már több oldalnyi mágiát megnézett, több könyvet megnézett, sajnos nem tudott segíteni a fiúnak. Már a kiválasztott is lemondott arról valaha hazajut. Ott ragadt a játékok világába, legalábbis azt gondolta. Következő képen a vármúzeumát láthatjuk, ahol a „Szent ereklyéket” s más értékes relikviumokat őrzőt két katona. Hirtelen sötétség borította be a termet, a katonák felnéztek s egy árnyat láttak elsuhanni. Majd a sötét belepte a „Szent ereklyéket” a két katona ijedtébe elrohant a királyukhoz beszámolni a történtekről, de mire odaértek nagy rengés keletkezett. A vár falai omladozni kezdtek, s az eget beborította egy sötét felhő, vihar támadt, mi porig rombolta a játékok világát. Mindenki menekült, pánik tört ki a birodalomba. Végül egy leomló kődarab kapta el a menekülő Sam-et, Victor sietett a segítségére, de egy kőomlás választotta el tőle, így nem tudott segíteni neki. Végül felgyulladt a kastély is, s Sam a bejárat előtt a kőúton feküdt eszméletlenül. Pár tűzoltó, mentő és rendőrség jött a hegyen felfele, megállva egyik rendőr kocsiból May szállt ki, meglátva fiát kétségbeesetten futott felé, még a hatósági szervek sem tudták megfékezni. Megkezdték az út lezárását, és a tűz megfékezését, de késő, az elvarázsolt kastély hamuvá lett. Az időközben magához tért fiú, ennyit mondott.

-Hol vagyok? Anya? Te hogy kerülsz ide? Victor? Legolasz? Ronin? Mi történt?

Nézett hátra a leégett kastélyra.

-Miket beszélsz fiam? Semmi baj, már itt vagyok, minden rendbe lesz!

Nyugtatta édesanyja a riad és meglepődött gyereket. Majd egyik mentősre nézett.

-Beadunk neki egy nyugtatót, sok hatása alatt áll, beverhette fejét ezért beszél össze vissza. Beszállítjuk a kórházba és kivizsgáljuk, jöjjön velünk anyuka.

Így is lett, a fiú újból elaludt a gyógyszertől és már a kórterembe tért magához, ahol is May ült ágya mellet.

-Itt vagyok Sam, többet ne csinálj, ilyet kérlek, ne szökj meg! Aggódtam érted. Az a fránya könyv tehet róla, többet nem olvasok belőle.

És a kép ismét a leomlott kastélyon, ahonnan már levonultak a dolguk el végeztével a szervek. S egy fekete vastag könyv bukkant fel a törmelékek közt.

-HA HA HA. VISSZATÉRTEM! ENGEM NEM TUDTOK ELPUSZTÍTATNI!!!!

Oldal: Elv.Kastély II. 3.rész
Írásaim - © 2008 - 2024 - klanhaboruk.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat