Írásaim

 Elvarázsolt kastély III. Kötet

Az idők szárnyán

 II. Fejezet

 Utazás Narniába

Hol vagyok? Mi ez a hely? Mormogta magában Peter, s körbe körbe forgót felmérve az idegen helyet. A táj kietlen volt s sötét, hóval lepte erdő, a fák száradt ágait húzta le a hó rengeteg, s a bokrok is, épp ha kilátszottak a fehér lepel alól. Megfordult a fiú, vissza akart menni a szekrénybe, de már nem tudott, hiába sepergette vékonykás kezeivel a havat róla, nem állt más ott, csak egy fal. Nem volt mit tennie, elindult feltérképezni az eddig ismeretlen terepet. Ahogy haladt beljebb a roskadozó fák közt, lába alatt csak sistergett a hó, néha megállt s a barna egyszínű kabátját nézegette, ahogy hullik rá a fehérség, míg végül teljesen át nem színezte azt. Elkalandozását egy bokorból jövő hang szakította félbe. –Ki van ott? - kérdezte kissé rémülten, s kékes szemeivel hunyorított jobban lásson a nagy havazás közepette. Jobbra fordult, s látta egy tőle nem messze lévő bokron pereg le a hólepel, s egy árnyék is kivehető mögüle. Valaki van ott, ez nem kétséges! – Hahó, ki az? Búj elő, bárki és légy! – Szólalt meg még egyszer, már kissé erőteljesebben, s lassan közeledett az idegen felé, ki közben átsuhant a bokorból egy fa mögé. –Én Peter vagyok! Te ki vagy? – Kérdezte a vastag törzs mögött bujkáló alakot, ki hol kibújt a fa mögül hol ijedtébe visszabújt. –Gyere elő, bárki is légy, nem bántalak! –Majd az ijedt lény előjött rejtekhelyéről, s lassan merészkedett csak Peter felé. Egy magasak lehettek, egy középkorú férfi két kis szarvval a fején, és lábai helyett paták voltak. Kisebb szőr borította testét és más ruházat nem is volt rajta. Fülei egy állatéhoz hasonlítottak, de minden más testrésze megegyezett az emberekével, két zöld szempár, kis orr, keskeny száj, és két elég erős kézpár. – Tumnus Úr vagyok, de szólíts csak Tumnus-nak. Te ki vagy és mit keresel itt Narniába? Még nem láttam hozzád fogható lényt itt. – Kíváncsiskodott a félig ember, félig kecske kinézetű lény miközben méregette a számára még idegen gyereket. – Peter a becses nevem, és Lengvids-ből érkeztem. Üldöztek valami gonosz lények, és nagyapám elbujtatott egy szekrénybe, majd itt találtam magam. Már láttam hozzád hasonló lényt a könyvembe, te bizonyára egy faun vagy. – Igen jól, tudod Peter Lengvids-ből. – S háta felé nyúlt közbe a fiú, kereste a táskáját, mibe könyvei voltak, de nem lelte. – Aj, ne bizonyára elhagytam miközben menekültünk a boszik elől. – Boszik? Miről beszélsz? – Kérdezte a faun bozontos szemöldökét ráncolva. – Meg akartam neked mutatni a könyvemet, mi hozzád hasonló mitológia lényekről szól, de a táskámba maradt, mi bizonyára elhagytam még Lengvids-be. Fel se fogom, itt állok egy faunnal szembe és beszélgettünk, biztosan csak álmodom. –Biztosan az Űrnőről beszélsz!- S egy farkas vonyítása hallatszódót a távolból. – Úrnő? Kérdezte értetlenkedve a fiú. – Gyorsan gyere, menjünk innen. A boszorkány kémei mindenhol itt vannak, vendégül látlak. –Majd megfogta kezét s odahajolt Tumnus, s fülébe súgta. – A fák is neki engedelmeskednek.  – Peter teljesen össze volt zavarodva, mi az arckifejezésein is látszódtak, szemei olykor tágra nyíltak és szájával grimaszokat vágott, nem értette mi folyik itt, eddig boldogan élt nagyapjával majd minden megváltozót egy karikacsapásra. Kiderült ő nem is közönséges gyerek, léteznek gonosz erők, szülei nem balesetben haltak meg, nagyapja nem is az kinek hitte eddig. Akiket eddig csak könyvben vagy legendákról ismert, mint a faun vagy boszorkányok most látja, hallja őket, beszél velük, sőt üldözik. Ezekkel a gondolatokkal hagyta ott Narnia határát, a lámpást s tért Tumnus Úr lakhelyére mi kívülről egy roskadó kis viskó volt, ütött kopott kis ablakkal, nyikorgó szürke ajtóval és egy omladozó ferde kéményen szállt ki a füst. Óvatosan belépett a kunyhóba, elől a faun ment. -Ez az én kis birodalmam, foglalj helyet- Mutatott rá egy hintaszékre, amiből kettő is volt egymással szemben s egy kis kerek faasztal volt köztük. Peter száját húzogatva nézett körbe. Belül kisebb volt, mint kívülről tűnt, régi bútorok, pár porcelánedény és evőeszköz egy kisszekrényen, és egy öreg komód a szakadt huzalú kanapé mellett, mi szépen megvolt ágyalva. -Köszönöm szépen, vette le a fiú a kabátját s tette a fogasra, míg Tumnus Úr megrázta magát a bejáratnál s kis piros esernyőjéről lekaparva a havat a földre tette. Bezárta az ajtót s meleg teával kínálta ezüst kis kancsóból, s a hozzá illő csészével.Mindketten leültek, először Peter majd Tumnus s a kandalló mellett hintáztatva maguk, forró teájukat kortyolgatva beszélgettek. Peter kezdte. – Szóval Tumnus vannak még itt rajtad kívül más lények is? – Igen, és te egyedül jöttél ide Narniába? – Igen, sajnos nincs testvérem, nagyapám... Itt picit elhallgatott, lesütötte szemeit, majd felnézve nagyot nyelt és folytatta... vagyis annak hittem, ő nevelt fel. A szüleim meghaltak még kicsi koromba. – Sajnálom. Én apám is meghalt, várj egy kicsit. És odarohant a szekrényhez és levett egy képet róla, amin ő volt és egy hozzá hasonló öregebb faun. Odatartotta a fiúnak és rámutatott a mellette álló alakra, ki átkarolta őt. – Ő itt az apám. Vagyis csak volt. –Törölgette könnyes szemeit. – Miért mi történt vele? – Sajnos megölte a boszorkány. – És le is tette a képet a kisasztalra, majd visszaült a hintaszékbe zsebkendőjével kifújta orrát, megtörölte könnyes szemeit és meggyújtotta pipáját. – Sajnálom, nem tudtam. Ki ez a boszorkány, észrevettem akárhányszor felmerül a neve a félelem fog el? –Miért téged nem? Nem ismered őt? – Nem. – Majd fogsz te is félni, ha megismered. Tudod régen nagyon szép hely volt Narnia, sütött a Nap, zöldelltek a növények, a fák lombkoronái terebélyesek és hatalmasok voltak, a madarak énekei bejárta az erdő zegét- zugát. Boldogan éltünk itt kentaurok, nimfák, sellők, törpék, óriás sasok, óriások, küklopszok, más állatok és mi faunok, míg be nem köszöntött a tél és a Fehérboszorkány át nem vette az uralmat a hely felett. – S mielőtt a fiú reagálhatott volna bármit is Tumnus elővett szőrbundája alól egy kis furulyát és játszatni kezdett rajta. – De szép zene! Mintha kicsit álmos lennék. – Motyogta magába Peter, majd egyre homályosabban látta a faunt, s a kandallóban lobogó tüzet, végül becsukta szemét és oldalára fordulva elaludt a hintaszékben. Kis idő múlva tért magához, de a szembelévő szék üres volt, csak lassan himbálózott üresen, mintha egy szellem hintáztatná. Jobbra nézett a tűz már majdnem kialudt, majd balra kereste a újdonsült barátját, ki összekuporodva feküdt a kanapén és remegett illetve motyogott magába valamit. Felállt és odalépett hozzá, mi a baj Tumnus? Mi történt? – Menj innen, menj, fuss, rossz dolgot tettem, rossz faun vagyok, áruló vagyok. – Dünnyögte magába majd felugorva a kanapéról a fogas felé sietett levette Peter kabátját ráadta és tessékelte kifelé. – Mi a gond? – Nyugtatta a faunt. – Tudod az Űrnő megparancsolta, ha embergyerek jár erre, azonnal jelentenünk kell, különben bezártat a tömlöcbe. És Én, én elaltattalak a szatírok zenéjével, míg álmodtál, jelentettem a kémeknek. Pár perc és a testőrség itt lesz, hogy elvigyenek! Ezt tettem, rossz vagyok, menj még elmenekülhetsz. – De miért tetted? Azt hittem barátok vagyunk, mi lesz veled, ha elmegyek, akkor téged kapnak el. –Sajnálom, igen megkedveltelek és már megbántam, csak megijedtem. Kérlek hadd tegyem jóvá, engem ne félts, tudok magamra vigyázni. Viszlát, Peter Lengvidsből, az utat tudott, a lámpásig amerre jöttünk? – Igen de… - S már nem tudta befejezni a mondatot, mert Tumnus rázárta az ajtót. A fiú csalódottan, de elindult visszafelé amerre a faun mutatta, megállt még egyszer s visszanézett. Tumnus is elhúzta kis ablaka függönyét s kukucskált kifele. Így váltak el egymástól. Peter bolyongót a havas erdőben, viszont nem találta a lámpást, s eltévedt. Bántotta továbbá a faunnal való hirtelen és rossz elválás is, így úgy döntött visszamegy hozzá. Távolból azonban megpillantotta a kunyhót, az ajtót betörték. –Jaj, ne, Tumnus! – Kiáltott fel s odarohant, bement s minden szétdobálva a földön, szekrény felborítva, a komód és az asztal is. Kanapé szétszakítva, székek lábai kitörve. Majd a földön talált egy fecnit min ez állt. „ Narnia törvénye szerint, a faunt, kit Tumnus néven szólítanak a királyné árulásában s a szökevény embergyermek bújtatásában bűnösnek nyilvánítatott. Büntetése élete végéig tartó szabadságvesztés, mi azon nyomba végrehajttatik.  Aláírás Wolf a legfőbb parancsnoka. – Jaj, mit tettem, miattam került tömlöcbe, most mit tegyek. – Csikorgatta fogát, és vakargatta fejét tanácstalanul. –Segítenem kell neki, de hogy? – Még azt se tudom, pontosan hol is vagyok, mi ez a hely, milyen nagy? És merre indulnék el? – Vitatkozott saját magával. Majd lépteket hallót s elbújt a felforgatott bútorok mögé.  Valaki bejött az ajtón, sétált fel s alá, matatót majd kiment. Várt még egy kicsit a fiú, majd kikukucskált, nem látott senkit így előmerészkedett. Hirtelen aztán ott termet egy kövér piros ruhás alak előtte. – Ho ho ho. – Jaj ne bántson! – Ijedt meg s el is botlót lábába a fiú, miközben hátrálni próbált. – Olyan ijesztőnek nézek én ki, hogy bántani tudnék egy fiút? – nézet le rá csípőre tett kezekkel s felhúzott szemöldökkel a földön fekvő Peter-re. Fenézett a rémült gyerek, jó nagydarab pocakos férfi, nagy fehér szakállal, fehér bozontos szemöldök, nagy szemek, piros téli sapka, piros kabát, és piros csizma. –Télapó? – Mondta bátortalanul. – Még szép! Nem is a Piroska, ha ha ha, vagy mondhatnám ho ho ho. – S kezét nyújtotta az elesett fiúnak, ki megfogva azt feltápászkodott. Újabb hangot hallót, ezért pillantást vetett az ablakra a Télapó jobb válla felett s egy szép díszes szánt látott, hátul egy nagy piros zsákkal, s elől egy rénszarvas kapargatta a talajt. –Csak nem Rudolf az? – De bizony, az én leghűségesebb állatom, szán húzom, sőt mi több a barátom. – Ezt nem hiszem el. Mi jön még. – Gyere fiam, nem jöttem én ajándék nélkül. - s kimentek a szánhoz. Lekapta rövid kezeivel a nagy kupac zsákot, mi telis tele volt különféle ajándékokkal. Majd elővett egy középméretű kardot, mi hegyes és fénylő végű volt, markolata pedig aranyozott, odaadta Peter kezébe. – Tessék, fogd csak meg, ez a tiéd. És várj, van még itt valami a számodra. – Majd tovább kutatott a zsákjában, már majdnem félig benne volt, mire meglelte mit keresett. – ez az megvan, és kivett egy szürkésfehéres kis kürtöt mi egy gnú agancsára hasonlított. – Ezeket miért kapom, hisz nincs még karácsony? – Viszont megérdemled, jó fiú vagy te Peter és még hasznodra fognak ezek válni. – Honnan tudod a nevem? – Sok mindent tudok rólad, többet, mint te azt hinnéd, de most ne haragudj mennem, kell, sok bepótolni valóm van még. A gyerekek várnak, az ajándékok meg nem mennek ki maguktól. - Felült a szánra és már indult volna el, mire még visszanézett, egyik kezével tartotta a gyeplőt Rudolf már készen volt az indulásra, míg másikkal letolta kicsit nagy kerek szemüvegjét. – Fiam, jól jegyezd meg ezeket a szavakat. Egy igazi hőst nem a szava és a felszereltsége teszi naggyá. Lehet neked kardod, pengéd, íjad, ha nem jó célra használod fel. A tetteidtől leszel az, minek lenned kell. Eszerint használd fegyvered és kürtöd, ha bajban lennél. - Majd rávágót, egy finomat Rudolfra a gyeplővel. –Gyí, te! – Várj, és mit csináljak most? Merre induljak el? – Kiáltott a Télapó után. – A szíved vezéreljen utadon, az sose hazudik! – Majd eltűnt a hófehérségben.  Erre Peter még nézegette kicsit az ajándékait, örült neki és eltette oldalra őket majd elindult, lábnyomait a gyorsan szakadó hóesés tüntette el maga után. Mialatt Peter bandukolt Narnian belül, egyre messzibb a lámpástól a Fehérboszorkány dühöngött, hogy még él az embergyerek. -Ezt nem hiszem el, ennyi kém s mind hasztalan- Járkált fel s alá Jégbirodalmában, miközben alattvalója egy kis törpe csak szótlanul figyelte. - A faunból sikerült már kiszedni valamit? - Nézett le a trónja mellől a kis szakállas szakadt ruhában lévő lényre. -Sajnos még nem Úrnőm. - Felelte remegve, s barna apró szemeit lesütötte. -Akkor keményebb eszközökhöz kell folyamodni.-Sétált le a podiumáról kezében a fehér varázsbotját szorongatva, minek vegen ezüstkristály volt. Egyenes a tömlöc felé vette az irányt, míg a törp kapkodva szedte utána apró lábait. A fogoly merre van? - Kérdezte az Úrnő a bikafejű szolgát, ki Tumnusra és a többi rabszolgára vigyázót. - Odavezettem felség. - Válaszolta mély hangon s lassú komotos léptekkel muttata a helyes irányt miközben oldalzsebéből levett egy kulccsomót, s szőrős karmaival keresrte a tucar kulcs közt a megfelelőt. Végig haladva a rideg és fehér folyosón, több vasketrec közt odaértek a faunhoz. A többi lény, tündék, elfek, törpök és más beszélő állatok a sarokba kuporodva reszkettek a Boszorkányt látva. Csend és fegyelmezettség uralta a helyet, hisz tudták egy oda nem illó szó s mennek a Jégcsarnokba, a többi kővé dermedt engedelmetlen közzé. - Tumnus Urat elfogta a pánik már a hatalmas szőrős bestia látlán, nagy paták, karmok bölényfej és óriási szarvak. De a királynő látványa se adott számára megnyugvást, pedig szép nő volt, kár hogy gonosz. Hosszú fehér térdig érő haján a fehér kristályokkal díszitett korona. Karcsú test, mit sötétzöld díszes állati bőrből készült bundája takart el. Keskeny áll, kis pisze orr. Egyedül a világos kék szemeit váltó feketeség tette félelmetessé mikor dühös volt. - Szóval te vagy Tumnus. - Lépett be a tömlöcbe, miközbe a faun hátrált ameddig a bilincs engedte. - Mesélj csak mit tudsz az ember kölykéről, te áruló. - Semmit felség. Már mondtam, hogy jelentettem, amikor megláttam, s mire visszatértem lakásomba eltűnt. - Hazudsz! kiáltott rá. De legyen. Akkor magam intézem el azt a fatyút, Bölény ne adj neki se ételt se italt. Majd ha kiszárad és kilyukad a gyomra megtanulja kivel szórakozik. - Igenis Úrnőm. - S bezárta a patás a rácsajtót, majd visszállt a helyére. A boszi visszasietet trónjára, míg a alattvaló törpéje kigúnyolta a faunt s utána eredt. - Wolf! - Kiáltotta a hatalmas jég készítette ülőhelyén. - Igen gazdám. - Lépett elő egy beszélő farkas a semmiből. - Menj és keresd meg a betolakodót majd hozd elém. Élve vagy halva. - Értettem. - S vonyított egyet, jelezve társainak, s egy tucat farkasfalka hagyta el a birodalmat s rohant örült tempóba keresztül hegyen, völgyen erdőn át a havasi rétig, keresve s kutatva Petert.  Peter beert a ritkas erdobol egy suru lombkoranaval takart bozontos erdobe ami sotetebb volt az eddigieknel. Megmozdult a bokor. Valami van ott. -Ki vagy!?Gyere elo! - remego kezevel rantotta ki kis kardjat mit a Telapotol kapott. -Tedd el a penget ifju titan meg valaki megserul itten ni. -Maszot elo negykezlab egy beszelo hod majd felegyenesedett. - te tudsz beszelni? - ovatosan helyezte vissza tokjaba a fegyvert. - min csodalkozol itt, tan nem lattal meg beszelo allatot? - hat mar talalkoztam rgy faunnal meg a telapoval ok meseltek a helyrol es az itt elo lenyekrol, de igy sajat szememmel latni megijesztobb. -Na akkor ha tul vagy a csodalaton bemutatkoznek Jon vagyok, de tobbiek csak hodpapanak hivnak. -Udv Peter. -Nyujtottak kezet egymasmak. -Nosza ha tul vagyunk a formalitason gyere hodmama finom levest foz eppen, jut meg belole az emberfianak is. -Koszonom de nemvagyok ehes segitenem kell egy baratomnak, ki miattam kerult bajba. - majd korgot egy hangosat a gyomra. - a bendod nem ogy gondolja, gyere fiu ehes gyomorral nem jutnal meszire, ne keresd magad.-hat jo- itt van a hodlakunk nem messze.- s elindultak Jon elol futot negykezlab mig Peter szedte utana labait. Odaertek, egy holepte farakas alatt volt a helyuk egy gat oldalaba. Peter epp hogy befert a kis ajton, le kellett hajolnia de belul tagas volt a hely. Egy nagy kerek szoba volt ket hodmeretu aggyal nagy negyagu csillarral s egy asztallal meg ket szekkel. Hodmama epp a tuzhely mellett sertepeltelt ami naluk egy melyedes volt par faval s bogracs felette mibol jo illatok aradtak. -Megjottunk szolt hodpapa. -pont idobe kesz a finom etek. -S mar szedte a fatanyerra. -Meg egy szemelyre asszuny. -S fordult meg a hod, mikor meglatta vendeguket. kezet nyujtott illedelmesen miutan kotenyebe megtorolte azt.- udv kihez van szerencsem? -Peter a nevem. - Engem szolits csak hodmamanak. -S helyet foglaltak kozbe, a fiu torokulesbe az asztal mellett mig hodszulok a szekukon foglaltak helyet. - hogy izlik a leves? -kerdezte hodmama. -Nagyon finom. -Izletes am hodmama a legjobb szakacs Narniaba.- jaj Jon ne tuloz. -Pirult el. - Mondom en biz.- a fiu elrohogte magat. -Min rohogsz ember fia? -elnezest tudom illetlenseg, foleg eves kozben, de olyan viccesek vagytok, meg a beszeded. - mi van a beszedemmel? - hat olyan ize hogy is mondjam furi.- nema asszony kirohog minket. - Jaj Jon ne zsortolodj annyit inkabb egyel. Uj meg itt, szoknia kell az itteni dolgokat. Bocsajsd meg hodpapa viselkedeset, neha nemtudja hogy illik viselkedni, tudod nem surunk vannak latogaton foleg masik vilagbol. Sot miota a boszorkany...hagyjuk. -fejezte be mondokajat sohajtasok kozepete. -semmibaj, nagyon kedvesek vagytok de mennemkell. -Hova sietsz. -Mint mondtam ki lell szabaditanom Tumnust a bortonbol. -Jaj az a szereny faun, elkapta a Boszorkany? - igen miattam. -Ne sies anyira meselek neked egy tortenetet....- s befejezve az etelt elpakolt majd leultek a tuz melle.- jaj man megint kezdi. - cscs szoval.... Regesregen Narnia volt a legszebb hely, Napsutotte es szep taj. Zold ret, viragos kertek, egigero fak. A tenger kek vize viszatukrozte a fenyt s pici esozeskor szines szivarvanyok voltak az egbolton. Aslan volt a vezetonk. Egy hatalmas allat, ki osszetartotta a nepet, s beket hozott e foldre. Sokan ugy hiresztelik o Narnia alapitoja, de ez csak legenda. Nem kellett Narnia lakoinak bujkalni, felni. Nimfak, elfek, tunderek es sellok ezrei, millioi elt e videken. A madarak hangos csiripelesere kelt az ember, a bogarak vigan poroztak a novenyeket. Ma mar aligha latni viragot, tundet, vagy bogarat. Ha meg is maradtak vagy menekulnek vagy rabszolgak. Minotaruszok, torpok, farkasok, deneverek, a fak mind a Boszorkanyt szolgaljak. Nem tudjuk honan jott a gonosz, egyszer csak megjelent Narniaba s elpusztitotta azt. A szep vilagos helyet sotetseg valtotta fel. Jegtakaro es horeteg mindenutt. Harcoltunk eleinte ellenne de hiaba, erosebb volt mindunknel, allitolag Aslan megijedt s elfutott. Azota senki se latta ot, pedig szerintunk mas oka lehetett. Remeljuk egyszer visszater s elpusztitja az Urnot. Kering meg egy legende Adam fiarol egy kivulallo gyerekrol ki majd beket hoz e foldre s kiraly lesz. Peter szerintem te rolad szol a profecia s a kiralyno is tudja. Biztos kerestet s ha megtalal megol. Veszelyt jelentesz szamara, igy atgondolnam belepsz e a birodalmaba. En par szazmerfoldrol elkerulnem helyedbe. Ismerjuk mi is Tumnus Urt nagyon jo Faun, kedves es onzetlen. Tamnus Ba az apja is joember volt. Ismertem ot is, mig a boszorkany el nem fogta. Sajnos nem segithetsz rajta, ha megprobalod meghalsz. - de meg kell probalnom. -Peter bennunk van minden remenyunk, ha eltunsz te is mint Aslan Narnia nem lesz tobbe. -S a beszelgetest megtorte egy tamadas. A falak omladoztat, csillar leszakadt s kette torte a kisasztalt. -Jaj ne rank talaltak. Menekuljunk izibe a hatsobejaeaton s elhagytak hodlakot. -Torjetek ezt a porfeszket, s ne hagyatok tuleloket. -Parancsolta Wolf tabornok beosztott farkasainak. Atragtak maguk a fan, leveleken s a gallyakon, bejutottak de senkit se talaltak. Kozben hodszulok Peterrel futottak ahogy labuk birtak, utanuk a falka. Egy roka kerult elejuk. - Hova olyan sietosen. -Uldoznek a farkasok, kerlek segits rokakoma. - hm nem is tudom, ugy hirlik jutalom jar annak, ki kezre keriti Urnonek Adam fiat. -Roka kerlek! Ez most nem vicces! itt lesznek a farkasok izibe. -Majd egy vonyitas hallatszot kozelrol.- najo legyen maszatok fel a fara, en rossz iranyba kuldom oket. -S epp hogy felertek a nagy fa tetejere Wolf s csapata odaert. A tabornok elkapta a sunyi rokat s eros fogaikoz tartotta egy ideig majd eldobta. Hodmama megijedt. -Cscs csititotta hodpapa, meg meghallanak. - s erosen szorongattak a vastag faagat le ne essenek. -Merre mentek? kerdezte vicsorgo fogakkal. -Kik? jatszotta a hulyet! - az embergyerek erre menekult. Ideaig erzem a szagat hodlaktol. -Jaj hat en ize nemis tudom nemlattom. -Majd bicentett a tabornok katonainak, kik elkezdtek harapgalni a rokat. -Jo jo arra futottak. -Mutattot bal iranyba. - tudod mi jar az aruloknak! -Tette oda meg neki a kerdest, de valaszat nem varta meg, uvoltot egyet s nekiiramodtak a rossz iranyba. Elmult a veszely lemasztak a farol. - koszonjuk mondtak. -Semmiseg,. -faj? kerdezte hodmama. -Nemveszes kibirom. -mijaratban itt voroske?- ugyanis ez volt a gunyneve. -katonakat toborzok Aslan seregebe.- katonakat? Aslan seregebe? Tehat meg el? Itt van? visszajott, ugye mondtam nemhagy cserben minket. -Fogta karon hodmamat s tancolt, porgette oromebe.- gyertek velem megmutattom hol van a tabora. Megjottunk ult le egy domb tetejere s onan mutat le egz satrakkal felvert s izgo mozgo lenyekkel teli helyre mi korbe volt veve heggyel . Inen odatalaltok en megyek szovetsegesekert mert ez volt az oroszlan parancsa s elvaltak egymastol. Leertek Peterek a dombrol s volgybe is talaltak maguk, meszirol hangyaszeru lenyeket lattak kik serenyen dolgoztak majd kozelebb erve egyre tisztabb volt a kep. Peter-t amulatba ejtette ez a sok kulonleges leny. Voltak ott kentaurok, minotauruszok, sasok, elfek, nimfak, tundek, faunok, kisemberek es allatok. Beszelo medvek, gepardok, varacskosdisznok...A Narniaiak is lestek a kozelgo embergyermeket kik a hodok utan bameszkodva haladt elore. Vegul eljutottak egy a tobbinel nagyobb es diszesebb satorhoz, kis ido mulva minden allat es lenz beleertve hodekat is meghajoltak. Peter maradt egyedul allva, mikor elobujt rejtekerol a hatalmas allat. Oroszlan volt, de milyen haromszor nagyobb mint barmelyik allat vagy leny ott. -Szoval te lennel-Peter szolt erenyesen. - Es te a hires Aslan az allatok kiralya. -Gyere fiu beszeljunk negyszemkozt. -Majd elvonultak a tobbiektol fel egy dombra ahonan belattak egesz Narniat, meg a boszorkany jegbirodalmat is a tengeren tul. Csodaltak neman a befagyot tengert s a holeplet mi fogyatkozni latszot. -Nez le Peter mit latsz? - vizet sok vizet- es meg? -havat, sok hot. -Nezd! -S lepett egyet elore minek hatasara a tenger kis reszen megreppedt a vastag jegpancel, a bokrokrol es faagakrol leeset a horeteg. -Nem ertem mit kellenne latnom? - majd egy szep kekszinu viragot kapart elo laba kozt a ho alatt. - nem vettel eszre semmi furcsat? Miota itt vagy a ho olvadni , kezdet, a viragok noni, a fak levelei zoldelni. -En miattam, de hogyhogy? - remenyt hozol Narnianak ember kolyke. Gyere sok munka var meg rank. S viszasetaltak a taborba. Teltek a napok, Peter megismerkedett a Narniaiakkal , uj baratokat szerzet, pl Cin cin lovagot az egeret, es Vau vau vitezt a kutyat. Harcoltak, vivtak, gyakoroltak. Mar nem is akart hazamenni, jol erezte itt magat es a kulonleges beszelo lenyeken se lepodot meg, megszokta. Egyik reggel Peter tavolabb mereszkedett a tabortol. Koran volt, a Nap is feljovoben, ujdonsult baratai mig az igazak almat aludtak. Ugy gondolta gyakorol meg kicsit a kozeli erdobe, hogy hamarabb elsajatitsa a kardforgatast, s igy Tumnust kiszabadithatja egyuttal Kiralynovel vegezhet. Csend es nyugalom uralta az erdot, se egy madarcsicserges se egy tucsokciripeles. A fiu veritejkezett mikozben bal laba elol jobb hatul vallszelessegbe. Ket keze szorosan a kard markolatan s suhintott egyet a levegobe, majd meg egyet. Tanulgatta az egyensuly erzeket s fejlesztette az erejet, meg az alapokat miket harcos tarsaitol es Aslan-tol tanult meg. Jo volt egy kicsit egyedul edzeni, nem mintha a csoportos edzes rossz lett volna, de igy becsukhatta szemet, erezhette a szellot s csak az erzekeire hagyatkozva kuzdhetett zavartalanul. Nem szolt hozza senki, nem zokkentette ki semmi technikajaban. Mikozben pihenes nelkul csapkodta a levegot, gondolatai a vegso csatan jartak. Vajon milyen lesz? Gyozhetnek e? Tenyleg olyan e a Boszorkany, ahogy a Narniaiak lefestettek. Tumnus el e meg? Wolf zokkentette ki a gondolat vilagabol. -Nocsak, nocsak kit latnak szemeim? Csak nem az embergyermek? Vegre megtalaltunk! - Vette korbe a falka. A fiu felvette vedo poziciojat s korbe korbe fordult farkasokra szegezve eles kardjat. - Tedd el a kardot fiu, s igerem gyors halalod lesz! - Sosem, nem adom magam olyan konnyen! -Hat legyen, te akartad! -S mar ugrott volna ra, mikor Kent tabornok jelent meg kentaur tarsaival es Aslan-nal. -Megjott a felmento sereg! - Hatralt Wolf a tobbi farkasdal egyutt. -Kivegezzuk oket kiralyom? -Fordult s felig lo felig ember az oroszlanhoz. -Hagyd, ez Peter csataja. -Majd biccepntet egyet s viszalepet a tobbi lennyel egy sorba. -Rossz dontes volt- mondta Wolf s raugrott vicsorgo fogakkal, habzo szajjal a kivalasztottra. Mindenki megijedt eloszor, azt hittek meghalt Peter majd kimaszot a tetem alol. Oldalra lokte a farkast s kiveheto volt a szivebe furodo kard mi vegzett vele. A tobbiek elmenekultek. -Kovessetek oket- parancsolta Aslan katonainak, kik utanuk eredtek. Odalepett a kiraly a fiuhoz. -Szep volt! Tudtam hogy nem hiababa az a sok gyakorlas. ! -Majd hatrafordult s viszasetalt a taborba. A kivalasztott letorolte magarol a vert, kardjat kihuzta az allatbol megtorolte a fube s kovette az oroszlant. Kent utolerte a falkat, s tarsaival lemaszaroltak oket egytol egyig majd buszken tertek vissza rejtekhelyukre. A kiralyno kemei jelentettek jelentos aldozatukat kinevezte Bull-t a bikafejűt tabornokanak s kisebb hadosztallyal elhagytak a Jegbirodalmat a jok tabora fele. Kent rohant Aslan satrahoz, mialatt a tobbiek dobbenve neztek az Urno diadalmas felvonulasat. Elol minotaruszok mogotte torpok, csuf lenyek tucatjai s negy orias vitte ot a tron ulve. -Kiralyom gyere gyorsan, ezt latnod kell. -S kisetalt az allatok kiralya. Odaer ele a Feherboszorkany is. -Mit akarsz itt? - a kiralyne intet oriasoknak s azok letettek a tronz a foldre, mig o lelepett rola. Szanalmasan nezett korbe Narnia joira, s magaba rohogott a nevetseges lazadokon, kiket szerinte mar most tucatnyi katonajaval legyozhetett volna. -Alkut ajanlok! Narnia torvenye szerint engem illet Adam fia. Ha nem adod at most, tudod mi var ..-erre bombolt egyet a kiraly. Ismerem az osi torvenyt. Azonban nem adom at a gyermeket. -Erre elobukkant Peter is ki szzorosan Aslan mellett allt, s szotlan figyelt. -Nem teheted meg!- Te gonosz boszu, hol van Tumnus a baratom? -Fakadt ki duhebol s rohant neki kardjaval de a kiralyno egy ketto haritotta a tamadadt s foldre kenyszeritette. -Peter fekezd indulatod! - Tumnusert Petert ez a alkum! -minden leny jo s rossz lelegzetvisszafojtva vartak Aslan reakciojat mig a fiu foldon hanyatfekve kicsit meg kabultan hemperget.-Gyere velem negyszemkozt akarok beszelni. -S az Urno besetslt Aslan satraba. Sok ido telt el mire elojottek, addig a tobbiek kint varakoztak a vegkifejletre.Lesetalt a Boszi visza a tronra bicentett oriasoknak,kik felkaptak Aslan satra elott varta a gonoszok tavozasat. A kiralyne meg mielott elment volna viszaszolt. -Aztan el ne feledd a megallapodasunk!- Erre a kialy meghatalmasabbat uvoltott. A rosszak tavoztak, jok orultekhogy Peter megmenekult. -Megis hogy vetted ra hogy elmenjen? S mi lesz Tumnus-szal? -Kerdezte Peter a kiralyt, ki sohajtott egy nagyot es lehajtotta fejet. - Ne aggodj a baratod miatt, megmenekul? -De hogy? Hisz lemondott rolam a kiralyno? -Az osi Narniai torveny kimondja, ha aldozatot hozzunk valakiert, ki nem szolgalt a halalra, az feloldozast nyer. S ezt meg a gonosz boszorkanynak is be kell tartania. - Nem ertem , beszelnel kerlek vilagosabban, felfogjam? -Belementem a cserebe. En, erted. - Az nem, akkor inkabb en, te nagyobb es erosebb vagy nalam. Neked kell elned! - Peter te a joslat gyermeke vagy, en felaldozhato. S a kiralyno ugyis engem akart. -De..-Kerlek hagy most magamra fiu. Pihenj le, reggel pihentnek kell lenned. Vezesd a nepet, hiszek benned. -Majd kicsordult a konnye, odabujt az oroszlanhoz atolelte szorosan majd elkoszont tole s tiszteletbe tartotta kereset. Eljott az ejjel, besotetedett, mindenki lefekudt aludni! Aslan koran kelt, hogy megelozze tobbieket s elindult az erdo fele. Cin cin lovag es Vau vau vitez satra volt legkozelebb az erdohoz, s felkeltek eles fuluk elonyere az oroszlan lassu nesztelen lepeseire. Fak torzsei mogott bujkalva kovettek az allatkiralyt, neman egyeb kezjelekkel kommunikalva. Az oroszlan se volt am buta, egybol kiszurta kovetoit. Megallt s szeme sarkabol hatrapillantva igy szolt. -Gyertek elo apro barataim, ne bujkaljatok. -Erre azok csalodottan leptek kozelebb s kozelebb hozza. -Ne haragudj mi csak..-Kezdte a kis kalapos hosszzfarku kis eger, ki egyik labaval hosszu fekete bajszat sondorgette, masikkal picurnyi pengejet igazgatta oven. -Kivancsiak voltunk merre mesz! -fejezte be batrabban a kozepesre termett beagle-re hasonlito kutya. Aslan vegigmerte oket. Eloszor Vau vau vitezre nezett. - Bator joszag vagy te, de most apro penged, s ijveszod a tucat nyiladdal egyutt nem segit. Koszonom aranyosak vagytok, orulnek egy darabon elkisernetek. -Orommel. -Valaszoltak egybehangzoan, s orultek nem kialtototta le fejuket vezeruk az engedelmetlenseg es kivancsiskodasuk miatt. -Megerkeztunk, mondta Aslan mikozben egy koasztalra nezett, ahova lepcso vezetet s koros korul faklyak egtek. -Ide? De hisz meg fognak olni, ha egyedul mesz oda! -mondtak a bator kis allatok. S nyeltek egyet mikor meglattak fekete ruhaban a Kiralynot kessel a kezeen, a tobb tucat csuf ronda korcsaival egyutt. -Ennek igy kell lennie, tudom mit csinalok. Koszonom nem kellett egyedul jonnom. Most mar elmehettek, eg veletek barataim. -S elbucsuzva bajtarsaitol elindult a koasztal fele, mig az engedelmetlen allatkak remegve lapulva neztek a folytatast. Kiabaltak, kurjongtak a gonosz lenyek, mialatt a lehangolt oroszlan lepdelt egyenest a Boszorkany karjai kozze. Feluton azonban megallt, erre mindenki elhallgatott. -Megfosztani kiralyi cimeretol, levagni sorenyet. -Adta ki a parancsot. Bull odalepet s fejszejevel jol arcon kuldte, mire megszedult. Torpok bekotoztek a kaba allatot majd vagtak az allat koronajat. Szarnyas demonok szalltak korulotte s csufoltak az allatot, gunyoltak. Kiralyno csak nevetett a megszegyenitett ellenfelen, ki talcan kinalta magat. Odavonszoltak a ghonmok elebe, majd intett, erre csend lett urra a helyen. Korbe alltak s ritualehoz meltan lassu de hangosan dobbantasokkal jeleztek a bekovetkezendo verontast. Az Urno odahajolt aldozatahoz. -Te naiv azt hitted elengedem Tumnust, s megkegyelmezek a kis vedencednek. Koszonom hogy megkonnyitetted a feladatom, te utanad ok jonnek s senki se allhat tobbe utamba. -Erre gonosz kacajra fakadt, mig az allat dobbent szemeit le nem hunyta vegleg, ahogy az eles penge athatolt husan. Cin cin es Vau vau szajat fogva ijedtek meg s lettek rosdzul a latvanyon. Konycsepp csordult vegig piciny szemukbe. Veget ert a szeansz s magara hagyva a tetemet tavoztak a rosszak. Lovag es a vitez odasiettek a halotthoz, oleltek, simogattak es sirattak. Nem tudtak felfogni vegleg elveszitettek vezeruket. Egeszen pirkadatig mellette gyaszoltak majd letakarva ott hagytak. Hirul vittek a taborba a szornyu halalhirt. A narniaiak egy perc nemasaggal emlekezett a hos kiralyukrol. Majd Kent lepett oda Peterhez. -A kardom a te kardod. -A fejszem a fejszed. -Folytatta egy minatourusz. -Pengenk a penged. -Mondtak apro harcos baratai. Peter vonakodott a vezer szerepetol egy darabig, majd viszaemlekezett Aslan szavaira, s hogy hitt benne. Erot vett magan s elfogadva a helyet s az ot megilleto posztjat kiallt a nep ele. -Kedves barataim, nem gondoltam volna par napja hogy leteztek es hogy en mint kiraly? De itt vagyok, es ti is. Es hogy ez igy is maradjon harcolnunk kell mindnyajan egykent. Elvesztettuk szeretett Aslan-unk, de Narniat meg nem. Egy jo cel aldozatava lett, s ezt most mi is meg kell hogy hozzuk, kulonben minden eddigi erofeszites hiaba. Minden csatakepes leny fegyverbe! Eljennek Narnia lakoi, eljen soka Aslan emleke!! -Juhe, juhe! -Kurjongtak, majd kezdtek az elokeszuleteket. Eljott a nap, minden Narniai Greenfield-i mezon gyulekezett egyik oldalt a jok masikon rosszak. A katonak talpig felfegyverkezve pancelba vartak az utkozetet. A Feherboszorkany serege azonban ketszer tobb volt, ez megremisztette Peter-eket, de nem hatraltak. -Itt vagyunk a csatateren, most mar nincs visszaut. Csorogjenek a pancelok, csattanjanak a kardok. Itt ma tortenelmet irunk, barhogy is vegzodjon. Elo Narniaert. -Emelte fel kardjat Peter majd lehuzta sisakjat fejere. S buzdito beszede utan elol vagtazot lovan mogotte a kulonbozo lenyek. Kent mellette futott utana fajtarsai, gepardok, vaddisznok, kisemberek. A levegobe orias sasok es griff madarak szalltak elore kovekkel kezukbe. Megindult az ellentamadas is, intett az Urno. Bul rohant elore tobbi bikafejuvel,minatouruszal az elen. Mellettuk a tigrisek futottak el, mig mogottuk az oriasok, torpek rohantak. Ket orias pancelozott jegesmedve huzta a kiralynet ki mar keszitette varazsbotjat, aldozatait nem kimelve. A harc elkezdodott, viszont a figyelem most a kette repedt koasztalon ahol a tetemnek nyoma sincs. Aslan eltunt. Oszeutkoztek az ellenfelek. Az egi madarak zuztak a gonosz lenyeket nagy kodarabokkal, mig azok pariptyakkal haritottak, foleg a torpek kik jol celoztak. A jok kozt is voltak ijaszok, a kisemberek. Eszeveszet kuzdelem volt, kardoztak es harcoltak. Oriasok tapostak a kisembereket, a minatoruszok a bikafejuekkel csaptak osze, felokleltek szarvaikkal a masikat. Az allatok vadul estek egymasra s teprek a bort es a hust ellenfeluk testen. Par ora telt el, Peterek vesztesre alltak. Alig maradt jo, de a gonosz csapata nem latszot fogyni. Kiralyno szinte tavolrol nezte a harcot, szuksegtelennek erezte bekapcsolodjon, mig Peter mar zihalt, levego utan kapkodott s serulesektol volt teli. Felmerte az eroviszonyt s ugy dontott visszavonul. Kent fele fordult ki epp mellette szurt le egy torpot. - Fujd a kurtot tabornok, visszavonulunk. -Igy is lett, a kurtot hallva azonban meglepodtek a lenyek, egy pillanatra meg is alltak. Majd hatrafordultak s futottak, a Kiralyno azonban nem engedte. Utanuk eredt s Bull csapata korbekeritette a menekuloket. -Most vegetek szanalmas lenyek. -Kialltott magsbiztosan a Boszi, mikor hatalmas bomboles hallatszot a domb felol. A tekintet rairanyult, s elobukkant Aslan tobb tucat katonaval. -Megerkezett az erosites ,tamadas! -S lerohantak a boszorkany sereget, igy Peter ujra hitt a gyozelembe. Erot kaptak a vesztesre allok, s dobbenetuk felretevo tovabb kuzdottek. Feherboszorkany is bekapcsokodott immaron, hisz korai orom volt reszerol az unneples. Peter indult meg fele, s raugrott, ki haritott de leesett szekererol. Mar szurta volna le az embert a boszi, mire Kent felkapva egy foldbevert dardat kiralyno fele dobta, az kardjat elorantva kettetorte masik kezeben levo botjaval kove dermesztette a kentaurt. -Nee . Kialltott fel Peter,. -Felvette kardjat s eszementul tamadta. Kozben Aslan is leszedett jo par gonoszt. Cin cin lovag foldon fekudt veresen. Vau vau vitez latva ezt segitsegere sietett. A boszi leszurta Petert Aslan futott oda s ugrott ra, letepve fejet, de mar a fiu teste veres volt. A jok legyoztek a rosszakat. Aslan meggyogyitotta a sebet s elmeselte hogy elte tul s szerzet sereget majd gyozedelmuket unnepeltek. Megkoronaztak Petert s evekig uralkodott Narniaba mig viszanem tevedt veletlen a lampashoz. -Olyan ismeros ez nekem- motyogta s leszallt lovarol a mar felnott ferfi s kozelebb lepett. A futonovenyt leszakitotta a faajtorol s kinyitotta. A szekrenybe talalta magat ujbol majd kimaszva onanvisszavaltozott tizenevesse. Freddy s Ed holtan fekudtek a hazban, ami fel volt forgatva. Konyre fakadt majd latva a harim boszi sehol kiment az utcara. Sehol egy ember, se egy lelek. Kihalt minden s sotetseg boritotta Lengvidst.

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat