Kapu átjáró egy másik Világba

1. rész Nem minden arany, ami fénylik

Egyiptom, napjainkban: Homokvihar tombol e kietlen tájon, pusztaság uralja a helyet, messzebbről azonban egy piramos csúcsa mutogatja magát, mintegy hívógatva. Közelebbről nézve jól kivehető nem is olya magas építmény, és nem is egy hagyományos piramoshoz hasonlít. Az idő lecsendesedik és a ciklon és arrébb állt, nem maradt más talpon csak ez a félig kőhalom. Keselyűk tucatjai portyáztak a betört mennyezet tetején s bűvölték az embereket, kik odalent szorgoskodtak. - Mondtam Roger, nem jó ötlet idejönni! - Vette le a kendőt szájáról a középkorú férfi, majd bakancsából seperte ki a homokot. - Ne krákodj már annyit Phil, túlélted nem? Egy kis vihartól vagy oda? Ez megszokott a sivatagba! - Lépet közelebb hozzá az idősebb férfi, ki a barna kalapját tisztogatta. - Én egyáltalán nem akartam Afrikába jönni, kellett is belerángatnod ebbe az őrült és értelmetlen expedicíóba! - Tudod nagyon jól, hogy a Professzor kérésére utaztunk ide, nem jó kedvemből találtam ki, pont itt kutassunk. - Na, a másik szenilis vénember, kíváncsi lennék rá, most még is milyen feljegyzést talált, ami szerint, ezen az Isten háta mögötti helyen fogunk őskori leletekre bukkani. -Phil, öreg barátom, tudhatnád már régészek közt én vagyok az első a szakmámba és nálad jobb szárnysegédet el se tudnék képzelni, na meg a prof. búsás jutalmáról se feldkezünk meg. - Próbált hatni a gyengéjére, amint felmerült a pénz, már is elhalkult s kaján vigyorral folytatták útjukat lefelé a lépcsőn. Roger vette át az irányítást, hisz ő volt a vezető, barátja szorosan mögötte, majd a négy társuk is utolérték őket. Elemlámpával kezükbe világítva haladtak egyre mélyebbre a vak sötétbe, ahol minden pókhálóval szőt és poros volt. Már órák óta gyalogoltak a romos piramis alján, kapirgáltak, tisztogattak, de relikviát vagy ereklyét még nem találtak. - Te Roger, biztos fogunk mi itt találni valamit? - Muszáj lesz, különben nem látjuk a fizetésünk! Pedig a térkép szerint is, itt kell lennie annak a dolognak! - Nézegette, forgatta kezében a szakadt papírtekercset. Kicsit később, Phil lámpája pislálkodni kezdett majd elsötétedett. - Kapcsolj már vissza te szar! -Ütögette, csapkodta falhoz, majd idegeségébe földhöz vágta. - Nyugodj már meg! Tessék itt egy másik! - Majd, amint kezébe nyomta volna a csere készüléket, megremegett a föld. - Mi volt ez? - Nem tudom! -Ti is éreztétek? -Szóltak társaikhoz. - Igen, mi volt ez? - Nem tudjuk! - Majd egyre erősebb földrengéshez hasonló morajlás vette kezdetét, aminek következtébe megindult a föld a lábuk alól, a menyezetről peregtek a kövek s a fal is repedezni kezdett. - Mi történik itt? - Kiálltottak fel az emberek ijedtükben! -Mit csináltál Phil! - Én semmit, csak eldobtam a lámpám. Nem gondoltam ilyen ereje lehet. - Majd kőtörmelékek zúdultak eléjük, ami elzárta az utat. - Fussunk vissza, gyorsan, nem szeretnék itt meghalni! -Kiáltozta Roger, majd társai is követték habozás nélkül. Otthagyva a szerszámaik, felszereléseik elindultak a kijárat felé, szedték lábukat amennyire tudták. Sajnos az egyik emberükre ráesett egy hatalmas kő, rögtön agyon is nyomta. - Úristen! - Ne nézz hátra Phil! - Szólt rá Roger. Majd megrepedt Phil alatt is a talaj és beesett a szakadékba, de még időben megfogta a szélét és kapaszkodott erősen. - Segítség, segítsetek kérlek! -A társaik, mind elmenekültek, meg sem fordult a fejükben odamenjenek a bajba szorult emberhez. Egyedül Roger nézet vissza, s meghallva barátja segélykiálltását, pár másodperc tanakodás után, de visszasietett hozzá. Kezet nyújtott, gyorsan feltesékelte és futottak tovább. Kiérve a piramosból, össze is dőlt a romos építmény, nem maradt nyoma, egykor állt ott valami is, eggyé vállt a sivataggal. A túlélő emberek köhögtek és kezük lábuk fájlalták a földön fetrengve, de megkönyebbülten túlélték, nem úgy mint az egyik társuk. Feleszmélve észrevették a csapat egyik tagjának a lába beszorult a roncsok alá. Rogerékben nagy volt a kísértés ott hagyják meghalni őt, de aztán a lelkiismeret nem engedte, kiszabadították. - Még is mi a fene volt ez? - Kérdezte Phil! - Fogalmam sincs, hisz láttad te is, micsoda rozoga piramos volt. - Még is bevezettél minket, majdnem a halálba! Szép kis vezető! - Túléltük nem? - Hajszálon múlott, és a Kevin családjának is ezt fogod majd mondani? - Hát, igen sajnos, baleset volt. - Hebegett habogott Roger, majd visszavágott terelés gyanánt. - Tudta mit vállal? Évek óta járjuk a Földet, veszélyesnél veszélyesebb helyekre, bármelyikünkkel megeshetett volna, bármikor! Szerencse eddig nem volt még nagyobb baj. - Majd a vitatkozásuk hevében nem vették észre a többiek félelmükbe elmenekültek.

- Roger nézd a csapat, ott viszik a kocsinkat. - Hé ! Várjatok! - Álltak fel és futottak a jeep után, de már csak a homokfelhő maradt utána. - Ez szép mondhatom, gyáva nyulak, most hogy jutunk haza! - Megoldjuk, oldottunk már meg nagyobb dolgokat is! - Ez is a te hibád Roger! - Menjünk keressük meg a motyonkat és induljunk el. - Merre? - Bármerre, talán a térkép segít valami oázist, vagy repteret találni. - Ja a a semmi közepén, valószínű. - Ne zsörtölödj már annyit Phil, akkor maradj itt bánom is én csak hagyj. -Sóhajtott egyet, megvakarta rövid barna haját , majd kerek állát és elindult a vezető kérésére a kőhalom felé, átkutassa mi mindent lehet még hasznára. Roger addig leült egy kisebb sziklára kalapját feltette kopasz fejére, majd ősszes körszakállát huzigálva figyelte a térképet, merre vegyék az irányt. -Találtál valamit? - Ordította oda Philnek? - Még nem! De, ha segítenél, többre mennénk! - Kiálltott vissza, majd egy kupac törmelék közt valami érdekesre lett figyelmes. - Ez meg mi? - Motyogta magában, majd kikaparta a felismerhetetlen tárgyat. Kiemelte közelebb hajolt és sötétzöld szemeivel vizslatta. Egy poros ládika volt, lefújta róla a koszt és egy különös írás volt a tetején, ismeretlen nyelven. - Hm, az érdekes. - Nem tudta kinyitni, de nem volt sok ideje a próbálkozásra, mert időközben megjelent a társa. - Találtál valamit? - Nem, semmit csak ezt a táskát. - Mutatta fel a elszakadt hátizsákot, minek zsebébe óvatosan belecsúsztatta a ládikát. - Ez Kevinné volt! -Vette le kalapját, részvétét nyilvánítva elhunytnak. - Sajnálom a fickót, igaz nem ismertem annyira, de nem ilyen halált érdemelt. - Hajtott fejet Phil is. - Majd összeszedve magukat elindultak Nyugatra remélve találnak embert, kitől segítséget kérhetnek.

- Már órák óta gyaloglunk a semmi közepén, vizünk alig van, biztos erre felé kell jönni! - Igen, itt a térképen nézd, még pár kilométer és elérünk egy oázist! - Mutogatta Philnek a tekercset, de azon ő nem tudott eligazodni, így ráhagyta. Kicsit később meg is pillantottak egy házat a homokfelhő mögött. - Nézd Roger! Igazad volt, ott egy épület! Megmenekültünk! - Láttod, mondtam én, gyorsan szedjük a lábunk! Ahogy közeledtek a ház felé, észrevették hogy nincs is ott semmi, csak egy délibáb szórakozott velük. -A fenébe ez már a harmadik látomás, és semmi. Rohadt sivatag utállak! - Kiálltot fel Phil majd összeesett. - Már nem bírom én se, öreg vagyok ehhez. - Roger is hasonlókép járt.

Pár órával később, Phil magához tért egy szobában ágyon fekve. Vizes törülköző rajta és lavor mellette. Felkelt balra nézett és egy üres ágy. - Hol vagyok, mi történt? - Majd egy feketebőrű lány lépett be az ajtón, különös nyelven beszélve és lökdöste vissza az ágyba. - Ne, hagyj, ki vagy te és mit akarsz? Semmi bajom sincs, ne taszigálj kérlek! - Ő Prí, egy indián törzsi szolgaleány, és nem akar rosszat, csak annyit kér feküdj még mert gyenge vagy. - Roger? - Te vagy az! - Igen barátom, vette le kalapját és gyújtott rá egy szivarra. - Te mióta szivarozol? - Mióta rájöttem Pumakungában milyen jókat lehet füstölni. -Nevetett fel, majd köhögött egyet. - Igaz, még a szervezetemnek idő kell megszokja, de isteni, ajánlom próbáld ki, ha felépültél. - Várj, ezt nem értem Pumbakuna meg mi? -Pumakunga! Ez a hely neve ahova hoztak. Tudod nem sokkal később hogy összeestünk, ránk találtak és kiderült nem is messze voltunk a térképen kijelölt helytől. Pár kilométerre innen van egy reptér, ahonnan hazajuthatunk, és segítenek is eljutni oda, csak vártam magadhoz térj. - Ez jól hangzik, felőlem, mehetünk is, már unom ezt a környéket. - Csak ne olyan gyorsan! Holnap érkezik a kocsi, ami kivisz a reptérre, addig feküdj és pihenj. -Te mit csinálsz addig? -Ismerkedem a hellyel és bővítem a tudásom. Látod, még se volt hasztalan a Professzor szolgálatában állni oly hosszú éven át, sok mindent elsajátítottam, köztük különféle nyelveket, törzsi szokásokat is. - Jó neked, na én alszom inkább. - És visszadőlt az ágyára, míg Roger kisétált Prível s magára hagyta a gyógyuló társát.

- Másnap korán keltek és megköszönték a segítséget, felültek a két tevére, amit egy egy benszülött hajtott. - Megint jól átvertél Roger! Ha én ez tudom! - Majd felnevetett az idősebb alak, látva hogy zötykölödik és kapaszkodik betojva Phil hátul. - Mégis mit vártál, limuzint? - Hogy kell itt kapaszkodni, jaj le fogok esni. - Jajveszékelt, miközben a két tevét vezető idegen is elmosolyodott és rácsapot az állatra gyorsabban haladjanak, meg hogy jobban röhögjenek a tevén nem utazó efendin.
Kicsit később, már nyugodtan a repülőn utaztak. Nem nagy gép volt, de a célnak megfelelt, Amerikába eljutni. Becsukták a szemüket és hátradőlve próbálták élvezni az utat, ami nem sikerült zökkenőmentesen, a kis négyszemélyes rozsdás vasat elnézve, de eddig kalandjukat tekintve már ez is luxusnak számított a régész párosnak.
Mindeközben a romok alól, a régi piramos alatt megmozdultak a kövek, beremegett ismét a talaj s egy kéz nyúlt fel a kőrentegeg alól. Öt ujján leégett bőrcafatok lógtak és a csont hófehéren vílágitott, ujjai vékony hegyes alakba végződtek, akár egy nyílhegy. Megmozdult a kéz, ujjai egyesével külön egymás után nyújtozkódtak s magaslottak az Ég felé, kitörni vágyott a föld alól. Elterült a halom, s előbújt a sötétség, megmutatta magát, végre magához tért álmából. A régész csapat nem is sejtette mit szabadított fel, ezzel az akcióval.

2. rész: Egy angyali teremtés

Hosszú út során, de hazajutottak Rogerék. Phil még most sem árulta el társának, mire bukkant Egyiptomban, szorongatta a táskát maga mellett, mint csecsemő a cumiját. Társának, azonban feltűnt a különös viselkedése barátjának. - Minden rendben Phil? Mióta elhagytuk Egyiptomot, olyan fura vagy! - Nem, nincs semmi, csak kicsit megviselt a kaland. - Rendben, nem sokára otthon vagyunk! Amerika, már civilizáltabb és modernebb volt, mint Afrika. Repülőgépek szellték az eget, kocsik, buszok, vonatok zajai visszhangzottak a több emeletes épületek közt. A Professzor világkörben ismert ember volt, jómódú, gazdag és jól informált. Egyik öltöny ember várta is a két párost a limuzinnal. - Na végre, a friss amerikai levegő, a kényelem, a luxus, ez hiányzott én nekem. - Mondta Phil kiszállva a gépből és odaérve a kocsihoz. A beosztott vette volna el a táskát tőle, ahogy azt tanulta, de Phil szokatlan mód ráförmedt és nem adta. - Ez az enyém, jobb ha magamnál tartom. - De Phil? Ő csak a munkáját végzi, add oda neki, visszadja. - Nem! - Az öltönyös nem is erőltette ajtót nyitott majd beült a kocsiba ő is. - Mi van veled barátom? olyan agresszív lettél? Az amugysem a te táskád, ha nem tudnád. -Erre nem is szólt, duzzogva elfordult, mint egy gyerek. Folytatták, immáron csendben az utat. Hamar oda is értek, rendbe tették magukat, még se jelenhettek meg a prof előtt szakadtan. Még a kocsiban átöltöztek és mentek az irodába ahol a idősember várta őket izgatottan. Hófehér öltönyben és nadrágban volt, ami paszolt a borostájájoz és hosszú hajához. Irodai székében foglalt helyet, majd megpördült azon felpattant és asztalára támaszkodott. -Hol késlekedtettek? Mi történt a csapattal? És hol a kincsem? - Fönök, egyszerre egyet ha kérhetem. - Lépet előrébb Phil, majd Roger hátratolta, utalva majd ő mint vezető és rangidős beszél. - Professzor tengerkék szemei habzottak, mint az óceán, mikor mérges a halászokra. - Hát tudja történt egy kis baleset. - Baleset? Miféle baleset? -Vágott szavába! -A piramis összedőlt és Kevin életét vesztette, a többiek elmenekültek, rólunk nem tudunk semmit. Azt hittük már megérkeztek. Nem találtuk meg amit kerestünk, örültünk túléltük. - Az öreget hidegen hagyta az incidens, nagyon kiborult a két emberre, majd fel borította még dolgozó asztalát is. -Mihaszna alakok tűnjetek a szemem elől! - És a fizetség? - Nyújtotta markát Phil. - Fizetség? Örülj ha nem váglak ki titeket az ablakon! Tudjátok mennyibe került nekem ez az expedició? Mars kifele! - Hálátlan alak! - Motyogta Phil, majd Rogerre nézett. - Tudod te is milyen ha ideges, ha lenyugszik, hidd el másképp látja a dolgokat. Én régebbről ismerem, nem rossz ember ő, csak nem szereti ha valami nem úgy megy ahogy ő akarja. - Ch, ez nem rossz ember? Hagyjuk. -Majd kisétáltak csalódottan a épület ajtaján.

-Úgyis elkapunk! - Kiálltotta a négy iskolás, kik egy tőlük pár évvel fiatalabb hosszú barna hajú gyereket üldöztek. A fiú rohant ahogy bírt a nagyok elől, mert tudta ha utolérik megverik, mint mindig. Egyik kereszteződéshez érve Philbe és Rogerbe botlott, s véletlen kiverte a férfi kezéből a táskát, amiből kiesett a ládika. - Elnézést nem vettem észre! - Segített az embernek, de az ellökte a srácot. - Figyelmetlen kölyke, vigyázz jobban. Majd felvéve táskáját el is indult. - Most ezt miért kellett, nem direkt volt. Egyre furcsább vagy Phil. - Téged nem zavar fölöslegesen kockáztatuk az életünket? Egy árva petákot se adott az a vénember, egyszer esküszöm. - Nyugi haver, megoldódik minden meglásd. - Majd el is tüntek a sarkon. A gyerek feltápászkodott és akkor látta, egy ládika hever előtte, véletlen ráeshetett és nem vették észre. Felkapta, hogy az idegen után vigye, de ekkor megjelentek üldözői és ismét kezdetét vette a hajsza. - Ott van a nyomi! Kapjuk el! - Kiálltották, mire a fiú, eltette a tárgyat és ismét futott. Átmászott egy kerítésen, sikátorba bújkált, majd egy bokor mögé elrejtőzve rázta le a nagyokat. Kifújta magát, majd hazament. Szerencséjére most nem kapták el. Szép kis kertes családi házban lakott egy emeletes rendezett, tipikus amerikai lakás. Nem volt otthon senki, felszaladt emeletre ledobta cipőjét, dzsekijét, táskáját, majd szobájában az ágyra feküdt.

Egyiptom: - Indulj már te szar! Tolta a csapat másik fele a jeepet, míg egy taposta a gázt. - hagyjuk beragadtunk, ezzel se megyünk tovább. - Fenébe, most mihez kezdjünk? - Gyalog kell folytatnunk utat. Szedjétek ki kocsiból a cuccot és induljunk. - Beszélgettek a régészek, miközben egy homokvihar közeledett. Egyre erősebb és sűrűbb lett, majd sötétebbé vált. - Mi a Szent szar! -Szólt fel az egyik, kinek testére szkarabeuszok kezdtek mászni a föld alól és marták, ahol érték. - Ne!- Kiálltott fel, majd a homok elnyelte. -Mi történik itt? - Nézett össze a többi. - Ez nem egy átlagos savatagi vihar. -DE NEM ÁM. - Röhögött egy alak a homályból, kinek testét nem látták, hangja félelmetes, mély és ijesztő volt. -GyÁVA FÉRGEK, MEGDÖGLÖTTÖK! -Röhögött, majd egy koponya bukkant elő vigyorogva a homok közepette s az emberek szétmáltak mint egy olvadt fém.

Amerika: Már estére járt, de Ramsy még el sem pakolt, tudta ha, hazaér az üzeltből nevelője mérges lesz, így gyorsan magához tért, s elkezdett rendett tenni. Éppen megemelte a dzsekijét, mikor kiesett belőle a ládika, amiről már el is feledkezett. Vizsgálgatta, tanulmányozta, majd megpróbálta kinyitni, de elsőre nem sikerült. Letette az asztalára, majd kiment a szobából, mikor az elkezdett mozogni és ragyogni. A fiú hallván a különös hangokat, visszament és látta a káprázatot. Kinyílt a láda és egy az egész szobát elfoglaló félköríves kapu jelent meg, ami középen ragyogott. Levegőt se mert venni ámulatában a gyerek, de ez még csak a kezdet, ami ezútán történt, arról álmaiban sem gondolt. Egy igazi angyal jött át, majd utána bezárodott az átjáró. - Üdvözöllek dicső kiválasztott, a nevem Sarlia, az utolsó angyal s egyben a kulcs őrzője! - Erre a gyerek el is ájult, s a láda bezárodott.

 

 

Oldal: Kapu, átjáró egy másik Világba
Írásaim - © 2008 - 2024 - klanhaboruk.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat