Írásaim

A kapzsi úrfi (tanulságos mese)

Egyszer volt, hol nem volt, élt egy fiú, kinek mindene megvolt, mire csak vágyott. A fiú apja nagyon gazdag volt. Az országban szinte a leggazdagabb emberek között szerepelt a neve, ezért sokan irigyelték őt és fiát. Egy nagy kastélyban éltek, ahol mindent lehetett látni, mit csak szem látni tud. Saját játszótér, medence, golfpálya, és még ha tovább sorolnám, holnap se lenne vége a történetnek. A fiúnak azonban nem tetszett ez a gazdag életmód. Nem voltak barátai, se osztálytársai, mert apja sehova sem engedte és magántanár járt hozzá. Nagyon szerette apját, hisz ő nevelte fel, mert az édesanyja születésekor meghalt. Végülis, apját se ismerte annyira, mivel nem nagyon volt otthon, mindig tárgyaláson, üzleti úton volt. A maximumra törekvő apa mindent fiának akart s annyira beletemetkezett munkájába, hogy a fiú ne szenvedjen hiányt semmiben, hogy észre se vette, pont azt nem kapja, meg, mire legjobban vágyik, a szeretetre és gondoskodásra. Minden vagyonuk az ingatlanokba volt, ezért odakellett figyelni rájuk, nehogy elússzón minden pénzük. A nagyon elfoglalt ember nem törődött fiával, akárhányszor odament hozzá a gyerek, hogy játszon vele, elküldte, hogy majd később, mert most nem ér rá. Nagyon egyedül érezte magát a fiú olyan, mintha börtönbe lenne, ezért gyakran elszökött otthonról, de mindig visszahozták. Telt múlt az idő, de a helyzet nem változott, végül húsz éves lett. Elhatározta, hogy bemegy apja ajtaján és beszél vele, de nem tette. Úgy, volt vele eddig se foglalkozott vele, miért pont most tenné, majd magába roskadva a szobájába ment. Kis idő múlva keresték, nem tudta ki kopoghat ajtaján. A falu orvosa volt és közölte vele, hogy az apja elhunyt. Nem értette miért hisz nem rég még szorgosan irodájában serénykedett, majd a doki elmesélte neki sok stressz és szívbetegsége elvitte. Ekkor döbbent a fiú rá, mit is vesztett valójában? Eddig is, csak testileg volt ott az apja! Majd magához térve, utálta magát, hogy ilyen szörnyűségekre gondol. A falu orvos megnyugtatta és megkérte a többieket ne zavarják, had dolgozza fel a történteket és elment. A gyerekre hagyott mindent apja, de mivel nem értett a vezetéshez a temetésen az öltönyös pasit bízta meg ezzel, ki szívesen átvette e terhet a gyerektől. Nagyon szerette az apját, nem csak munkatársak, de barátok is voltak. Remekül is végezte a vezetői posztot és sok pénzt hozott a cég. A gyerek a hozamot meg csak, úgy szórta két kézzel. Nem tudta megbecsülni vagyonát, mindenből a legdrágábbat vette meg. Volt saját tava is, ahova kijárt gondolkozni. Olyankor megparancsolta szolgáinak, ne zavarják ebbe. Kiskorába is gyakran járt ide. Egy nap felkereste a falu plébánosa kisebb összegért, de a fiú rácsapta az ajtót, végig se hallgatta. Később egy koldus csengetett be hozzá alamizsnáért, de neki se adott, -menjen dolgozni- mondta. A falu plébánosa és a koldus is csak ennyit felelt az irigy gazdagra -Isten majd megbüntet-. Betöltötte a fiú a huszinötödik életévét és úrfivá lett, ami előkelőséget jelentett neki, még a hatvan éves öregek is fejet hajtottak előtte. Senki se értette, hogy lehet egy ilyen fiúból előkelő és gazdag, mivel senkinek se adott, mikor megtehette volna. Később ráragasztották a kapzsi úrfi címet. Unta a fiú, hogy eddig nem érdekelte senkit, most meg csak a pénz kéne mindenkinek. Mit bánta is, csak herdálta el az apjától örökölt vagyont, mit az elhunyt, kemény kézzel és szorgosan szerzet meg. Egyszer hívta telefonon az öltönyös pasi, hogy a cége tönkrement. Lerakva telefont nem tudta mi tévő legyen, hogy oda az "aranytojást tojó tyúk". A faluban hamar elterjedt a hír és elhagyták a dolgozói a céget, majd elárverezték házát. Kifizetve minden tartózását, nem maradt semmije az úrfinak, csak egy rozoga viskót tudott megvenni a falu szélén. Végül az se bírta és szétdőlt, hajléka égbolt lett, étele, itala, amit talált. Koldussá vált, viszont nem sajnálta senki, tettei miatt, elfordultak tőle gúnyolták és kárörvendtek rajta. Megelégelve ezt az életet, épp készült levetni magát egy hídról, mikor arra ment a pap, ki nem fordult el tőle. Segített neki, befogadta, majd ételt, italt és munkát ajánlott. A szerencsétlenből normális ember vált, dolgos ember. Visszament megköszöni a papnak a jó tettét és hálája jelképen pénzt akart adni, amit nem fogadott el a pap. -Istennek köszönd meg ne nekem- válaszolta. Értette ,mit akart ezzel a plébános mondani és szétosztotta a maradék pénzét a rászorulok közt, többek közt a koldusnak is. Így meghajoltak és tisztelték újra őt, de nem azért, mert gazdag vagy előkelő lett volna, hanem mert becsületes, segítőkész emberré vált. Az egykori cégénél helyezkedett el, mint munkás, miután egy nagy cég felvásárolta és rendbe hozta. Idővel megnősült, két gyereke lett és mindig éreztette velük szereti őket, nem úgy, mint egykori apja. Tovább nem csúfolták kapzsi úrfinak, igaz gazdag se volt, de kapzsi se!

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat